200885. lajstromszámú szabadalom • Oldat szervek tartósítására
1 HU 200885 B 2 A találmány tárgya betegekbe ültetendő szervek tartósítására alkalamas oldat. A vesék tartósítása - azaz a tetemekből kivett vesék ex vivo körülmények között, vagyis élő szervezeten kívül történő tárolása viszonylag új tudományterület. A tetemekből kivett és átültetésre váró vesék tárolása a kórházak mindennapi gyakorlatához tarozik; a próbálkozások azonban csupán a „próbaszerencse” tíőusú kísérletekre korlátozódtak. Bár ez a megközelítés klinikai szempontból részben sikeresnek bizonyult, az e sikerek mögött rejlő tényleges elvek magyarázata azonban még nem ismeretes. Párhuzamosan azzal a folyamattal, ahogy a veseátültetés szűk értelemben vett kutatási eljárásból elfogadott klinikai kezelési módszerré vált a végstádiumban lévő vesebetegek esetén, a vesetartósítás is fejlődött; a laboratóriummi kutatási fázistól eljutott az elfogadott klinikai eljárás stádiumába. Jelenleg a két, legáltalánosabban alkalmazott vesetatósítási módszer az egyszerű hipotermiás (alacsony hőmérsékleten történő) tárolás és a folyamatos perfúzió (átáramoltatás). A hipotermiás tárolás - a leggyakrabban hasztnált módszer - során a szerveket eltávolítják a donor holttestéből, majd gyorsan lehűtik. Ezt általában oly módon érik el, hogy a külső hűtést kombinálják egy rövid perfúziós periódussal, annak érdekében, hogy a maghőmérséklet a lehető leggyorsabban lecsökkenjen. A veséket ezt követően úgy tárolják, hogy belemerítik egy egyszerű műanyag tartályban lévő átmosó oldatba, és a tartályt jégbe merítve, a hőmérsékletet 0 °C és 4 'C közötti értéken tartják. E módszer előnyének számít egyszerűsége, olcsósága, valamint a szervek szállításának egyszerű volta. Az átmosó oldat összetételét - az optimális biztosítása érdekében - alaposan tanulmányozták. A vesék tartósítására alkalmas másik eljárás - mely széles körű laboratóriumi vizsgálatokon, valamint klinikai kipróbáláson ment keresztül -, a folyamatos, pulzáló jelegű perfúzió. A folyamatos átáramoltatáshoz szükséges, alapvető összetvők általában a következők: (1) pulzáló áramlás, (2) hipotermia, (3) a membrán oxigénnel való telítése, és (4) mind albumint, mind pedig lipideket tartalamzó perfúziós folyadék. A folyamatos átáramoltatásnak számos előnye van. Előszöris, a perfúzió elegendő időt biztosít ahhoz, hogy a tetemből kivett szerv átültetését legalább részben elektív folyamattá lehessen alakítani. Másodszor pedig lehetővé teszi az életképesség vizsgálatát, az implantációt megelőzően. A tetemből kivett vese átültetési eredményeinek szignifikáns javulása lenne várható abban az esetben, ha a tartósítási időt meg lehetne hosszabítani úgy, hogy elérje azt az 5-7 napos időszakot, amely a jelenlegi eljárásokkal a kevert limfocita-tenyészet vizsgálatához szükséges. Az emberi vese két-három napig történő, sikeres tartósításának lehetősége - vagy egy intracelluláris elektrolit-oldattal végzett, kezdeti átáramoltatást követő egyszerű, hidegben történő tárolással, vagy pedig egy elektrolit-fehérje oldattal végzett, pulzáló jellegű perfúzióval -, elegendő időt biztosít a donor és a recipiens hisztokompatibilitási vizsgálatára, a veséknek a különböző transzplantációs központok közötti elosztására, a recipiens gondos műtéti előkészítésére, arra hogy a donor előzetes tenyésztési eredményei elkészülhessenek, valamint arra, hogy az implantációs előtt alkalmassá tegyék a vese ereit átültetésre. Krioprecipitált plazmával végzett, hipotermiás, pulzáló perfúzió segítségével 72 órán keresztül történő tárolás szignifikáns fejlődést jelentett a humán vesetartósítás területén, és ez a módszer volt az előnyös tartósítási eljárás. Jéghideg intracelluláris elektrolitot tartalmazó átmosó oldattal végzett vesetartósítás, amelyet azután egyszerű, hidegen történő tárolás követ, kielégítően jól alkalmazható emberi vesék legfeljebb 61 órán keresztül történő tartósítására. A szérum-albumint - különböző formáiban - kizárólagos módon alkamazzák a szükséges ozmotikus nyomás biztosítására, a klinikai szervtartósítások során. A fent említett alkalmazási formák közé sorolhatók a következők: krioprecipitált plazma, a plazma fehérjefrakciója, a humán szérum-albumin, valamint a szilikagéllel kezelt plazma. Mivel azonban ezeket a perfúziós oldatokat természetes eredetű anyagokból állítják elő, az össetétel elkerülhetetlenül változó lehet. Különösen előnyös volna, ha olyan perfúziós oldatot lehetne előállítani, mely valamilyen szintetikus kolloidot tartalmaz. Korábban a szintetikus kolloid-természetű anyagok széles skáláját próbálták ki kísérleti körülmények között abból a szempontból, hogy hatékonyak lehetnek-e a vesetartósítás során. Ezek közé a kolloidok közé sorolhatók a dextránok, a poli-vinil-pirrolidin, a pluronikumok, hidroxi-etil-keményítő (HES - hydroxyethyl starch), a Ficoll, az arab mézga és poli-etilén-glikol. Ezek egyike sem bizonyult annyira hatásosnak, mint a szérum-albumin. A HES azonban a tartósítás során 24 - sőt, néhány esetben akár 72 - órán keresztül is megtartotta hatékonyságát. Valamennyi, fent említett kolloid anyagot alapfolyadékként só-oldatot tartalmazó perfúziós oldatban próbálták ki. Nemrégiben kitűnő eredményeket értek el kutyából származó vese 72 órás tartósítása során oly módon, hogy a perfúziós oldatba - a kolloidozmotikus nyomás biztosítás érdekében - a humán szérum-albumin (HSA) mellett a klorid-ionok helyett glukonát-anionokat alkamaztak. Az 1960-as évek végén két fontos vizsgálat eredményei arra utaltak, hogy a vesék 30 órán keresztül biztonságosan tartósíthatták hidegen történő tárolással (1), 72 órán keresztül pedig folyamatos perfúzió (2) segítségével. E két vizsgálat a tetemekből kivett vesék klinikai transzplantációját a csak közvetlen életveszély esetén végzett eljárásból félig elektív eljárássá változtatta. A legtöbb, a veséket hidegen történő tárolással tartósító transzplantációs központban a Collins-oldatot, illetve a módosítót Eurocollins-oldatot tartják az előnyösen alkalamazandó oldatnak. Az 1980-as években a ciklosporinnak immunoszupresszív kezelésbe történt bevonása felébresztette az érdeklődést más szervek - azaz máj, a hasnyálmirigy, a szív, tüdő és szív-tüdő együttes - transzplantációja iránt. Azok a tartósítási eljárások azonban, amelyek sikeresnek bizonyultak a vesék esetében, a fent említett szervek esetében nem jártak eredménnyel. Ennek következtében a szív, máj, valamint a hasnyál mirigy klinikai tartósítása csak minimális ideig, legfeljebb 6-10 órán keresztül lehetséges. Ezen szervek átültetése több nagyságrenddel bonyolultabb, mint a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
