200943. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízben instabil vagy rosszul oldódó hatóanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 200943 B A találmány tárgya eljárás vízben instabil vagy rosszul oldódó hatóanyagokat tartalmazó gyógyá­szati készítmények előállítására. A találmány sze­rinti készítményeknek megnövekedett vízoldható­ságuk és stabilitásuk van. Sok gyógyászati hatóanyag csak gyengén vagy mérsékelten oldódik vízben, így a kezelésre alkal­mas megfelelő formákat, például cseppeket vagy injekciós oldatokat úgy készítenek, hogy poláros adalékanyagokat, például propilén-glikolt stb. al­kalmaznak. Ha a hatóanyag-molekula bázikus vagy savas csoportokat tartalmaz, a vízoldhatóság növe­lésére egy további lehetőséget nyújt a sóképzés. Szabályként kimondhatjuk, hogy ez csökkent haté­konyságot vagy rosszabb kémiai stabilitást eredmé­nyez. Az eltolt eloszlási egyensúly következtében a hatóanyag csak lassan hatolhat be a lipofil memb­ránba a nem disszociált résznek megfelelően, míg az ionos rész gyors hidrolitikus bomlást szenvedhet. A vízben rosszul oldódó hatóanyagok vizes olda­tának készítéséhez ezért „vízhez hasonló adalék­anyagokat alkalmaztak, például kis mólsúlyú polie­­tilén-glikolokat vagy 1,2-propilén-glikolt, amely gli­­kolok azonban nem tekinthetők farmakológiailag inert anyagoknak; vagy pedig a hatóanyagok fel­ületaktív anyagok felhasználásával szolubilitálták úgy, hogy a hatóanyag molekulákat micellákba fog­lalták. Ez a szolubilizáció számos hátránnyal ren­delkezik. így például az alkalmazott felületaktív anyag molekulák gyakran erős hemolitikus hatással rendelkeznek, és a hatóanyagnak a micellából dif­fúzió révén kell eltávoznia a felhasználás után. így retardált hatást értek el. (Müller, B.W.: Gelbe Re­ihe, X. kötet, 132 ff oldal, /19831). Ezért megállapíthatjuk, hogy jelenleg nincs meg­felelő és általánosan alkalmazható szolubilizációs eljárás. Szilárd hatóanyagok esetén az is fontos, hogy a vízben rosszul oldódó hatóanyagot vízoldhatóvá te­gyük, mivel a jó oldhatóság a hatóanyag biológiai felhasználhatóságát növeli. Ismertették, hogy a zár­­ványvegyületek, például a karbamiddal vagypolivi­­mi-pirrolidonnal alkotott komplexek növelhetik a vegyület oldékonyságát, azonban ezek vizes oldat­ban nem stabilak. Ezért az ilyen zárványvegyülete­­ket a hatóanyagok szilárd formáinak elkészítéséhez alkalmazhatjuk legmegfelelőbben. Egy különböző eljárás az, amikor a-ß-vagy g-ciklodextrint alkalmazunk, mely vizes oldatban is alkalmazható zárványkomplexet képez a ható­anyaggal (Sänger, W.: Angewandte Chemie 92,343 /1980/). Azonban hátrányt jelent, hogy maga a b­­ciklodextrin is rosszul oldódik vízben (1,8 g/100 ml), így nem érhető el terápiásán szükséges hatóanyag koncentráció. Ha a ciklodextrin egy származékát alkalmazzuk, annak oldhatósága és így a hatóanyag feloldott mennyisége is jelentősen megnövelhető. A 31 18 218. sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli közzé­tételi irat olyan szolubilizálási eljárást ír le, melynek során ß-eiklodextrin 7 metil-csoportot tartalmazó monometil-származékát, valamint 14 metil-csopor­tot tartalmazó dimetil-származékát alkalmazzák. A 2,6-di-O-metil-származék használata révén például az indometacin oldhatósága 20,4-szeresére, míg a 1 digitoxin oldhatósága 81,6-szorosára növelhető. Azonban a ß -eiklodextrin metilezett származé­kainak alkalmazása komoly hátrányokkal jár. Meg­növekedett lipofilitásuk révén hemolitikus hatással rendelkeznek, és a nyálkahártyát és a szemet irritál­ják. Az akut intravénás toxidtásuk is szintén na­gyobb, mint a helyettesieden ß - ciklodextrin már amúgy is nagy toxidtása. A gyakorlati alkalmazás szempontjából az is további komoly hátrány, hogy a dimetil-ß-ciklodextrin és komplexeinek oldé­­konysága jelentősen csökken magasabb hőmérsék­leten, és így melegítés hatására kristályos dextrin válik ki. Emiatt a jelenség miatt az oldatokat a szokásos 100-121 °C hőmérsékleten nagyon nehéz sterilizálni. Meglepő módon azt találtuk, hogy bizonyos egyéb ß-dklodextrm-szärmazökok inkluziós vegyü­let képzésére alkalmasak, és anélkül növelik meg a vízben rosszul oldódó és instabil hatóanyagok oldé­konyságát, hogy a fenti hátrányokkal rendelkezné­nek. A találmány tárgya ezért eljárás új gyógyászati készítmények előállítására, melyek vízben rosszul oldódó és vízben instabil hatóanyagok és egy parci­álisán éterezett (I) általános képletű ß -eiklodextrin inkluziós vegyületét (ß-CD)-OR(I) tartalmazzák, ahol az R csoportok jelentése hid­­roxi-(2-4 szénatomos)alkil-csoport, az R csopor­tok egy része adott esetben 1-4 szénatomos alkil­­csoport lehet, és a ß -eiklodextrin-éter vízoldható­sága nagyobb, mint 1,8 g/100 ml víz. Előnyösen olyan pardálisan éterezett ß-eiklod­­extrint alkalmazunk, ahol R jelentése hidroxi-etil-, hidroxi-propil- vagy dihidroxi-propil-csoport. Adott esetben az R csoportok egy rész például metil- vagy etil-csoport lehet. A jelen találmány oltalmi köréből kizárjuk azokat a részlegesen meti­lezett ß-dklodextrin-ötereket, amelyek a ß-ciklod­­extrin-molekulában 7-14 metilcsoportot tartalmaz­nak, mivel ezek a 3118 218 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratból ismertek. Aß- ciklodextrin gyűrűs szerkezetű, 7 anhidro­­glökóz egységből álló gyűrűs vegyület, másnéven cikloheptaamilózként is említik. A 7 glükóz-egység mindegyike a 2-, 3- és 6-helyzetben három hidroxil­­csoportot tartalmaz, melyek éterezhetők. A talál­mány szerinti készítményen alkalmas pardálisan éterezett ß - ciklodextrin-származékokban a fenti hidroxil-csoportoknak csak egy része éterezett hid­­roxi-alkil-, illetve adott esetben alkil-csoportokkal. A hidroxí-alkíl-csoportokkal való éterezetést a megfelelő alkilén-oxidokkal hajthatjuk végre, a szubsztituáció mértékét moláris szubsztitúcióban, vagy az alkilén-oxidnak az anhidroglükóz-egység­­hez viszonyított mólarányában adjuk meg. (3,459,731. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, 4. oszlop). A találmány szerinti készítményben alkalmazott b-ciklodextrin hidroxi­­lalkil-éter származékaiban a moláris szubsztitudó (MS) 0,05 és 10, előnyösen 0,2-2 közötti. Különö­sen előnyös a 0,25 -1 moláris szubsztitúció. Az alkilcsoportokkal való éterczés közvetlenül mint a glükóz-egységekre jutó szubsztituciós fok (DS) határozható meg, melynek értéke - mint azt a 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents