200885. lajstromszámú szabadalom • Oldat szervek tartósítására
1 HU 200885 B 2 vesetranszplantáció, és a műtéteket mindig éjszaka kell végezni, amikor a donor kórházakban a műtők rendelkezésre állnak. A szív és a máj rövid tartósítási periódusa azt is szükségessé teszi, hogy egyszerre két sebész-team dolgozzék; az egyik a donornál, a másik pedig a recipiensnél. Amennyiben e szervek esetében is sikerülne a tartósítási időszakot 30 órára növelni, annak ugyanolyan hatása lenne a szervek transzplantásiójára, mint ami a veseátültetés kapcsán tapasztalható volt, nevezetesen, növekedne a szerv hozzáférhetőségének mértéke, csökkenne a szervveszteség, javulna a szervek elosztása a különböző intézetek között és csökkennének a költségek. Olyan tartósító oldat alkalmazása volna előnyös, mely minden donor szerv esetében felhasználható, mind a donorban „in situ" végzett hűtés, mindpedig a szerv kivételét követő, hidegen történő tárolás folyamán. A találmány tárgya olyan oldat, mely alkalmas betegekbe implantálandó szervek tartósítására és tárolására, és amely tartalmaz laktobionátot, gyakorlatilag etilén-glikolmentes hidroxi-etil-keményítőt, etilén-klór-hidrint, nátrium-kloridot és acetont, és amelynek a molekulasúlya 150.000 és 350.000 dalton között van. A találmány tárgya továbbá a betegekbe implantálandó szerv tartósítására vonatkozó eljárás is, melynek során az említett szervet a találmány szerinti készítménybe helyezzük. Az ilyenfajta készítmény vagy perfúziós oldat 72 órás tartósítást biztosít a hasnyálmirigy esetében, 48 órás tárolást a vese és legalább 24 órás tatósítást a máj esetében. A szérum-albumin (HSA) tartalmú perfúziós oldatok legfeljebb három napig biztosítják a vese életképességét. E szervek károsodására utalnak a transzplantációt követően megfigyelhető, emelkedett szérumkreatininszintek, valamint az az idő, mely szükséges ahhoz, hogy ezen emelkedett értékek visszatérjenek a normál szintre. Mindezideig nem álltak rendelkezésünkre elfogadható eljárások a vesék tartósítására. A klinikai szempontból hatásosnak talált módszerek csak rövid ideig tartó (három napos) tárolást tettek lehetővé, és e szervek életképessége is szignifikánsan csökkent. A találmány ismerteti annak a perfúziós és tárolásra alkalmas oldatnak a biokémiai összetételét, mely a legelőnyösebbnek bizonyult a hipotermiás eljárás segítségével tartósított szervek esetében, továbbá egy olyan új, szintetikus, kolloidozmotikus hatású szert is bemutat, melynek segítségével szignifikánsan javítható a hosszú ideig történő tartósítás esélye. A fagyasztás és a folyamatos, aerob perfűzió tekinthető elméletileg az egyedüli lehetőségnek ahhoz, hogy valóban hosszú (egy hónaptól akár évekig terjedő) ideig tartósíthassuk a szerveket. Az egyszerű, hidegen történő tarolásnak megvannak a maga sajátos időbeli korlátái, amelyen túl a szerv többé már nem életképes. A hipotermia csökkenti annak sebességét, ahogyan az intracelluláris enzimek lebontják a szerv életképességéhez nélkülözhetetlen sejtösszetevőket. Kimutatták, hogy az ischaemiás veséknek hideg vér segítségével történő, egyszerű hűtése révén 12 órán keresztül tartósítható a vese működőképessége. Collins (Lancet, 1969; 2:1219-1222) vizsgálatai szerint megfelelő átmosó oldat használatával háromszororsára növelhető a vesék tárolási ideje (azaz 30 órára). Valószínűleg az anyagcsere szervspecifikus különbségei miatt ez az oldat nem alkalmas más szervek - így a hasnyálmirigy, a máj és a szív - tartósítására. Az eljárás alkalmas és hatékony voltának biztosítása érdekében az átmosó oldatnak olyan összetételűnek kell lennie, amely a minimálisra csökkenti a hipotermia következtében fellépő sejtduzzadást, megakadályozza az extracelluláris térnek az átmosási időszak folyamán történő megnagyobbodását, meggátolja az oxigénmentes gyökök okozta károsodásokat elsősorban a reperfúzió során, és szubsztrátokat biztosít a nagyenergiájú foszfátvegyületek reperfúzió alatti regenerálódásához. A hipotermia okozta sejtduzzadás vízfelhalmozódás következtében jön létre. Ez a tendencia oly módon akadályozható meg, hogy a sejt számára impermeábilis anyagok (impermeánsok) 110-140 mmol- nyi mennyiségét (ami 110-140 m0sm/kg ozmotikus erőnek felel meg) adjuk hozzá a rendszerhez. Az impermeánsok fenti koncentrációja körülbelül megfelel a Collins-féle, hidegen történő tárolásra alkalmas oldatban lévő glükóz koncentrációjának (120 mM), valamint az impermeánsok koncentrációjának a többi, hidegen történő tárolásra használt oldatban. így tehát a hidegen történő tárolásra alkalmas oldatok sikerének kulcsa valamely hatékony impermeáns megfelelő koncentrációban történő alkalmazása. A hatékony, hidegen történő átmosásra alkalmas oldatnak meg kell akadályoznia az extracelluláris tér megnagyobbodását, azt a folymatot, ami felléphet a donor szervek in situ történő átmosása során, valamint azt követően is, hogy a szerveket már kivették a donorból. Az extracelluláris tér kiterjedése következtében összenyomódhatnak a kapilláris rendszerhez tartozó erecskék, és emiatt az átmosó oldat nem oszlik el megfelelően az adott szövetben. A legtöbb, hidegen történő tárolásra használt oldat nem tartalmaz olyan anyagokat, (albumint vagy más kolloidokat) amelyek fokozzák az onkotikus nyomást.Ily módon az átmosó oldat összetevői gyorsan szétterjednek az extracelluláris terekében, és szöveti ödémát hoznak létre. Emiatt az ideális in situ átmosó oldatnak tartalmaznia kell olyan anyagokat, amelyek kolloidozmotikus nyomást fejtenek ki, és biztosítania kell az átmosó oldat legfontosabb összetevőinek szabadon történő cserélődését anélkül, hogy számolni kellene az extracelluláris tér megnagyobbodásával. Az egyes szervek - vese, máj, hasnyálmirigy - anyagcseréjében tapasztalható, lényeges különbségek befolyásolhatják, hogy e szervek milyen mértékben tartósíthatók. A sejtduzzadás gátlásához hatékony impermeáns alkalmazására van szükség. A glükóz - a Collins-oldatban lévő, legfontosabb impermeáns - nem hatékony a máj és a hasnyálmirigy esetében, és könnyen belép a sejtekbe (Southard és munkatársai, Cryobiology 1986; 23:477-482). A mannit - egy másik, általánosan használt impermeáns a májban körülbelül ugyanolyan mértékben permeábilis, mint a glükóz. Ily módon, a glükózt vagy mannitot tartalmazó, hidegen történő tárolásra használt oldatok máj és hasznyálmirigy esetében tapasztalt hatástalanságának egyik oka az, hogy ezek az oldatok nem tartalmaznak hatékony impermeánsokat. A Chemical Abstract 86, 53350W szervek átültetésénél alkalmazható olyan oldatokról számol be, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
