200652. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 3-fenil-4-ciano-pirrol származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására

1 HU 200652 B tekkel együtt, egyidejűleg vagy egymás után vihetők fel a kezelendő termőterületre, növényre vagy szubszt­­rátumra. Ezek a további vegyületek lehetnek mű­trágyák, mikroelem-donorok vagy más készítmények, amelyek a növényi növekedést befolyásolják. Lehet­nek ezenkívül szelektív herbicidek, inszekticidek, fun­­gicidek, baktericidek, nematocidek, molluszcidek, vagy ilyen készítmények keverékei, amelyek kívánt esetben további vivőanyagokat, felületaktív anyagokat vagy a felvitelt elősegítő hatásfokozókat tartalmaz­hatnak, a kikészítési gyakorlat szerinti szokásos alkal­mazási módnak megfelelően. A megfelelő vivőanyagok és hatásfokozók szilárd vagy folyékony anyagok lehetnek, amelyeket a ki­készítési technológiában rendszerint alkalmaznak; ilyenek pl. a tenmészetes vagy regenerált ásványi anyagok, oldószerek, diszpergálószerek, nedvesítősze­rek, tapadást fokozó szerek, sűrítők, kötőanyagok vagy műtrágyák. Különösen előnyös hatásfokozó sze­rek a foszfolipidek. Az (I) általános képletű vegyület vagy egy, legalább 1 ilyen vegyületet tartalmazó (agro)kémiai készítmény kitüntetett alkalmazási módja a levélzetre való felvitel. A felvitel gyakorisága és sebessége attól függ, hogy mekkora a megfelelő patogén (gombafajta) által oko­zott fertőzés veszélye? Az (I) általános képletű vegyü­let azonban a gyökereken keresztül, a talaj közvetí­tésével is be tud hatolni a növénybe (szisztémás hatás), abban az esetben, ha a növény helyét egy folyékony készítménnyel impregnáljuk, vagy a vegyü­­leteket szilárd alakban - pl. granulált alakban - visszük be a talajba (talaj-kezelés). Az (I) általános képletű vegyületek a magvakra is felvihetők (bevonás) oly módon, hogy a magvakat bevonjuk egy folyékony készítménnyel - amely egy (I) általános képletű vegyületet tartalmaz -, vagy egy szilárd készítményt alkalmazunk erre a célra. Különleges esetekben to­vábbi alkalmazási módok lehetségesek, pl. a növényi szár vagy bimbó szelektív kezelése. Az (I) általános képletű vegyületeket előnyösen a kikészítési gyakorlatban szokásosan alkalmazott hatás­­fokozókkal együtt alkalmazzuk, és ezért ismert módon készítjük ki a következő alakokká: emulgeálható kon­­centrátumok; bevonópaszták; közvetlenül szórható vagy hígítható oldatok; híg emulziók; nedvesíthető porok; oldható porok; porok; granulátumok, valamint polimer anyag kapszulák töltetei. Az alkalmazási módot (szórás, atomizálás, porozás, szétszórás, bevo­nás vagy rátöltés) - akárcsak a készítmény minőségét a kitűzött célnak és a fennálló körülményeknek meg­felelően választjuk meg. Előnyös alkalmazási arány rendszerint az 50 g - 5 kg aktív komponens (a.k.) hektáronként, előnyösen 100 g - 2 kg a.k./ha, leg­előnyösebben 200 g - 600 g a.k./ha. Az (I) általános képletű vegyületet (aktív kompo­nens) tartalmazó, adott esetben szilárd vagy folyékony hatásfokozót is magukban foglaló szereket (azaz ké­szítményeket, preparátumokat vagy keverékeket) is­mert módon állítjuk elő, azaz oly módon, hogy az aktív komponenseket a töltőanyagokkal (pl. oldósze­rekkel, szilárd hordozókkal és adott esetben felület­aktív vegyületekkel) homogénen összekeverjük és/vagy együtt megőröljük. Megfelelő oldószerek a következők: aromás szén­­hidrogének - előnyösen a 8-12 szénatomot tartalmazó frakciók, pl. xilol-elegyek vagy helyettesített naftali­­nok; ftalátok (pl. dibutil-ftalát vagy dioktil-ftalát); aromás szénhidrogének (pl. a ciklohexán és a paraf­finok); alkoholok, glikolok, valamint ezek éterei és észterei, pl. az etanol, etilénglikol, etilénglikol-mono­­metil- vagy -monoetil-éter, ketonok, pl. a ciklohexa­­non; erősen poláris oldószerek, pl. az N-metil-2- -pirrolidon, dimetil-szulfoxid vagy dimetil-formamid; ezenkívül növényi olajok vagy epoxidált növényi olajok, pl. az epoxidált kókuszpálma-olaj, naprafor­gó-olaj vagy szója-olaj; vagy víz. A szilárd vivőanyagok - amelyeket pl. a porok és a diszpergálható porok előállításához használunk - rendszerint természetes ásványi töltőanyagok, ami­lyen pl. a kalcit, talkum, kaolin, montmorillonit vagy attapulgit. A fizikai tulajdonságok javítására nagy­­diszperzitású kovasavat vagy nagydiszperzitású ab­szorbeáló polimereket is adagolhatunk. Megfelelő gra­nulált adszorptív hordozók a porózus jellegű anyagok, amilyen pl. a horzsakő, téglatörmelék, szepiolit vagy bentonit; és megfelelő nem-szorbens típusú hordozó pl. a kalcit vagy a homok. Ezenkívül számos más előgranulált szervetlen vagy szerves anyagot felhasz­nálhatunk, különösen dolomitot vagy porított növényi maradékokat, pl. parafakéreg-port vagy fűrészport. A kikészítendő (I) általános képletű anyag jellegétől függően megfelelő felületaktív vegyületeknek azokat tekintjük, amelyek nem-ionosak, kationaktív ill. anion­aktív típusúak és jó emulgeáló, diszpergáló és nedve­sítő tulajdonságokkal rendelkeznek. A „felületaktív anyagok” kifejezés felületaktív anyagok elegyeire is vonatkozik. Megfelelő anionos felületaktív anyagok a vízold­ható szappanok és a vízoldható szintetikus felületaktív vegyületek egyaránt. Megfelelő szappanok a magasabb (10-22 szén­atomszámú) zsírsavak alkálifém-, alkáliföldfém- vagy nem-helyettesített vagy helyettesített ammónium-sói, pl. kókuszdió-olajból vagy a faggyúolajból előállított természetes zsírsav-keverékek, vagy az oleinsav vagy a sztearinsav nátrium- vagy kálium-sója. Megemlít­hetjük a zsírsavak metil-taurin-sóit is. Gyakrabban azonban úgynevezett szintetikus felü­letaktív anyagokat, különösen zsírsav-szulfonátokat, zsírsav-szulfátokat, szulfonált benzimídazol-származé­­kokat vagy alkil-szulfonátokat alkalmazunk. A zsírsav-szulfonátokat vagy -szulfátokat rend­szerint alkálifém-, alkáliföldfém- vagy nem-helyettesí­tett vagy helyettesített ammónium-sók alakjában hasz­náljuk fel és ezek 8-22 szénatomot tartalmaznak (ide­értve a sav-maradékok alkil-csoportját is). Ilyen anya­gok pl. lignoszulfonsav, a dodecil-szulfát vagy termé­szetes zsírsavakból előállított zsíralkohol-szulfátok ke­veréke, nátrium- vagy kalcium-sói. Ezek közé a ve­gyületek közé tartoznak a zsíralkohol/etilénoxid adduk­­tumok szulfonsav-sói és a kénsav-észterek sói is. A szulfonált benzimidazol-származékok előnyösen 2 szulfonsav-csoportot és egy, 8-22 szénatomos zsírsav­maradékot tartalmaznak. Példák a alil-aril-szulfonátok­­ra a következők: a dodecil-benzol-szulfonsav, a dibu­­til-naftalin-szulfonsav vagy egy naftalin-szulfon­­sav/formaldehid kondenzációs termék nátrium-, kalci­um- vagy trietanolamin-sója. Ugyancsak megfelelők a foszfátok, pl. egy p-nonil-fenolból és 4—14 mól etilén­­oxidból képezett addukt foszforsav-észterének sói. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents