200488. lajstromszámú szabadalom • Eljárás de-mannozil-teikoplanin-származékok előállítására
1 HU 200488 B 2 ha ez utóbbit, vagy az egyes kompensek keverékét használjuk az egyes komponensek helyett Az elsó tisztítási lépést kihagyhatjuk, ha a mikrobiológiai traszformációhoz használt kiindulási anyag eléggé tiszta és a teikoplanin komplexnek lényegében egyetlen komponensét tartalmazza. A második tisztítási lépésben egy fél-preparatív HPLC-t használunk egy szilanizált, kémiailag módosított preparatív HPLC oszloppal mozgófázisként két acetonitril/ammónium-formiát keveréket használva különbőzé arányban, és lineáris acetonitril gradienst fenntartva az ammónium-formiátban. Az eluált frakciókat HPLC-vel vizsgáljuk és a kívánt terméket tartalmazókat egyesítjük, a szerves oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, majd a vizes oldatot szimultán töményítés/sómentesítésnek vetjük alá ultraszűréssel, a fentiek szerint. Az ultraszűrésnél kapott oldatot liofilezve kapjuk a kívánt tiszta terméket. A jelen találmány szerinti de-mannozil teikoplanin származékok hatásosak olyan Gram-pozitív baktériumokkal szemben, amelyek számos, széles körben elterjedt fertőzésért felelősek. A jelen találmány szerinti vegyületek különösen nagy aktivitást mutatnak Staphylococcus epidermidis és Staphylococcus haemolyticus törzsekkel szemben. Antibakteriális kezelés céljára a de-mannozil teikoplanin származékokat vagy azok keverékét általában különböző módokon lehet beadni, úgymint topikálisan vagy parenterálisan. Az adagolás előnyös útja általában a parenterális adagolás. Az injekciós készítmények formája lehet szuszpenzió, oldat vagy emulzió olajos vagy vizes hordozóval, és adalékanyagokat tartalmazhatnak, például szuszpendáló, stabilizáló és/vagy diszpergáló ágenseket. Egy másik változat szerint az aktív anyag lehet por formában, és beadáskor lehet folyadék fázisba vinni, ha megfelelő hordozót, például steril vizet adnak hozzá. Az adagolás módjától függően ezeket a vegyületeket különböző dózis-formákban lehet formulázni. Néhány esetben a találmány szerinti hatóanyagot bélben oldódó bevonattal rendelkező dózisformában szerelik ki szájon át való adagolás céljára, a szakterületen ismert módon [lásd pl. „Remington’s Pharmaceutical Sciences” 15. kiadás 1614. oldal, Mack Publishing Company, Easton, Pennsylvania, USA]. Speciálisan ez lehet a helyzet, ha különösen kívánatos az antimikrobiális hatóanyag felszívódása a bélrendszerből, miközben változatlanul áthalad a gyomortraktuson. A hatóanyag adagolt mennyisége számos tényezőtől függ, úgymint a kezelt alany méretétől és állapotától, az adagolás módjától és gyakoriságától, valamint a fertőző ágenstől. A jelen találmány szerinti antibiotikus hatóanyagok általában körülbelül 0,5-500 mg hatóanyag/páciens testtömegkilogramm napi dózisban hatékonyak, igény szerint 1-4 adagra szétosztva naponta. Különösen előnyösek azok a dózis-egységben meghatározott készítmények, amelyek körülbelül 50-200 mg-ot tartalmaznak egységenként. Tartós hatású készítményeket különböző mechanizmusokra és módszerekre alapozva készíthetünk, a szakirodalomból ismert módon. A de-mannozil antibiotikum hatóanyagot tartalmazó tartós hatású készítmények előállítására előnyös eljárás, ha az antiobiotikum vízben oldhatatlan formáját vizes vagy olajos közegben szuszpendáljuk. Gyógyászati aktivitásuk mellett a jelen találmány szerinti de-mannozil antibiotikumok használhatók állati növekedést elősegítő anyagként, azaz a hús és tejtermelő állatok táphasznosításának növelésére. Erre a célre a találmány szerinti hatóanyagot megfelelő tápban szájon át adagoljuk. Az a megfelelő alkalmazott koncentráció, amely ahhoz szükséges, hogy a hatóanyagot növekedést elősegítő mennyiségben juttassák az állat szervezetébe, ha az normál mennyiségű táplálékot fogyaszt. A találmány szerinti hatóanyagnak az állati táphoz való hozzáadását előnyösen úgy végezhetjük, hogy a hatóanyagot hatásos mennyiségben tartalmazó, megfelelő táp-premixet készítünk és a premixet a komplett adaghoz adjuk. Másik módszer szerint a hatóanyagot tartalmazó átmeneti koncentrátumot vagy táp-kiegészítést keverhetünk bele a tápba. A mód, ahogy ezek a táp-premixek és komplett adagok készülnek, és ahogyan adagolják őket, kézikönyvekben vannak leírva [úgymint,Applied Animal Nutrition”, W.H. Feedman and Co., S. Francisco, USA (1969), vagy „Livestock Feeds and Feeding” O and B books, Corvallis, Oregon, USA (1977)] és hivatkozási alapként idézzük ezeket. A de-mannozil teikoplanin származékok készítésének részletes leírása 1. A de-mannozil teikoplanin komplex 2. komponensének (DM-TA2-2) előállítása. Egy liofilezett Nocardia orientalis NRRL 2450 törzset tartalmazó csövet kinyitunk és zabliszt agárból készült ferde agarra visszük. 7 napos, 28 'C-os inkubálás után a tenyészetet desztilállt vízben szuszpendáljuk, majd 2 db olyan Erlenmeyer lombikba visszük át amelyek 100-100 ml, következő összetételű S/bis jelű vegetatív táptalajt tartalmaznak. Élesztőkivonat 4 g Pepton 4 g Glükóz 10 g MgS04 0,5 g KH2PO4 2 g K2HPO4 4 g Desztillált víz 1000 ml-re pH sterilezés után: 7 A beoltott táptalajt 48 órán át 28 'C-on inkubáljuk egy körkörös rázógépen, 200/perc fordulatszámmal. A kapott tenyészetet 5 ml-es adagokra osztjuk, lefagyasztjuk és a további felhasználásig tároljuk. A lefagyasztott tenyészetből 2,5 ml-rel oltunk egy 500 ml-es Erlenmeyer lombikban lévő 100 ml S/bis vegetatív táptalajt A tenyészetet 48 órán át 28 °C-on inkubáljuk 200/perc fordulatszámmal egy 5 cm-es kitérésű rázógépen. Ennek a tenyészetnek 5 ml-ét használjuk 500 ml-es lombikban lévő 100 ml C jelű, a következő összetételű termelő táptalaj beoltására. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
