200999. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-metil-(2,3-dihidro-2,2-dimetil-7-benzofuranil)-karbamát előállítására

HU 200999 B Találmányunk tárgya eljárás az N-metil-(2,3-di­­hidro-2,2-dimetil-7-benzofuranil)-karbamát és an­nak új intermedierje a (2,3-dihidro-2,2-dimetil-7- benzofuranil)-(klór-metil)-karbonát előállítására. Eljárásunknál a 2,3-dihidro-2,2-dimetil-7-benzofu­­ranolt (klór-metil)-(klór-formiáttal) reagáltatva ál­lítjuk elő a (2,3-dihidro-2,2-dimetil-7-benzofura­­nil)-(klór-metil)-karbonátot, amelyet metil-amin­­nal vagy annak sójával reagáltatva kapjuk az N-me­­til-(2,3-dihidro-2,2-dimetU-7-benzofuranil)-karba mátot. Carbofuran névvel 1965-ben vált ismertté az N- metil- (2,3-dihidro-2,2-dimetil-7-benzofuranil) -ka rbamát, mint inszekticid, nematocid és akaricid ha­tóanyag (F.L.McEwen, A. C. Davis: J. Econ. Ento­­möl., 1965,369, US. 3.474.170). Azóta alkalma­zása széles körben elterjedt a növényvédelemben. Ennek következtében előállítására több eljárást dolgoztak ki, melyek három csoportba sorolhatók. Az eljárások mindegyikében kiindulási anyagként 2.3- dihidro-2,2-dimetil-7-benzofuranolt használ­nak fel, eltérés a reakciópartnerekben és a végter­mékké alakítás módozatában van. Az eljárások egyik nagy csoportjánál a 2,3-dihid­­ro-2,2-dimetil-7-benzofuranolt metil-izocianáttal reagáltatva állítják elő a karbamátot (NL 64.07.316; NL 65.00.340; DE 2.461.129). A reagáltatást több­nyire trietil-amin, vagy más szerves bázis jelenlété­ben végzik, oldószer nélkül, vagy dietil-éter oldó­szerben, általában szobahőmérsékleten (DE 2.309.379). Ismeretes olyan eljárás is, amelynél a reakcióhoz 65 °C hőmérsékletet alkalmaznak (NL 64.07.316). A 173.437. sz. magyar szabadalmi leírás szerint a 2.3- dihidro-2,2-dimetil-7-benzofuranolt 25-30 °C hőmérsékleten, izopropil-alkohol oldószerben rea­­gáltatják, hat órán át, a metil-izocianáttal, s így 74%-os hozammal állítják elő a Carbofurant. Az exoterm kapcsolási reakció hűtését jelentős párolgáshőjű inert oldószer (pl. diklór-metán) visszaforgatásával oldják meg (DE 2.037.694). Sza­bad tercieramino- vagy kvaterner ammónium-cso­­portot tartalmazó kationcserélő gyantákat is alkal­maznak a reakció katalizálására, amely a hozamot előnyösen javítja (DE 2.461.129). Az eljárások egy másik csoportjánál a rendkívül veszélyes és nehezen előállítható metil-izocianát felhasználását igyekeznek elkerülni úgy, hogy a ki­indulási, fenolos-hidroxil-csoportot tartalmazó ve­­gyületet primer aminnal és foszgénnel reagáltatják (DE 2.618.853). A reagáltatást egy másik eljárás szerint toluolos oldatban, nitrogéngáz atmoszférá­ban vitelezik ki 73%-os hozammal (US 4.272.441). Ezen eljárások egyik változatában először a feno­los-hidroxil-csoportot foszgénnel reagáltatva klór­­formiátot állítanak elő tercier bázis jelenlétében, majd ezt acilezve kapják a Carbofurant (US 3.547.955). Az eljárások egy harmadik csoportjánál igyekez­nek elkerülni (veszélyessége miatt) mind a metil­­izocianát, mind a foszgén felhasználását. A karbamoilezést N-(metil-amino)-karbonil­­szacharinnal végzik (DE 3.040.633; US 4.315.861). Ezeknek az eljárásoknak hátránya, hogy az alkal-1 mázott karbamoilező szer nehezen és gazdaságta­lanul állítható elő. Az ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölésé­re irányuló kutatásaink során új szintézis utat dol­goztunk ki a Carbofuran előállítására. Eljárásunk azon a felismerésen alapul, hogy ha a 2,3-dihidro-2,2-dimetil-7-benzofuranolt (klór-metil)-(klór-for­­miáttal) reagáltatjuk oldószeres közegben, adott esetben inert gázáramban, bázis jelenlétében, ak­kor egy új, az irodalomban eddig le nem írt vegyü­­letet (2,3-dihidro-2,2-dimetil-7-benzofuranil)­­(klór-metil)-karbonát képződik, amelyet vagy a re­­akcióelegyben, vagy elválasztás után oldószeres kö­zegben tovább reagáltatunk metil-aminnal vagy só­jával, s ennek eredményeként jó hozammal és tiszta Carbofurant állíthatunk elő. Amennyiben a karbonátot először kipreparáljuk és ezt követően reagáltatjuk a metil-aminnal vagy sójával, a reakciókörülmények (oldószer, bázis, hő­mérséklet) hasonlóak lehetnek a karbonát előállí­tásához, de el is térhetnek. Pl. a második lépésben, ha a metil-amin vizes oldatát használjuk, az oldó­szer lehet petroléter, s ekkor a reakció petroléte­­res-vizes kétfázisú rendszerben játszódik le. Mindkét reakciólépésnél alkalmazhatjuk ugyan­azt a szerves bázist, de különbözőeket is (pl. trietil­­amin, piridin). Ha a karbonátot nem preparáljuk ki a reakcióelegyből, akkor a második lépésben szer­ves oldószeres és vizes, két fázisú rendszerben ját­szódik le a reakció. Az eljárás kivitelezésére az ismert preparatív és elválasztási módszereket alkalmazzuk, s a terméket egyszerű műveletekkel, megfelelő tisztasággal és kedvező hozammal állítjuk elő. Eljárásunkat az itt következő példákon mutatjuk be, amelyekre nem korlátozódik a szabadalom ol­talmi köre. 1. példa (2,3-dihidro-2,2-dimetil-7-benzofuranil)-(klór -metil)-karbonát előállítása 1 dm3-es keverővei, hőmérővel, adagolótölcsér­rel ellátott gömblombikba bemérünk 350 g diklór­­metánt és 27,1 g (klór-metil)-(klór-formiátot). Ke­­vertetés közben az elegyet lehűtjük 0 °C-ra, majd hűtés közben hozzácsepegtetjük 22 g trietil-amin és 100 g diklór-etán keverékét, valamint 32,8 g 2,3-di­­hidro-2,2-dimetil-7-benzofuranolt, másfél óra alatt, ügyelve arra, hogy a hőmérséklet ne emelked­jen + 5 °C fölé. Ezután még száz percig kevertetjük a reakcióelegyet, miközben hagyjuk szobahőmér­sékletre melegedni. A kivált szilárd trietil-ammónium-kloridot szű­réssel eltávolítjuk és 50 g diklór-metánnal mossuk. Az egyesített szerves fázisokat háromszor 60 g te­lített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd utána háromszor 60 cm3 desztillált vízzel mossuk. Ezután a diklór-metánt vákuumban ledesztilláljuk. A maradékból frakcionált vákuumdesztilláció­­val különítjük el a 42,0 g (2,3-dihidro-2,2-dimetil-7- benzofuranil)-(klór-metil)-karbonátot, amelynek forráspontja 533 Pa-on 152-153 °C. A 2,3-dihidro-2,2-dimetil-7-benzofuranolra szá­mított hozam, 81,1%. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents