200794. lajstromszámú szabadalom • Eljárás malária antigének kifejezésére

1 HU 200794 B A találmány tárgya Plasmodium falciparum DNS-ének és fragmenseinek klónozott szek­venciája, amelyet arra lehet felhasználni, hogy antigén peptideket szolgáltasson malá­ria vakcinákhoz. 5 A malária növekvő egészségügyi problé­ma az egész harmadik világban. Több száz millió ember szenved ettől a betegségtől, és ennek legakutabb formájától, amelyet a Plas­modium falciparum protozoa parazita okoz; ez 10 több, mint egy millió gyermeket öl meg min­den évben egyedül csak Afrikában. Hatásos immunitás a parazita aszexuális sokszorozó­­dása ellen megakadályozná a klinikai beteg­séget. A vörösvérsejtek új inváziójának meg- 15 előzése egy hatásos immun-válasszal az invá­­ziós forrná, a merozita ellen megszakíthatná ezt a ciklust. Egy rágcsáló malária modellben kimutat­ták, hogy az érett eritrocita-kózti formán, a 20 schizontán belül szintetizált és a merozoita felületén kifejezett fehérje antigént tisztítani lehet, és hogy ez az antigén védő immunitást alakíthat ki Plasmodium yoelii ellen (Holder, A.A és Freeman, R.R.: Nature, 294, 361-364 25 /1981/). Ennek az antigénnek a látszólagos molekulasúlya (MS) 230 000 és ez proteoliti­­kus folyamatnak van alávetve in vivo úgy, hogy az antigén elkülönített fragmensei van­nak jelen a merozoita felületén (Holder és 30 Freeman, 1981, fentebb idézett munka; Hol­der, A.A. és Freeman, R.R.: Parasitology 88, 211-219 /1984 a/). A .molekulatömeg* a látszólagos relatív molekulatömeget jelenti, amelyet poliakrilamid 35 gél elektroforézissel határoznak meg nátri­­um-dodecil szulfát és standard molekulatöme­gű jelző anyagok jelenlétében. A találmány szerinti antigén fehéi'jék molekulatömegét igy a Laemmli, U.K. által leirt (Nature, 227, 680- 40 -685 /1970/) technikával hagyományos módon határozhatjuk meg. A hagyományos standard molekulatömegü jelző anyagok lehetnek pl. a spektrin heterodimer (2,2 • 10s MS), Æ-galak­­tozidáz (1,16 • 104 MS), trióz foszfát, izomeráz 45 (2,7 • 104 MS) és lizozim (1,5 ■ 104 MS), 6 foszforiláz (9,3 • 104 MS), szarvasmarha szérum albumin (6,8 • 104 MS), aldoláz (3,9 • 104 MS). Amikor a fehérjét arra használták, hogy 50 egereket vakcináljanak vele, a védelem- adju­­vánstól függő volt, és úgy tűnt, hogy a vé­delmet egy sejt által közvetített kivitelező biokémiai út szolgáltatja (Freeman, R.R. és Holder, A.A.: Clin. Exp. Immunol. 54, 609-616 55 /1983 a/), bár a fehérje elleni monoklonális antitestről kimutatták, hogy passzív védelmet ad át egerekre (Majariam, W.R, és munkatár­sai: J. Immunoi. 132, 3131-3137 /1984/). Analóg fehérje antigéneket Írtak le más 60 Plasmodium fajoknál is. A P.yoelii tisztított 230 000 molekulatömegü antigénje ellen létre­hozott polivalens antiszérum immun-fluoresz­cenciával keresztreakcióba lépett a vizsgált más Plasmodium fajok vérstádiumában levő 65 formáival (Holder és Freeman, 1984 a, fen­tebb említett munka). Plasmodium chabaudi­­ban az antigént Western foltképzéssel azono­sították, mint 250 000 molekulatömegü anyag­fajtát, amelyet szintén fel lehet dolgozni (Holder, A.A. és munkatársai: Mól. Biochem. Parazitol. 9, 191-196 /1983/). A 250 000 mole­kulatömegü P. chabaudi fehérjére fajlagos monoklonális antitestekről kimutatták, hogy passzív védelmet adnak át a P. chabaudi ki­hívása ellen egerekben (Boyle, D.B. és mun­katársai: Infect. Immun. 38, 94-102 /1982/). Plasmodium knowlesi 230 000 molekulatömegű fehérjéje elleni monoklonális antitest aggluti­nálja a merozoitákat és ezáltal gátolja a vö­­rösvérsejtek elözönlését parazitákkal (Eps­tein, N. és munkatársai: J. Immunoi. 127, 212- -217 /1981/), és a P. knowlesi ezt a fehérjé­jét in vivo a merozoita felületen kifejezett fragmensek sorozatává képes feldolgozni (Da­vid, P.H. és munkatársai: Mól. Biochem, Párá­sítói. 11, 267-282 /1984/). A P. falciparumban a P. yoelii 230 000 molekulatömegü fehérje antigénje elleni poli­valens antiszérum keresztreakcióba lép egy 193 000 molekulatömegű antigénnel (amelyet a továbbiakban P. 195 fehérjének fogunk ne­vezni) (Holder és munkatársai /1983/, fen­tebb idézett munka). Ennek az antigénnek, amely glikoproteinnek tűnik (Howard, R.J. és munkatársai: Mól. Biochem. Párásítói. 11, 349— -362 /1984/), a bioszintézise a parazita schi­­zonta formáján belül megy végbe, és az erit­­rocitán belüli stádium végénél az antigén proteolitikusan dolgozódik fel elkülönített fragmensekké (Holder, A.A. és Freeman, R.R.: J. Exp. Med. 156, 1528-1538 /1982/; Hall, R. és munkatársai: Mól. Biochem. Párásítói. 11, 61-80 /1984 a/). A merozoiták (amelyek az eritrocitán belüli stádium végén bocsátódnak ki a szérumba) felületén a fehérje teljesen feldolgozódik három elkülönített P.195 frag­­mensre, amelyek 83 000; 42 000 és 19 000 molekulatömeggel vannak jelen. Ez a három fragmens alkotja a merozoiták fő felületi antigénjeit, és ezeket a humán immunszérum erősen felismeri /Freeman, R.R. és Holder, A.A.: J. Exp. Med. 158, 1647-1653 /1983 b/; Holder, A.A. és Freeman, R.R.: J. Exp.Med. 160, 624-629 /1984 b/). A .P.195* kifejezést olyan 1,8 • 105 és 2.3 • 105 közti molekulatömegü fehérjék elne­vezésére használjuk, amelyek a Plasmodium falciparum eritrocita schizonta formájában helyezkednek el, és amelyek in vivo mintegy 8.3 • 104; 4,2 ■ 104 és 1,9 • 104 molekulatöme­gü elkülönített fragmensekre dolgozódnak fel, összekapcsolva a parazita merozoita for­májának felületi membránjaival. A P. falciparumon belül a P.195 bizonyos szerkezeti poliformizmust mutathat, amelyet a fajlagos monoklonális antitestekhez való kö­tődés mértékével vagy a látszólagos moleku­latömegükben való kis különbségekkel lehet kimutatni (McBride, J.S. és munkatársai: 2 3

Next

/
Thumbnails
Contents