200558. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem gélesedő lankomicin-hidroklorid oldatok és liofilizátumok előállítására

1 HU 200558 B 2 A találmány tárgya eljárás vankoraicin-hidro­­klorid antibiotikum tömény vizes oldatának elkészítésére és az oldat liofilizálására. A vankomicint a 3 067 099 számú ameri­kai egyesült államokbeli szabadalom Írja le. E jól ismert antibiotikumot gyakran alkalmazzák sztafilokokkuszos fertőzések kezelésére, kü­lönösen a meticillinrezisztens Staphylococcus törzsek esetében. A vankomicint a termelő tenyészet fermentlevélből nyerik ki. A gyó­gyászatban hidrokloridsó alakjában alkalmaz­zák, mint vankomicin-hidroklorid. Az orális és parenterális bevitelre hasz­nált vankomicin-hidrokloridot száraz, szilárd anyagként forgalmazzák steril csövekben vagy üvegcsékben. A fagyasztva szárításhoz a vankomicin-hidroklorid oldatot úgy készí­tik, hogy vízben a vankomicin szabad bázist sósavval reagáltatják. Az ipari méretű fagyasztva szárításhoz az kívánatos, hogy minél kisebb térfogatok­kal dolgozzunk, amennyire lehet, csökkentve ezáltal a liofilizálás idejét. Egy tipikus liofili­­zálási eljárásnál a hatóanyag vizes oldatát közvetlenül abban az edényben szárítjuk be, melyben forgalomba hozzuk, például steril csőben vagy gyógyszeres üvegben. Igen fontos, hogy a hatóanyag a liofilizálandó vi­zes oldatban kellő koncentrációban legyen ahhoz, hogy végülis a kívánt mennyiségű hatóanyag maradjon vissza az edényben. A vankomicin-hidroklorid oldékonysága vízben, szobahőmérsékleten kb. 200 mg/ml. A 11-12%-os (töraeg/térfogat) vagy ennél tö­ményebb vankomicin-hidroklorid oldat azon­ban nagyon hajlamos a gélképzésre. Ez a gélképződés megnehezíti a kezelhetőséget. Ezen túlmenően, ilyenkor a vankoraicin-hid­­rokloridot a fagyasztva szárítás után egy csomóban kapjuk meg, ami lassabban oldható fel, mint egy laza por. A gélképzódés, úgy tűnik, megfordítható folyamat. A géloldatok kémhatásának beállítá­sával az eredeti viszkozitást kaphatjuk visz­­sza. Ez a vizes gél, úgy tűnik, olyan mole­kula asszociátumból áll, mely egy nem-kova­lens kötésű polimer szerkezetet alkot. A találmány tárgya eljárás vankomicin­­-hidroklorid stabil, nem-gélesedö, tömény, vizes oldatának előállítására, és eljárás az említett oldatból száraz, oldható, laza por alakjában lévő vankomicin-hidroklorid előállí­tására. A nem-gélesedó, stabil vankomicin­­-hidroklorid vizes oldat 12-50% (tömeg/térfo­­gat) vankomicin-hidrokloridot és 1-20% (tér­­fogat/térfogat) gélesedést gátló anyagot tar­talmaz, mely lehet alkohol - etanol, izopropa­­nol vagy propilén-glikol - vagy észter - izo­­propil-acetát, - vagy keton - aceton, metil­­-etil-keton. A találmány szerinti készítmények külö­nösen alkalmasak a fagyasztva száritásos el­járáshoz, mely során könnyen oldható, szi­lárd vankomicin-hidrokloridhoz jutunk, mely feloldásra és bevitelre kész. Az eljárás során olyan vankomicin-hidroklorid vizes oldatokat kapunk, melyek nem tartalmaznak gélt és amelyeknek fagyasztva szárítása rövidebb idő alatt történik meg, mint a megfelelő, gélt tartalmazó tömény oldaté. A találmány szerinti vizes vankomicin­­-hidroklorid készítmények 12-50% (tőmeg/tér­­fogat) vankomicin-hidrokloridot és 1-20% al­koholt - etanolt, n-propanolt, izopropanolt vagy propilén-glikolt -, vagy észtert - izo­­propil-acetátot, n-propil-acetátot - vagy ke­tont - acetont, metil-etil-ketont - tartalmaz­nak. A vankomicin-hidroklorid készítmény el­készítéséhez az alkoholt, észtert vagy ketont tartalmazó vízhez a végső koncentráció által megkívánt mennyiségben vankomicin szabad bázist keverünk. A szuszpenziót olyan meny­­nyiségű sósavval reagáltatjuk, mely elegendő ahhoz, hogy a szabad bázist hidrokloridsóvá alakítsa és a kémhatást pH=3,1-3,3 értékre állítjuk be. Vízzel a kívánt térfogatra töltünk fel és az oldatot alaposan összekeverjük. Az alkoholt, észtert vagy a ketont olyan mennyiségben alkalmazzuk a szabad bázis vi­zes szuszpenziójának elkészítésekor, hogy a végső koncentrációjuk 1-20% legyen. Hason­lóképpen a vankomicin szabad bázisból is olyan mennyiséget használunk, mely a van­komicin-hidroklorid végső koncentrációjának eléréséhez kell. A sóképzéshez előnyösen 20% körüli sósavat használunk, bár alkalmazha­tunk valamivel higabb vagy töményebb savat is. Például előnyös készítményt állíthatunk össze 10 g-os méretű csőben, ha 35 ml víz és 5 ml USP minőségű 96%-os etanol elegyé­­ben szuszpendálunk 10 g vankomicin szabad bázist. Sósavat (15%-os) adunk kevertetés mellett a szuszpenzióhoz, amig a pH=3,l-3,3 kémhatást el nem érjük. A térfogatot vízzel 50 ml-re kiegészítve 20%-os oldathoz jutunk. A találmány szerinti készítmények, mint tömény vankomicin-hidroklorid oldatok külö­nösen alkalmasak a fagyasztva szárításra, mely során laza vankomicin-hidroklorid por­hoz jutunk, mely parenterális bevitelre al­kalmas. A 12%-osnál (tömeg/térfogat) tömé­nyebb vizes vankomicin-hidroklorid oldat gélt képez, különösen rázatásnál vagy ke­­vertetéskor. A gél természete és keletkezésé­nek oka nem meghatározott. Ezért a 12%-os­nál töményebb vankomicin-hidroklorid vizes oldatának feldolgozásakor a szűrés nehézkes és időigényes, mint a legtöbb gélt tartalmazó oldat esetében. Továbbá az ilyen részlegesen vagy teljesen gélesedett oldatok liofilizálása lényegesen hosszabb időt igényel, és a be­­szárítás eredményeként egy nehezebben old­ható, száraz csomót kapunk és nem egy laza, könnyen oldható port. A találmány szerinti készítmény etil-al­koholt, izopropil-alkoholt, propilén-glikolt, izopropil-acetátot, acetont vagy metil-etil-ke­­tont tartalmaz a gélesedést meggátló mennyi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents