200558. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem gélesedő lankomicin-hidroklorid oldatok és liofilizátumok előállítására
3 HU 200558 B 4 ségben. A gélesedést meggátló anyagok kiválasztásában az anyagok hosszú sorát próbáltuk kii főleg a gyógyászati szempontból alkalmazhatókat. A kísérletek során vizsgáltuk, hogy az oldott anyag milyen hatékonysággal 5 gátolja meg egy 20%-os (tömeg/térfogat) vankomicin-hidroklorid vizes oldat gélesedését. Az oldatokat az alábbiak szerint készítjük. A vizsgálandó anyag olyan töménységű vizes oldatát készítjük el, melyben a kérdé- 10 ses anyag végső koncentrációja 10X (térf./térf.). A vizes hordozóhoz annyi vankomicin szabad bázist adunk, hogy a végső oldat koncentrációja majd 20X (tömeg/térf.) legyen. A vizes közegben készült szuszpenziót 20X- 15 -os sósavval reagáltatjuk a vankomicin-hidroklorid képzéséhez és a pH=3,2 érték beállításához. A kapott oldatot lezárva tartjuk, hogy a vizsgálandó anyag vesztesége ne következhessen be, és vízzel beállítjuk a végső 20 térfogatot. Az oldatot Waring keverőben kevertetjük magas fordulatszámon 3 percen át, majd egy átlátszó edénybe visszük és megfigyeljük a gélképződést. A kísérlet eredményeit az I. táblázatban foglaltuk össze. 25 I. Táblázat Gélesedés gátlása vankomicin-hidroklorid tömény vizes oldatában 30 kísérleti anyag metanol etanol izopropanol aceton metil-etil-keton etil-acetát izopropil-acetát propilén-glikol glicerin kontroll gélesedés + + + + 35 40 (+) van gélesedés, (-) nincs gélesedés 45 A kontroll 20X-os töménységű vankomicin-hidroklorid vizes oldat. Az I. táblázat adatai kevés fényt vetnek a gélképződésre vagy annak gátlására, minthogy olyan közeli vegyületek, mint a metanol és az etanol különbözőképpen viselkednek. A gélesedést gátló vegyületek némelyikében az alábbiak szerint határoztuk meg a vankomicin-hidroklorid oldékonyságát. 2 g kromatográfiásan tisztított vankomicint adunk 100 ml vizsgálandó vegyülethez. Ha lehetséges friss vizsgálandó anyagot használunk, hogy a víztartalma minél kisebb legyen. Feltételezzük, hogy a legtöbb esetben az oldékonyság a 20 mg/ml érték alá esik. A keveréket mérsékelten kevertetjük 4 órán keresztül, mintát véve a 10. percben, a 2. és a 4. órában. A keveréket hagyjuk egy éjszakán át állni. A végső mintát a 20-24. óra között vesszük. A mintákat UV elnyelés vagy HPLC-vel, UV detektor segítségével vizsgáljuk. Az UV fényt el nem nyelő oldószerekben készült oldatok vankomicin koncentrációját 280 nm hullámhosszon határozzuk meg. Valamennyi mintát átszűrjük egy közepes pórusméretű szűrőpapíron, és a szűrletet vízzel annyira hígítjuk fel, hogy az abszorpció értéke kisebb legyen, mint 1,0. A többi vegyület esetében - acetonnál, etil-acetátnál - a mérés előtt ezeket az oldószereket el kell távolítani. Szűrés után a mintákat nitrogén alatt beszáritjuk és vizes pufferben vesszük fel a HPLC vizsgálathoz. A propilén-glikolos mintát ugyancsak HPLC segítségével vizsgáljuk, szárítás nélkül megfelelő hígítást végezve. A kapott eredményeket a II. táblázatban foglaltuk össze. Az egyes anyagokban az oldhatóság széles skáláját tapasztaljuk. Etanolban és propilén-glikolban gélképződés figyelhető meg. II. Táblázat Vankomicin--hidroklorid oldékonysága a gélesedést gátló anyagokban UV vizsgálat vegyület 10 perc oldékonyság 2 óra (mg/ml) 4 óra 20 óra metanol 5,3 3,7 3,1 2,4 etanol (vízmentes) 0,7 2,0 + + izopropanol 0,04 0,04 0,10 0,07 HPLC vizsgálat vegyület propilén-glikol 3,0 + + + etil-acetát <0,01 <0,01 <0,01 <0,01 aceton <0,01 <0,01 <0,01 <0,01 (+) gélképződés 4
