200742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új halogén-alkán- és -alkén-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
HU 200742 B 7 8 Az aminok sóit úgy állítjuk elő, hogy az áramokat szerves vagy szervetlen savakkal, például citromsavval vagy sósavval reagáltatjuk. Miként korábban említettük, az (I) általános képlett! vcgyületek és nem-mérgező, gyógyászatiig 5 elfogadható sóik értékes gyógyhatásúnk ösztrogén, antioösztrogén, progesztán és tumorelleni aktivitásukra tekintettel Az (I) általános képlctfi vegyületek izomerjeit, illetve nem-mérgező, gyógyászatiba elfogadható 10 sóikat vagy ezek keverékeit parenterálisan, intravénásán vagy orálisan adhatjuk be. Rendszerint a vegyületek valamelyikének hatásos mennyiségét alkalmas gyógyszergyártási hordozó- és/vagy segédanyagokkal kombinációban juttatjuk a szervezetbe. 15 A hatásos mennyiség alatt olyan mennyiségeket értünk, amelyek a kívánt gyógyhatást fejtik ki káros mellékhatások nélkülk. A konkrét helyzetben alkalmazott pontos mennyiség számos tényezőtől, például a beadás módjától, a kezelt emlős fajtájától, a 20 kezelt tünet jellegétől és természetesen magának a vegyületnek a szerkezetétől függ. A gyógyászati készítményekhez jellegzetesen szilárd vagy folyékony halmazállapotú, a beadási módtól függően megválasztott hordozó- és/vagy segédanyagokat haszná- 25 lünk. így például szilárd hordozóanyagként használhatunk laktózt, szacharózt, zselatint és agaragart, folyékony hordozóanyagként vizet, cukorszirupot, földimogyoróolajat vagy olívaolajat. A gyógyászati készítmények olyan szokásos formákban 30 szerelhetők ki, mint a tabletták, kapszulák, kúpok, oldatok, emulziók és porok. Az ösztrogén receptorokhoz való affinitást a molekuláknak patkányméhből készített citoszól-preparátumban ^-jelzett 17-béta-ösztradkJlal való 35 kompetitiv képessége alapján határozzuk meg. Inkubálást követően a receptorokhoz kötött és nemkötött ligandumokat az ismert dextrán-aktfvszenes módszerrel (Koremnan, S.G.: „Comparative binding affinity of estrogens and its relation to estro- 40 genic potency c. cikkel a Steroids, 13. 163-177 /1969/) választjuk el egymástól. Az in vivo ösztrogén-antiösztrogén (progesztán) hatást a következőképpen határosuk meg: Három egymást követő napon 21 napos kifejlet- 45 len egereknek szubkután beadjuk a szezámolajban szuszpendált kísérleti vegyületeket az ösztrogén hatás megállapítása céljából. A negyedik napon az egereket leöljük és a méhük súlyát megmérjük. Az ösztradiol (pozitív kontroll) növeli a méh súlyát. A 50 súly korrelációban van a molekulák ösztrogén hatásával. A molekulák antiösztrogén hatását hasonló módon kifejletlen egereken vizsgáljuk. Ebben az esetben a molekuláknak az ösztrogén által kiváltott 55 méhsúly-növekedés gátlásában kifejtett aktivitását vizsgáljuk. A progesztán hatást az ösztrogén hatáshoz hasonlóan vizsgáljuk, referenciaanyagként a méh súlyát csökkentő medron-progeszteron-acetátot 60 használva. Az in vitro tumorelleni hatást a következőképpen vizsgáljuk: MCF-7 sejtvonal (ismert módon ösztrogéntől függő humán emlő-adenocarcinoma) növekedését 65 kiértékeljük ösztradiol, medroxi-progeszteronacetát vagy a vizsgálandó molekula jelenlétében vagy távollétében. A molekula és az ösztradiol, illetve a molekula és a medroxi-progeszteron kombinációit is vizsgáljuk. 4 óra, 24 óra és 48 óra elteltével az élő sejtek számát biolumineszcens módszerrel (intracelluláris ATP-meghatározás) állapítjuk meg. A tumorelleni in vivo hatást vizsgáljuk továbbá DMBA-val kiváltott patkány-emlőadenokardnomákon, transzplantálható emlő- és petefészek-adenokarcinomákon és transzplantálható pro&ztatikus pikkelyes sejtkarcinomákon a következőképpen: Az emlő-adenokardnomát DMBA-val váltjuk ki 35-40 napos nőstény patkányokon. A vizsgálandó vegyületekkel a kezelést azt követően kezdjük meg, hogy tapintható tumorok jelentek meg. A tumorok méretét és számát hetente kétszer értékeljük ki. Az oldószerrel kezelt kontrollcsoportnál kifejlődött tumorok nagyságát a kísérleti csoportokéval hasonlítjuk össze. A molekuláknak más tumorokkal szembeni aktivitását úgy tanulmányozzuk, hogy a molekulákat gyomorcsövön át olyan állatoknak adjuk be, amelyekbe transzplantálható méhszarkomát (egerek) vagy prosztatikus adenokarcinomát (patkányok) implantálható. A beadást naponta vagy hetente kétszer végezzük. Kísérleti állatként NMRI-egereket (mintegy 20 g-os nőstényeket) és Fischer 344 patkányokat (mintegy200g-os hímek) használunk. Pozitív kontrollként Estramustine phosphate-t - ösztra-l,3,5(10)trién-3,17béta-diol-3-[N,N-bisz(2-klóretil)-karbamát]-foszfát - használunk. A transzplantálható patkányemlő-adenokardnomát úgy fejlesztjük Iá, hogy DMBA-val kiváltott karcinomák darabjait szubkután egészséges kifejlett nőstény patkányokba implantálunk. Káros növekedést mutató tumort használunk további transzplantációkhoz. Más transzplantálható tumorokat szubkután inokulálunk mint mosott sejtszuszpenziőkat, állatonként 107 sejtet alkalmazva. 1. táblázat affinitás a kísérleti vegyületeknek az a koncentrálója, amelynél ^-ösztradiollal a kompetidó dó (gátlás) 50%-os + + + 10"6 M (gátlás) -10'7 M (gyenge affinitás) + + 10'5 M (gátlás) - 10"® M (gyenge affinitás) + 10-4 M (gátlás) -10‘5 M (gyenge affinitás) ± 10"1 2 3 4 M nincs egyértelmű gátlás Egyes (I) és (II) általános képletű vegyületek affinitása ösztrogén-receptorokhoz Vizsgált vegyület Affinitás száma neve 1. 4-klór-l,2-difenil-l-{4-[2-(N,N-dimetil-amino)etoxi]-fenil}-l-butén, (Z)-izomer + + + 2. 4-bróm-l^-difenil-l-{4-[2-(N^í-dimetil-ami-no)-etoxi]-fenil}-l-butén,(Z)-izomer + + + 3. 4-klór-l,2-difenil-l-(4-hidroxi-fenil)-bután, (RR,SS)-enantiomer pár + + + 5
