200739. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 7-/aril-oxi/-2-naftil-oxi-alkánkarbonsav-származékokat tartalmazó herbicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
HU 200739 B Az (a) eljárási változat során savmegkötőszer jelenlétében dolgozunk. Megfelelő savmegkötőszerek például alkálifémek hidroxidjai, karbonátjai, hirdogén-karbonátjai és alkoholátjai, továbbá a tercier aminok, például a trietil-amin, és a piridin. Az (a) eljárási változatnál említett reakciót széles hőmérsékleti tartományban végezhetjük. Általában -20 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti, előnyösen 0 °C és 150 °C közötti hőmérsékleti tartományban dolgozunk. A reakciót előnyösen normál nyomáson végezzük, de dolgozhatunk emelt vagy csökkentett nyomáson is. A (b) eljárási változat során előnyösen a fentiekben az (a) eljárási változatnál említett oldó- vagy hígítószerek egyikét alkalmazzuk, hogy a végterméket a nagyobb tisztaságban és nagyobb termeléssel nyerjük. A (b) és (c) eljárási változatok során az (a) változathoz hasonlóan, előnyösen hígítószerek és savmegkötőszerek jelenlétében és hasonló reakciókörülményeket alkalmazva dolgozunk. A (d) eljárási változatban említett reakciót szintén hasonló körülmények között végezzük, mint az (a) reakciót, előnyösen az ott említett oldószerek egyikét alkalmazva. Az (I) általános képletű difenil-éter-származékok R-izomerjeinek a találmány (e) eljárási változata szerinti előállításánál a (IX) általános képletű propánsav-származékok S-enantiomerjeinek reagáltatása szükséges, ilyen körülmények között a reakció folyamán az aszimmetrikus szénatom Walden átrendeződés következik be. A (IX) általános képletű propánsav-származékok S-enantiomerjei a polarizált fény síkját balra forgatják. Az (e) eljárási változat szerinti reakciót oldószer jelenlétében végezzük. Erre a célra az összes olyan inert oldószer alkalmazható, melyet az (a) eljárási változatnál említettünk. Az (e) eljárás többi paramétere, mint savkötőszer alkalmazása, hőmérsékleti és nyomásérték azonos az (a) eljárásnál említett paraméterekkel. Ugyanez érvényes az (f) eljárási válozatnál is. Katalizátor alkalmazása az összes eljárási változatnál előnyös lehet. Katalizátorként a kálium-jodid és az óniumvegyületek használhatók, például a kvatemer ammónium-; foszfónium- és arzóniumvegyületek, valamint a szulfonium-vegyületek. Szintén megfelelően a poliglikoléterek, főként a ciklusos éterek, például a 18 korona-6-éter és a tercier aminok, például a tributil-amin. Különösen előnyös vegyületek a kvatemer ammónium-vegyületek, például a benzil-trietil-ammónium-klorid és tetrabutil-ammónium-bromid. A fentiekben említett találmány szerinti eljárásokkal előállított vegyületeket a reakcióelegyből a szokásos eljárásokkal különíthetjük el. így például az elválasztás történhet az alkalmazott oldószer normál- vagy csökkentett nyomáson végzett ledesztillálásával, vízzel történő kicsapással vagy extrakcióval. Nagyobb tisztasági fokot általában oszlopkromatorgrafálással, valamint frakcionált desztillációval vagy kristályosítással érhetünk el. A találmány szerinti vegyületek általában csaknek színtelen és szagtalan folyadékok, valamint 3 kristályos anyagok, melyek vízben nehezen oldódnak, korlátozottan oldódnak alifás szénhirogénekben, például petroléterben, hexánban, pentánban és ciklohexánban, jól oldhatók halogénezett szénhidrogénekben, például kloroformban, metilénkloridban és szén-tetrakloridban, aromás szénhirogénekben, például benzolban, toluolban, és xilolban, éterekben, például dietil-éterben, tetrahidrofuránban, és dioxánban, karbonsav-nitrilekben, például acetonitrilben, alkoholokban, például metanolban, és etanolban, karbonsav-amidokban, például dimetil-formamidban és szulfoxidokban, például dimetil-szulfoxiban. A szintéziseknél a hatóanyagok általában racém keverékként képződnek, melyet az önmagukban ismert módszerekkel, például frakcionált kristályosítással választhatunk szét optikai antipódokra, hacsak kezdettől fogva nem kívánt izomerhez vezető izomer kiindulási anyagot alkalmazzuk. Azok az (I) általános képletű vegyületke, melyekben R fématom vagy ammóniumcsoport, sókként fordulnak elő, melyek vizes oldatban a megfelelő ionokká disszociálnak. A találmány szerinti vegyületek előállításához szükséges kiindulási anyagok például a (IX) általános képletű propánsav-származékok S-izomerjei ismertek vagy az önmagukban ismert eljárásokkal előállíthatók. A találmány szerinti hatóanyagok általános, nemcsak specifikusan füvekre irányuló herbicid hatásai rendelkeznek, és hatásuk lényegesen erősebb, mint az ismert, szerkezetileg analóg hatóanyagoké. Különösen előnyösek, hogy az ezen vegyületeket tartalmazó készítmények már körülbelül 0,1 kg hatóanyag/ha alkalmazási mennyiségben gátolják kultúrnövények között az egy- és kétszikű gyomnövények kikelését, illetve azt teljesen meg is gátolják, ugyanakkor még 5 kg hatóanyag/ha mennyiségben sem károsítják a haszonnövényt. Ilyen gyomnövények például a következők: Viola, Galium, Veronica, Centaurea, Impomomea, Abutilon, Sesbania, Datura, Chrysanthemum, Polygonum, Sida, Xanthium, Amaranthus, Setaria, Giditaria, Echinochloa és Alopecurus, melyeket előnyösen kikelés utáni kezeléssel lehet szelektíven irtani, különböző vetésekben, például búzában, árpában, rozsban, zabban, továbbá kukoricában, rizsültetvényeken, szőj aültet vényeken és gyapotültetvényeken. Megemlíthető tovább, hogy egyes hatóanyagok alkalmasak a leszárításra és levéltelenítésre is. A herbicid hatáshoz alkalmazott készítmény mennyisége a felhasználás céljától függően változik, és általában 0,05 és 5 kg hatóanyag/ha között mozog. Alkalmazhatók azonban adott esetben nagyobb hatóanyag mennyiségek is. Az alkalmazás időpontja az alkalmazás céljától, és a klimatikus körülményektől függ. A találmány szerinti hatóanyagokat egymagukban, egymással keverve, vagy más hatóanyagokkal keverve alkalmazhatjuk a készítményekben. Adott esetben más növényvédő- vagy kártevőirtószereket is adhatunk hozzájuk a kívánt céltól függően. Amennyiben a hatásspektrum kiszélesítése szükséges, más biocid hatású hatóanyagok is ada-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
