200833. lajstromszámú szabadalom • Modulokból felépített hőcserélő épületek klimatizálására

1 HU 200833 B 2 A találmány tárgya modulokból felépített hő­cserélő épületek klimatizálására, amelynél ext­­rudálásra alkalmas alumínium ötvözetből ké­szült radiátor extrudált csőalakú eleme belső hosszanti csatornával és külső bordákkal ren­delkezik, fröccsöntött alumínium ötvözetből ké­szült T alakú gyűjtők vannak egymást fedő kapcsolattal a csőalakú elem végeire szerelve, annak belső csatornájával a folyadékközeg számára közlekedő módon, és a szomszédos egységek gyűjtőit egymással tömítetten össze­kötő összekötődarabjai vannak, hogy így hő­cserélő képződjön. A találmány szerinti hőcserélő rendkívül jól alkalmazható radiátorként épületek melegvíz­vagy gőzfűtés-rendszerében. Következéskép­pen a leírás rövidítése érdekében a hőcserélő helyett a jövőben a radiátor kifejezést alkalmaz­zuk. A találmány szerinti hőcserélő azonban előnyösen alkalmazható helyiségek hűtésére is. A találmány szerinti radiátort korrózióálló alu­mínium ötvözetből extrudálással vagy fröccs­öntéssel készítjük és elektrolitikus fürdőben passziváljuk. Ismeretesek már régóta az öntöttvas és acél radiátorok. Ezeknek a széles körben elterjedt radiátoroknak a hátránya, hogy viszonylag kis hőátadási tényezőjük van, 40 w/m2K, úgy hogy hőátadó szerepükben bizonyos tehetetlenség mutatkozik, és ezenfelül kényszeráramlású szellőztetésnél a hőátadás nehézkes, mivel a kis hőátadási tényező ebben az esetben korlá­tozó tényezővé válik. Hiányosságok mutatkoznak a szállításban, összeszerelésben és beszerelésben is, nehéz súlyuk miatt. Az alumínium ideális anyag radiátorok gyár­tására, mert hőátadási tényezője nagy, 175 w/m2 K. Számos kísérlet történt már radiátorok gyár­tására alumíniumból vagy azok ötvözetéből. Ebben az esetben azt a problémát kell meg­oldani, hogy radiátorhoz alkalmas szerkezeti darabokat kell előállítani alumíniumból az alu­míniumgyártás szokásos eljárásaival. Egy másik komoly probléma, hogy a radiátor üzemi körülményei alatt, amikor a radiátorban viszonylag nagy hőmérsékletű víz áramlik, kor­róziós problémák jelentkeznek, mivel az alumí­nium ötvözet és egyéb fémek jelenléte a be­rendezésben, amelyeknek villamos potenciál­juk különböző, villamos elem párokat képez. Ezek az elempárok forróvíz jelenlétében cellát képeznek, amelynek anódja az alumínium. Ily módon korróziós folyamat kezdődik, amely lyu­kakat eredményez. Egyes ismert alumíniumradiátor gyártó eljá­rásoknál fröccsöntött alumíniumötvözetből ké­szült lemezeket alkalmaznak. Ahhoz, hogy fröccsöntést lehessen végezni, olyan alumíni­umötvözetet alkalmaznak, amelyben jelentős mennyiségű szilícium (10—20%), valamint réz, vas stb. van. Ilyen mennyiségű szilíciumra van szükség ahhoz, hogy az ömledéket eléggé 2 folyóssá lehessen tenni, amelyet azután elég vékonyan kell önteni nagy és bonyolult öntő­formákba. Erre a célra alkalmazott tipikus ötvözet egy alumínium szilícium-réz-vas ötvözet, amely 12% Si-t, 2% Cu-t, 0,7% Fe-t tartalmaz. Ez az ötvözet azonban nagy szilíciumtartalma miatt rendkívül érzékeny a korrózióra, nem passzi­­válható elektrolitikus fürdőben és mivel követ­kezésképpen villamosán nem szigetelt, hajla­mos arra, hogy elektrolitikus elempárok kép­ződjenek, úgy hogy a korróziós folyamat csak idő kérdése és elkerülhetetlen. Ezenfelül a hővezetési tényező is lényegesen kisebb, mint a tiszta alumínium esetében, mivel ismeretes, hogy a szilícium a leghatékonyabb hőszigetelő. Ezek a jelenségek azt eredményezték, hogy ez a radiátor nem tudott elterjedni. Az 1 292 767 sz. GB szabadalmi leírás radiá­tort ismertet, amelynél a sugárzó elemek extru­­dái; alumíniumötvözetből készültek. Ez a radiá­torszerkezet azonban különböző anyagokból készült darabokat tartalmaz, úgy mint rézből készült belső burkolatot, gyűjtőket, amelyeknek az anyaga nincs megadva, valamint összekö­­tőrudakat acélból, amelyek a gyűjtőket és a sugárzó elemeket kötik össze. Ez a radiátor nem oldja meg azt a problémát, hogy egy megbíz­ható alumínium radiátort hozzon létre, mivel különböző anyagok közötti éríntkeztetést való­sít meg, azonkívül nagyon sok darabból áll és azoknak az összeszerelése igen bonyolult. Az 1 460 112 sz. GB szabadalmi leírás egy további, alumíniumötvözetből készült radiátort ismertet. A radiátor modul egység csőalakú elemet tartalmaz, amelyen hosszanti bordák vannak és ez lényegében tiszta alumíniumöt­vözetből (98—99% AI) extrudált da. abból és egy pár T alakú gyűjtőből áll, amelyek fröccs­öntött alumíniumötvözetből készülnek, amely­nek kis szilíciumtartalma (2—4%Si) van és ezek szoros illesztéssel vannak a csőalakú elem végeihez kapcsolva. A szomszédos egységek összekötése ösz­­szekötődarabok segítségével történik, ame­lyek alumínium ötvözetből állnak és amelyek a szomszédos egységekben lévő T alakú gyűjtők vízszintes szárával kapcsolódnak ellentétes ér­telmű menetek segítségével, míg két-kót gyűj­tő közé tömítőgyűrű van elhelyezve. Mindegyik gyűjtő két szára ily módon ellentétes menettel van ellátva. Ennek a radiátornak a tökéletesítése találha­tó meg a 111 58 56 sz. IT szabadalmi leírásban. Ebben a szabadalomban a csőalakú elem és a T alakú gyűjtők külső hegesztett peremmel vannak ellátva és az extrudált darab el oxált és az öntvény elektrolitikus fürdőben passzíváit. Az olasz szabadalom szerinti radiátor meg­oldja azt a problémát, hogy a radiátor teljesen alumíniumból készüljön, anélkül, hogy eltérő anyagú összekötőcsövek legyenek úgy, hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents