200770. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-HT receptor antagonista hatású új benzimidazolin-2-oxo-1-karbonsav-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítása

3 HU 200770 B (-) típusú enantiomereket és ezek elegyeit is. A találmány szerinti eljárás körébe tarto­zik mind az egyes izomerek, mind ezek ele­­gyeinek az előállítása is. Abban az esetben, ha az előállitásnál optikai izomerek elegyeit kapjuk, akkor eze­ket az egyes izomerekre szétválaszthatjuk hagyományos rezolváló eljárásokkal, amelyek az izomerek különböző fizikai-kémiai tulaj­donságain alapulnak. Ilyen módszerek például valamely alkalmas optikailag aktív savval al­kotott savaddíciós sónak a frakcionált kris­tályosítása vagy a kromatográfiás szétválasz­tás megfelelő oldószereleggyel. Az (I) általános képletben megadott A szubsztituens (a) csoportjának a jelentése 3- -as helyzetben kapcsolódó 8-azabiciklo[3.2.1]~ oktán vagy 3-as helyzetben kötődő 9-azabi­­ciklo[3.3.1]nonán vagy 2-es helyzetbe kötődő 7-azabiciklo[2.2.1]heptán, 4-es helyzetbe kap­csolódó piperidin; a (b) csoport jelentése 3- -as vagy 4-es helyzetbe kötődő 1-azabiciklo­[2.2.2] oktán; a (c) csoport 4-es helyzetbe kapcsolódó l-azabiciklo[3.3.1]nonán és a (d) csoport 5-ös helyzetbe kötődő 2-azabiciklo­[2.2.2] oktán. A halogénatom megjelölés fluor-, klór-, bróm- vagy jódatomra vonatkozik. Az (I) ál­talános képletül vegyületekben az (A) csoport azabiciklo-részei endo- vagy exo-helyettesí­­tettek lehetnek. Azokat az (I) általános képletü vegyüle­­teket, amelyek tiszta endo- vagy exo-része­­ket tartalmaznak, a megfelelő elővegyületek­­böl (prekurzorokból) kiindulva állíthatjuk elő vagy a nem sztereospecifikusan szintetizált endo- vagy exoizomerek elegyeinek a szétvá­lasztása, például hagyományos kromatográfiás szétválasztása, útján kapjuk. Az olyan (I) általános képletü vegyüle­­teket, amelyekben R jelentése hidrogénatom, úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (II) álta­lános képletü vegyületet, amelyben Ri, R2, Y és A jelentése az előzőekben megadott, egy (III) általános képletü reakcióképes karbonil­­-származékkal reagáltatunk, amelyben X és X1 egymással megegyező vagy egymástól kü­lönböző lehasítható csoport, így halogénatom halogénezett alkoxicsoport, alkoxicsoport vagy heterociklusos csoport. Előnyös csopor­tok a klóratom, a triklór-metoxi-, metoxi-, etoxi- vagy imidazolilcsoport. A reakciót hagyományosan protonmentes oldószerekben vitelezzük ki, így benzolban, toluolban, etii-acetátban, acetonitrilben, tet­­rahidrofuránban, metilén-kloridban, kloro­formban, széntetrakloridban vagy dimetil­­formamidban, 0 °C-tól 100 °C-ig terjedő hő­mérséklettartományban, előnyösen 5 °C-on, vagy a választott oldószer forráspontján. Bi­zonyos esetekben előnyös valamely savmeg­­kötó szer, Így trietil-amin használata. A fenti eljárásnál kiindulási anyagok­ként használt (II) általános képletü vegyüle­­teket úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (IV) általános képletü vegyületet, amelyben Rí, R2, Y és A jelentése a fentiekkel egyezik, redukálunk hidrogénnel vagy hidrogént le­adó anyaggal, így ammónium-formáttal, ciklo­­hexénnel, ciklohexadiénnel vagy hidrazinnal. A redukálást előnyösen hidrogénnel végezzük megfelelő katalizátor, előnyösen 5% vagy 10% Pd/C vagy Raney-nikkel jelenlétében, alkal­mas oldószerben, igy metanolban, etanolban, toluolban, vízben vagy ezek elegyében. A re­dukciót hagyományos módon is végezhetjük vassal savas közegben vagy FeCb jelenlété­ben, cinkkel ecetsavban vagy hidrogénklo­­ridban, SnClz-vel hidrogénkloridban vagy más redukáló szerekkel, így titán-triklorid­­dal, ferro-szulfáttal, hidrogén-szulfiddal vagy sójával, így nátrium-hidroszulfittal. A (IV) általános képletü vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (V) általá­nos képletü vegyületet, amelyben Rí és R2 jelentése az előzőekben megadott, egy (VI) általános képletü reakcióképes közbenső ve­­gyülettel, amelyben, X, Y és A jelentése a megadottakkal egyezik, reagáltatunk. A reak­ciót valamely protonmentes oldószerben, így tetrahidrofuránban, acetonitrilben, kloroform­ban, toluolban, klór-benzolban vagy oldósze­rek nélkül vitelezzük ki, és adott esetben valamely savmegkötő szert, előnyösen piri­­dint, használunk. A reakcióhőmérséklet 20 °C-tól 100 °C-ig terjed, előnyösen 20 °C és 80 °C között van. Az olyan (I) általános képletü vegyüle­teket, amelyekben Rí és R2 mindegyike hid­rogénatom, R, Y és A jelentése az előzőekben megadott, hagyományosan úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (VII) általános képletü vegyü­letet, amelyben M fématom, igy nátrium-, ká­lium- vagy lítiumatom, előnyösen nátrium, egy (VI) általános képletü vegyülettel rea­gáltatunk. A reakciót előnyösen poláros, pro­tonmentes oldószerben, így dimetil-formamid­­ban vagy tetrahidrofuránban vitelezzük ki 0 °C-tól 100 °C-ig terjedő hőmérséklettarto­mányban, előnyösen szobahőmérsékleten. A (VII) általános képletü vegyületet in situ gerjesztjük a megfelelő hidrogénvegyü­­letekből nátrium, kálium, nótrium-hidrid, kó­­lium-hidrid, kálium-terc-butilát, butil-lítium, lítium-diizopropil-amid, előnyösen nátrium­­-hidrid segítségével. Olyan (I) általános képletü vegyületeket, amelyekben Rí és R2 mindegyike hidrogén­­atom, R, Y és A jelentése az előzőekben meg­adott, úgy is előállíthatunk, hogy valamely (VIII) általános képletü reakcióképes vegyü­letet, amelyben R és X jelentése az előzőek­ben megadott, egy (IX) általános képletü ve­gyülettel, amelyben Z hidrogénatom vagy fématom, előnyösen lítium-, nátrium- vagy káliumatom, Y és A jelentése pedig a fentiek­kel egyezik, reagáltatunk. A reakciót protonmentes oldószerben, így tetrahidrofuránban, kloroformban, aceto­nitrilben, o-diklór-benzolban és adott eset­4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents