200794. lajstromszámú szabadalom • Eljárás malária antigének kifejezésére

9 HU 200794 B 10 sze. A P.195 83 000 molekulatömegű fragmen­­sének 20 amino-terminális maradékainak szekvencia-elemzése kimutatja, hogy a meg­felelő kódoló szekvencia az 1. ábrában a 273- —tói 332-ig található helyen helyezkedik el, Így lehet behatárolni ezt a fragmenst a gé­nen belül. A 42 000 molekulatömegű fragmens elhe­lyezkedését monoklonális antitestek alkalma­zásával határozzuk meg hagyományos módon, amint ezt a 7. példában leírjuk. Megállapítha­tó, hogy a 42 000 molekulatömegű fragmenst és a 83 000 molekulatömegű fragmenst kódoló szekvenciák a gén ellenkező végein vannak. A P.195 génben levő alléi változatok ki­mutatására szolgáló kísérletek azt mutatják, hogy a legnagyobb megőrzés az 5' terület­ben a Hind III helynél (a 83 000 molekulató­­megű fragmensben) és a 3’ nem-kódoló terü­letben fordul elő (2. ábra). A legnagyobb mértékben megőrzött szekvencia a gén 3' végénél van, amely a 42 000 molekulatömegű fragmens karboxi-terminálisánál levő mintegy 130 aminosavból álló maradéknak felel meg, azt sugallva, hogy ez a fragmens legalább egy hasznos epitopot tartalmaz. így a találmány egy további megteste­sülése szerint a P.195 42 000 molekulatömegű fragmensének megfelelő DNS szekvenciát szolgáltatunk. A találmány szerinti DNS szekvenciát le­het alkalmazni a DNS szekvenciát tartalmazó vírusok előállítására, igy pl. egy (Tk*) Vaccinia virus törzset, amely nem képes át­vinni a fertőzött törzsre a hipoxantint nem tartalmazó tápközegen való növekedés képes­ségét, alkalmazunk egy szövettenyészet fer­tőzésére. A szövettenyészetet azután a P.195 génnel vagy annak fragmensé(i)vel transz­formáljuk, és egy Tk4 genetikai determináns­hoz kapcsoljuk. Az ezt kővető virus utódok­ból néhány rendelkezni fog ilyen transzfor­máló szekvenciákkal a genomjain belül levő beiktatások formájában. Ezeket azután ki lehet választani olyan képességük alapján, hogy átadják a szövettenyészet sejtjeinek azt a képességet, hogy hipoxantin-mentes tápközegen nőjenek. Az olyan telepeket, ame­lyek kinőnek, tovább szelektáljuk P.195 ter­melésre, vagy olyan peptidek termelésére, amelyek ennek legalább egy epitopját tartal­mazzák, pl. egy megfelelő monoklonális anti­test, mint az Fill.2, alkalmazásával. Az ilyen Vaccinia törzseket lehet azután alkalmazni maláriára fogékony állatok megfertőzésére, mint olyan új Vaccinia törzset, amely egy im­­munogén malária-peptid vagy peptidek ter­melését váltja ki. igy a találmány egy még további szempontja szerint egy nem patogén virust szolgáltatunk, amely a találmány sze­rinti DNS szekvenciával rendelkezik, és ame­lyet fel lehet használni malária elleni immuni­tás előidézésére fogékony gerinces gazda­szervezetekben. Fel kell tételezni, hogy az ilyen vakci­nák könnyen képesek immunitást nyújtani más fertőzések ellen is, pl. himlő, diftéria, hepatitisz B, veszettség, Herpes simplex ví­rusfertőzés, szamárköhögés, stb. ellen, igy a találmány olyan, a fentiekben definiált nem patogén virust szolgáltat, amely továbbá ké­pes immunitást nyújtani más fertőzések ellen is, és amelyet be lehet vezetni bármilyen más vakcinával együtt, vagy egyedül is. A P. 195-höz szolgáló DNS szekvencia fentebb leirt jellemzésére alapozva a szek­vencia bármely kívánt fragmensének klónozá­sa lehetséges az igy összeállított restrikciós térképre utalva. Idegen DNS-darab beiktatása egy E.coli génbe a helyes leolvasó keretben lehetővé teszi egy összekapcsolt (fúziós) fehérje kife­jeződését, amely fehérjében az aminosav szekvencia egy része az E. coli génből szár­mazik, és egy másik része a beiktatott DNS­­-ból származik. Megfelelő kifejeződő vektoro­kat megfelelő szabályozó szekvenciákkal és kellemes restrikciós helyekkel alkotunk meg, amelyek lehetővé teszik az összekapcsolt fe­hérjék kifejeződésének magas szintjét. így a kiválasztott kifejeződő rendszer restrikciós térképének és a kifejezendő szekvenciának a vizsgálata az átfordító keret ismeretével együtt lehetővé teszi a fajlagos DNS fagmensek bekapcsolását (ligálását) a kifejeződő vektorba, valamint ennek kifejező­dését további manipuláció nélkül, igy pl. a pWRL 507 egy pAT153-ból és trpE génből megalkotott plazmid (Nichols, B.P. és munka­társai: J, Mól. Bioi. 146, 45-64, /1981/) szin­tetikus EcoRI-BglII kapcsolószakasszal (lin­­kerrel), amely a BglII helynél, a 1223 nuk­­leotidnál van beiktatva a trpE génbe (4. áb­ra). Ezt a vektort el lehet hasítani Ndel-el és EcoRI-vel, EcoRI-vel és BamHI-vel, vagy EcoRI-vel és HindIII-al, és a kis DNS frag­menst (vagy fragmenseket) helyettesíteni a pPFgl 2,7Kbp-s Ndel-EcoRI fragmensével il­letve a pPFcl028 400 bp-s EcoRI-BamHI frag­mensével illetve a pPFcl028 2,4 Kbp-s EcoRI­­-HindlII fragmensével (ahol a Hindin hely a plazmid polimer kapcsolószakaszában /polilin­­kerjében/ van). Ezen kivül fajlagos fragmen­seket, mint pl. a pPFcl028 1,2 Kbp-s EcoRI­­-Ndel fragmensét szubklónozni lehet a pUC9 polilinker területébe (ebben a példában mint egy EcoRI (tompavégű fragmenst), majd EcoRI-val és HindIII-al kivágni és EcoRI-vel és HindIII-al hasított pWRL 507-be klónozni. A megfelelő restrikciós enzim-helyeket alkalmazva a P.195 génszekvenciából szárma­zó DNS fragmenseket klónozni lehet à trpE génen belül a helyes orientációban, de álta­lában a rossz átforditási keretben. Abból a célból, hogy a beiktatott szekvencia kifejező­dését nyerjük, megfelelő hosszúságú szinte­tikus kapcsolót (linkért) iktatunk be a trpE gén és a beiktatott szakasz közti restrikciós helybe, igy adva meg az egyesitett fehérje 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents