200479. lajstromszámú szabadalom • Eljárás immunimpressziós aktivitással rendelkező peptidek és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 200479 B 2 A találmány tárgya eljárás új, immunszupresszív tulajdonságokkal rendelkezd peptidek előállítása. Az immunrendszer az elsődleges védelem egyik eszközét képviseli magasabbrendű állatokban a be­tegségeket hordozó mikrobákkal és más idegen an­tigénekkel szemben. Az immunválaszt specifikus im­munsejtek hatása közvetíti, amelyek a specifikus an­tigénekre reagálnak. A potenciális antigének számos anyag közül kerülhetnek ki; gyakran fehérjék, amelyek az egyén számára testidegenek. Ezek leggyakrabban a sejtek külső felületén helyezkednek el. Potenciális antigének találhatók a pollenszemcséken, szövet­átültetéssel bevitt szöveteken, állati parazitákon, ví­rusokban és baktériumokon. Emberben számos potenciális antigén egyáltalán nem képes a test első két védelmi vonalának átlépésére, ezért ezek soha nem hozzák működésbe az immun­­rendszert. Ezek a védelmi vonalak a következők:- elsősorban a bőr, nyálkahártyával bontott memb­ránok, könnyek és a gyomorsav, és- másodsorban a specializált fehér vérsejtek, gra­­nulociták és monociták és a makrofágok, amelyek a patogéneket és más potenciális antigéneket fagocitó­­zissal bontanak el, azaz az idegen anyagot elnyelik és lebontják. Ezeket a fehér vérsejteket és makrofágokat fagocitáknak nevezzük. Az immunválasz akkor kezd megjelenni, amikor patogének vagy más idegen anya­gok lépnek át a szervezet első két védelmi vonalán. Két alapvető immunvédelmi rendszer ismeretes: a humorális és a celluláris; mindkettő reagál az antigé­nekre. A humorális immunitás keringő antitestekkel függ össze, amelyek a plazmafehérjék gamma globulin frakciójában találhatók. Ha a plazmát nagy sebességgel centrifugáljuk, az összetevő fehérjék molekulatömegük szerint szétválnak, frakcióknak nevezett csoportokra. Antitestek rendszerint abban a frakcióban találhatók, amelyben a komponensek molekulatömege kb. 156,000. Ezt a különleges frakciót gamma globulin frakciónak nevezték el. A humorális immunitás a bak­­terális fertőzésekkel szemben nyújt nagyobb védelmet. A sejt-immunitás részben a limfociták limfokinek né­ven ismert termékeinek tulajdonítható. Ez az immuni­tás-típus felelős az elhúzódó allergiás reakciókért, az idegen szövetek átültetésekor ezek kivetéséért és a rák­sejtek kiküszöböléséért. Ez nagyobb védelmet biztosít a vírusokkal, gombákkal és egyes baktériumokkal - pl. a tuberkolózist előidéző bacillussal - szemben. A limfocitáknak nevezett specializált fehér vérsej­tek felelősek mind a humorális, mind a sejt-immu­nitásért. A limfocita prekurzor sejtek a felnőtt ember csontszövetében (a csontvelőben) képződnek, majd ezt követően különböző szervekben vándorolnak, il­letőleg a fejlődő embrió peteburkában keletkeznek és innen vándorolnak az embrióba, majd a különböző szervekbe. Embernél egyes ilyen prekurzor sejtek a csecsemőmirigybe vándorolnak; ez egy két lebennyel rendelkező, mirigy-szerű külsejű képződmény, amely a mellkas felső részében, közvetlenül a szegycsont mögött helyezkedik el. Itt a prekurzor sejtek T-lim­­focitákká alakulnak át, amelyek a sejt-immunitásban játszanak szerepet. Emberben a többi prekurzor sejt a lépbe vándorol, amelyben B-limfocitákká alakulnak át; ezeknek a humorális immunitásban van szerepük. A T- és a B-limfociták szerkezetüket tekintve nem különböztethetők meg, bár működésük különböző; különböző kémiai módszerekkel azonosíthatók. Az érett limfociták a vérben keringenek és ugyancsak megtalálhatók a nyirokcsomókban, valamint a lépben és a csecsemőmirigyben. A humorális immunitást a B-limfociták közvetítik, amelyek sejtfelületükön receptorokat hordoznak a kü­lönböző antigének számára. Úgy tűnik, hogy ezek a B-limfociták nagyon specifikusak és mindegyik B­­-limfocita típus csak egy antigénnel reagál. Ha bakté­riumok és vírusok pl. megtámadnak egy szervezetet, a B-limfociták reagálnak a baktérium vagy a vírus felü­letén levő antigénekre, összekapcsolódnak ezekkel és ez a folyamat a limfociták osztódása irányában hat. A leánysejtek specializált, ún. plazma sejtekké alakulnak át. Ezek a sejtek nagy mennyiségű antitestet termelnek, majd választanak ki az általános keringésbe. Az anti­testek specifikusak a termelésüket stimuláló antigének­re és csak ezekkel a antigénekkel reagálnak. Az agg­­lutininekként ismert antitestek több, antigént tartalma­zó anyag esetében úgy hatnak, hogy ezek agglutiná­lódnak vagy összecsapódnak. Ez megakadályozza az anyagot abban, hogy eljusson a szövetekhez és lehetővé teszi, hogy a fagociták elfogják vagy a nyirokcsomók kiszűrjék a támadó anyagot. Más antitestek oly módon hatnak, hogy lyukakat nyitnak a baktérium sejtfalában és így megölik a baktériumokat. Ezeket lizineknek ne­vezzük. Az antitestek hatására az antitoxinok egyesül­nek a baktériumok által termelt toxinokkal és ezáltal semlegesítik ezeket. Ha egy patogén behatol a szervezetbe és az im­munválasz jelentkezik, néhány óra alatt megjelennek az antitestek. Ezt a kezdeti reakciót primer válasznak vagy primer immunizációnak nevezzük. Ezen idő alatt azonban a patogének ugyancsak osztódnak és olykor toxinokat termelnek. Bármelyik ilyen folyamat azt eredményezi, hogy különböző betegség-tünetek lépnek fel. Napokat vagy heteket vehet igénybe, mielőtt elég­séges mennyiségű antitest képződik ahhoz, hogy va­lamennyi patogén elpusztuljon, de mihelyt ezek eltűn­nek, a betegség tünetei is megszűnnek. A limfociták, plazma sejtek és az antitestek a vérben visszamaradnak és keringenek, úgy, hogy ha ugyanazok a patogének másodszor is behatolnak a szervezetbe, a limfociták azonnal reagálnak és megkezdik az antitest-termelést. Az érzékenyített limfociták válaszát szekunder válasz­nak nevezzük. A szekunder válasz eredményeként ma­gasabb antitest-szintek termelődnek, mint a primer vá­lasz esetében. Oly sok antitest képződik és olyan gyor­san, hogy a mikrobák képtelenek osztódni és betegséget okozni. Ez a humorális immunitás típus az „azonnali hiperérzékenység”-ként ismert, annak a ténynek a kö­vetkeztében, hogy egy előzetesen az antigénnek kitett szervezet perceken belül reagálni tud az antigénre, pl. a szénanátha esetében. Az azonnali hiperérzékenységre egy másik példa lenne az anafilaxiás sokk, egy rend­kívüli allergiás reakció, amely olykor bekövetkezik, ha valaki olyan antigénnel kerül érintkezésbe, amelyre szenzibilizálódott. Az antigén hatására fellépő ilyen hu­morális választ esetenként halállal végződhet. A humorális immunitás mind természetes, mind mesterséges módon indukálható. Az aktív természetes immunitás esetében az egyén limfocitái továbbra is je­len vannak a keringésben és aktiválják antitestek ter­melését egy fertőzés után. Ez az aktív természetes im­munitás sok éven át, vagy az egyén egész életében 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents