200605. lajstromszámú szabadalom • Eljárás katarantusz drog össz-alkaloid-tartalmának együttes kinyerésére
1 HU 200605 A 2 A találmány tárgya eljárás katarantusz (Catharantus roseus) összes alkaloid-tartalmának együttes kinyerésére, a szárított, őrölt drog kivonatolására, a kapott extraktlé bepárlása és feldolgozása útjáa Ismert, hogy a katarantusz drogból történő alkaloid-izolálással az ötvenes évek második felében kezdtek foglalkozni a világ kutatói. A drogban monomer és dimer indol-alkaloidok egyaránt találhatók, mégpedig igen nagy számbaa A hatvanas évek elején a kutatók figyelme a dimer indol-alkaloidok felé fordult Megállapították ugyanis, hogy ezen anyagok közül többen citosztatikus hatással rendelkeznek. Az 1959 óta isméit vinblasztin (a továbbiakban : VLB) hatékonynak bizonyult több daganatos betegség kezelésében, például akut leukémia és Hodgkin-betegség esetén [Johnson I.S.:Cancer Rés. 20.1016 (I960).] A vinkrisztint (a továbbiakban : VCR) első ízben 1961-ben izolálták a növényből [Svoboda, G.H.:Lloydia, 24, 173, (1961)]. Kiderült, hogy a VCR - bár hatásban hasonlít a VLB-hez - gyógyászati felhasználás tekintetében annál lényegesen előnyösebb. A VCR előnyös tulajdonságainak felismerése után hamarosan megoldották a VLB szelektív oxidációval történő átalakítását VCR-ré (lásd 165 599 sz. magyar szabadalmi leírást.) A monomer indol-alkaloidok, így a katarantin és a vindolin jelentősége csak azután nőtt meg, hogy a hetvenes évek közepén több kutató csoport megoldotta a monomer alkaloidok dimer alkaloidokká történő kapcsolását [Tetr. Lett. (1976) 3945; 2 558 124 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás; Helv. Chim. Acta 59, 2858 (1976)]. A fentiekből kitűnik, hogy a drog-extrakciós eljárásoknál a kutatók célja elsősorban a VLB izolálása volt. A VLB, illetve egyéb di-indol komponensek előállítását a 3 097 137 és a 3 205 220 sz. USA-beli szabadalmi leírások ismertetik, melyek szerint a drogot etanol : víz : ecet sav=9 : 1 : 1 arányú elegyével extrahálták, besűrítés után az alkaloidokat vizes sósav-oldatba vitték át, majd savas pH értéken történő benzolos extrakció után - melynek segítségével a nemkívánt alkaloidok és a ballasztanyagok egy részétől megszabadulhatnak -, a vizes fázis pH-ját semlegesre állították, az alkaloidokat benzolba átoldották, a szerves fázist szárazra párolták, a kapott száraz-maradékból az alkaloidokat kromatográfiás úton izolálták. A 3 225 030 sz. USA-beli szabadalmi bejelentés szerint a drog extrakcióját benzollal végezték, előzetes vizes borkősavas feltárás után. Az extraktum besűrítése után az alkaloidokat vizes borkősav-oldatba oldották át. A savas oldatot szerves oldószerrel extrahálták, így a nem-kívánatos alkaloidok és a ballasztanyagok egy részétől megszabadultak. A vizes fázist lúgosítás után szerves oldószerrel extrahálták, az oldószer szárazrapárlásakor kapott száraz-maradékot kromatografálva kaptak VLB-t A 153 200 sz. magyar szabadalom szerint a drogot vizes ammóniás kezelés után toluollal extrahálták, majd az extraktumot a fentiekhez hasonló módon dolgozták fel, VLB kinyerése céljából. A 160 967 sz. magyar szabadalmi leírás szerint a drogot vizes metanollal extrahálták, majd a fentiekhez hasonló tisztítási műveletek után kapott száraz-maradékból (melynek dimer-alkaloidtartalma: 1-2 %) szulfát-képzéssel közel 70 % dimer tartalmú nyersterméket kaptak. így a dimer-alkaloidok nagyobb része levált, kisebb része, valamint a monomerek többsége, az anyalúgban maradt. Ezen anyalúgban lévő anyagokat (pl. katarantin, vindolin) kristályosítások, valamint különböző pH-értéken végzett szelektív extrakciók és kromatográfiás elválasztás útján nyerték ki (lásd 178 084 sz. magyar szabadalmi leírás). A 164 958 sz. magyar szabadalmi leírás a drog VCR-centrikus izolálását ismerteti. A natív VCR tartalom kinyerése mellett ugyanis a VLB-tartalmú nyerstermék formilezésével az N-dezmetil-VLB-t is VCR-ré alakították. A 150 019 és a 150 024 sz. indiai szabadalmi leírások szerint a drogot előzetes n-hexános zsírtalanítás után vizes borkősavoldattal kell extrahálni, majd a borkősavas oldatot a szokásos módon dolgozták fel VLB kinyerése érdekében. A fenti eljárások közös jellemzője, hogy elsősorban a VLB kinyerésére irányuló izolálási módszerek. Ezeknek az eljárásoknak az alkalmazása során a nem-alkaloid jellegű ballasztanyagoktól bizonyos mértékig megszabadultak, de a kísérő alkaloidok nagy részét nem tudták kinyerni az extraktumból. Ez a VLB illetve dimer-centrikusság mára közös hátrányává vált a fenti eljárásoknak. A kutatások során ugyanis kiderült, hogy a VLB-n és a VCR-en kívül egyéb dimerek, például a leurozin, dezacetoxi-vinblasztin, anhidro-vinblasztin és főleg monomerek, például a katarantin, vindolin; vagy azok átalakításokkal kapott származékai a citosztatikum-kutatás területén fontos alapvegyületként hasznosíthatók. [Tetr. Lett. (1976) 3945]. Célul tűztük ki tehát olyan új extrakciós eljárás kidolgozását, melynek segítségével katarantusz drogból a drogban található összes monomer és dimer alkaloidot együttesen kinyerhetjük olyan módon, hogy az eljárás során kapott nyerstermék a drogban mártás valójában jelenlévő össz-alkaloid tartalomnak legalább 90 %-át tartalmazza, a lehető legkevesebb nem-alkaloid típusú ballasztanyag kíséretében. Kísérleteink során azt a meglepő felismerést tettük, hogy amennyiben a drog extrakcióját - ellentétben az eddig ismert eljárásokkal - vízmentes körülmények között, bázikus közegben benzollal, toluollal vagy xilollal szárítószer jelenlétében végezzük, a fenti célkitűzésnek megfelelő terméket kapjuk. A találmány tehát eljárás katarantusz (Catharantus roseus) összes alkaloid tartalmának kinyerésére a szárított, őrölt drog kivonatolása, a kapott extraktlé bepárlása és feldolgozása útján, olyan módon, hogy a kivonatolást vízmentes apoláros, aromás oldószerrel szerves bázis és szárítószer jelenlétében végezzük. A találmány szerinti eljárást előnyösen szobahőmérsékleten végezzük. így a drogot több részletben 3-6- -szoros tömegrésznyi benzollal, toluollal vagy xilollal kivonatoljuk. Az extrakciós közeghez fölöslegben szárítószert, előnyösen izzított nátrium-szulfátot vagy magnézium-szulfátot, valamint a drog tömegére számított 1-5 % mennyiségben szerves bázist, előnyösen dietil-amint, trietil-amint vagy pirídint adunk. Ezután a már egyesített extraktumot térfogatának 0,1-0,5 részére, előnyösen egyharmadára besűrítjük, ezután az oldatot 1-10 %-os vizes savoldattal, előnyösen 2 %-os kénsav-oldattal többször extraháljuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
