200698. lajstromszámú szabadalom • Eljárás micellás részecskék stabilizálására
HU 200698 B Nat’l Acad. Sei. USA., 24,4991 (1977); és Meares C.F. and Westmoreland D.G., Cold Spring Harber Symp. Quart. Biol., 26,551 (1971) módszerét használtuk. A spektrométer a mIn rotációs korrelációs idejét méri, amelynél a korrelációs idő viszonylik a radionucloid fordítósebességéhez. Abban az esetben, ha a 111In be van zárva a részecskékbe, akkor az nagy (G22 nagyságú) fordítósebességet okoz, mivel kis kelátképzőhöz kötődik. Amennyiben a részecske felbomlik (amelyet izopropanol hozzáadásával idézhetünk elő) vagy a bezárt anyag más mó5 dón kiszivárog, akkor a környezetében lévő proteinhez kötődik, amely jelentős mértékben csökkenti a fordítósebességet. A következőkben láthatjuk, hogy 1 és 20 napos DSPC és Chol (2:1 részecskék 1%-os gélben 4 °C-on való tárolás esetén hasonló tulajdonságokat mutatnak, mint a frissen készített részecskék terhelés után. A G22 ugyanaz marad szérummal és anélkül, amely azt mutatja, hogy a hosszú tárolási időnek nincs károsító hatása a részecskék membránjára. Az eredményeket a II. táblázatban foglaljuk össze. 6 II. Táblázat (G22) 1 napos részecske 1%-os gélben tárolva 4 °C-on 20 napos részecske 1%-os gélben tárolva 4 °C-on Frissen készített részecske részecske + PBS 0,44 0,46 0,45 részecske + szérum 0,48 0,46 0,44 részecske + szérum 0,1 0,06 0,09 4. példa Végül annak érdekében, hogy bemutassuk a részecske-méret fenntartásának a fontosságát, tanulmányoztuk ezeknek az öregített részecskéknek egér-daganatokban való bioeloszlását. DPSC, Chol (2:1) részecskéket 1 mM NTA-val együtt 1%-os zselatin-oldatban tároltunk 4 °C-on. Az elkészítés után meghatározott idővel a gél-beágyazóanyagot szobahőmérsékleten megolvasztottuk. A részecskéket ebben a vizes oldatban szuszpendáltuk és utána az előzőleg leírt módon terheltük. Terhelés után 1 mg terhelt részecskét intravénásán befecskendeztünk DBF1 egerekbe, amelyek 6-8 napos Lewis-25 féle tüdőrákkal voltak fertőzve. Az egereket 24 órával a befecskendezés után felboncoltuk. Ezután gamma-számlálóval megállapítottuk a kezelt részecskék bioeloszlását a radioaktivitás/gramm szövet nagyságában. Ezeknek az öregített részecskék- 30 nek a bioeloszlását összehasonlítottuk a frissen készítettekével ugyanolyan törzsbeli egerekben. Az összehasonlításnál nem találtunk semmiféle jelentős eltérést (Student t test, p 0,001) a firssen készített és a zselatinban tárolt részecskék között. A kapott eredményeket a III. táblázatban adjuk meg. III. Táblázat In-NTA kapszulázott részecske bioeloszlása egér-daganatban Befecskendezett adag %/grammszövet Napok előállítás után Daganat Tüdő Máj Lép Vese 0 (zselatin nélkül) 19,62 ±4,41 14,01 ±2,81 31,38 ±5,58 15,52 ±5,67 14,78 ±0,41 7 21,58 ±2.57 16,31 ±336 36,77 ±6,06 19,32 ±1,52 15,67 ±2,24 28 27,62 ±2,04 14,36 ±6,82 34,56 ±2,13 21,88 ±237 13,88 ±035 50 23,17 ±5,09 17,25 ±4,47 32,72 ±1,63 2335 ±1,64 14,29 ±0,64 A találmány szerinti eljárásnál gél-beágyazóanyagként számos polimer anyagot, így természetes és szintetikus anyagot egyaránt használhatunk. Ilyen anyagok például a poliszacharidok, így az arabgumi, etil-cellulóz, hidroxilezett keményítő és Kelgin, polipeptidek és laktidokból vagy savakból szintetizált poliészterek, poli-(ß-hidroxi-butirät), poli-(DL-laktid-co-glikolid). Az előző példákban használt agarose a megfelelő poliszacharidok, míg a zselatin az alkalmas polipeptidek képviselőjeként említhető. A szakterületen ismert, hogy más polimer gélanyagok is használhatók a találmány szerinti eljárásnál, amennyiben az ilyen anyag képes kialakítani a kívánt védő gélfelületet a micellás részecskék körül alacsony hőmérsékleten és folyadékká alakítható át, például megolvasztható, közelítőleg szobahőmérsékleten és vizes szuszpenzióvá alakítható. Jóllehet ilyen gél-beágyazóanyag, amely képes olvasztással történő átalakulásra, előnyös, de más olyan anyagok is használhatók, amelyek más módon, például enzimes kezeléssel, bírhatók az említett átalakulásra. 4
