200473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás difluor-ciklosztatint tartalmazó polipeptidek és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 200473 B 2 például szabad savként, sóként vagy észterként, stb. hozzáférhetők, mind a-amino-védett, mind védetlen formában. A 2,2-difluor-ciklohexil Sta vázát alkotó intermedier szintézisét úgy kezdjük, hogy N-terc-butoxi-karbonil-L-fenil-alanint etil-bróm-difluor-acetáttal reagáltatunk, melynek során a (IV) képlett! 3-S és R epimerek elegyét kapjuk. A kapott észternek alkil-aminnal történd ammonolízise során a megfelelő N-alkil-amidot nyerjük. Az amidokat vagy észtereket dioxánban sósavval kezeljük, azok aminocsoportjáról lehasítjuk a terc-butoxi-karbonil-védőcsoportot. Ezután a kapott aminosav-észtereket vagy amidokat BocPheHis(imBoc) peptiddel, 1-hidroxi-benzotriazol és diciklohexil-karbodiimid jelenlétében kezelve kapjuk a találmány szerinti szekvenciának megfelelő, védett vegyületet Ezután az imidazolgyűrűn tevő védőcsoportot, például ecetsav-víz eleggyel tehasítjuk, és így nyerjük a kívánt terméket A ketont tartalmazó, találmány szerinti polipeptideket úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő R- vagy S-hidroxi-polipeptideket dimetil-szulfoxidban és triklór-ecetsav-anhidridben oxidáljuk. A találmány szerinti vegyieteknek a renin angiotenzinogén-hasítást gátló aktivitását oly módon határozhatjuk meg, hogy 1. a renin angiotenzinogén-hasításának in vitro gátlását vizsgáljuk, vagy 2. ezekenk az in vivo exogén renin-indukált presszor antagonists hatását határozzuk meg. A találmány szerinti vegyietek antihipertenzív szerként orálisan vagy parenterális módon egyaránt adagolhatók, míg az orális adagolás előnyösebb a kezelt személy kényelme szempontjából. Általában ezeket az antihipertenzív vegyületeket orálisan, 0,5-50 mg/kg testúly/nap és parenterálisan 0,1-5 mg/kg testsúly/nap dózisban adagoljuk, természetesen ettől eltérő adagolás is alkalmazható a kezelt személy állapotától és az adagolt vegyidtől függően. Általában a kezelést alacsony napi dózisokban végezzük, és csak akkor emeljük, ha arra ténylegesen szükség van. A találmány szerinti vegyületek gyógyászati lag elfogadható hordozóanyagokkal együtt is adagolhatók, az előzőekben már ismertetett módszerekkel, és az adagolás vagy egyszeri vagy többszöri dózisban egyaránt történhet. A találmány szerinti új vegyületek a legkülönbözőbb dózisformákban adagolhatók, így például megfelelő, gyógyászatiig elfogadható inert hordozóanyagokká keverve tabletta, kapszula, pirula, keménycukorka, por, spray, vizes szuszpenzió, elixúr, szirup és hasonló alakban. A hordozóanyagok például szilárd hígító- vagy töltőanyagok, steril, vizes közegek és különböző nem-toxikus szerves oldószerek, stb. Ezenkívül az orális gyógyászati készítmények célszerűen édesítő- és/vagy ízesítőszereket tartalmaznak, melyeket egyébként általánosan alkalmaznak ilyen célokra. Általában a találmány szerinti vegyületek a orális dózisformákban, 0,5-90 súly% mennyiségben vannak jelen, olyan mennyiségben, amely a kívánt dózisegység előállításánál szükséges. Orális adagolás esetén a tabletták különböző hordozóanyagokat, így például a nátrium-citrátot, kalcium-karbonátot és kalcium-foszfátot tartalmaznak, és ugyancsak tartalmazhatnak különböző szétesést elősegítő szereket, például keményítőt, és előnyösen burgonya- vagy tápióka-keményítőt, alginsavat és különböző komplex szilikátokat, ezenkívül különböző kötőanyagokat, például polivinil-pirrolidont, szaccharózt, zselatint és acacia-L A tablettázásnál ugyancsak gyakran alkalmazhatók csúsztatószerek, például magnézium-sztearát, nátrium-lauril-szulfát és talkum is. Hasonló jellegű szilárd készítményeket ugyancsak alkalmazhatunk töltőanyagként, puha és kemény zselatinkapszulák töltésére; az ilyen töltetekben előforduló előnyös anyagok példáid a következők: laktóz vagy tejcukor, valamint nagy molekulasúlyú polietilén-glikol. Ha vizes szuszpenziókat és/vagy elixíreket alkalmazunk orális adagolásra, a hatóanyagot különböző édesítő- vagy ízesítőszerekkel, színezőanyagokkal vagy festékekkel, és kívánt esetben emulgeálóés/vagy szuszpendálószerekkel, is keverhetjük, más, szokásos hígftószerekkel, például vízzel, etanollal, propilén-glikollal, glicerinnel és hasonlókkal, valamint ezek kombinációival együtt Az alábbi példákban a találmány szerinti eljárást részletesen is ismertetjük. 1. példa BocPheHis-22-Difluor-ciklohexilSta-N-metil-amid [(I) általános képlet, ahol X = (a) képletü csoport és Rí = -NHCH3] JA. Etil-5-ciklohexil-(S)-4-terc-butoxi-karboniI-amino-(R)-3-hidroxi-2J2-difluor-pentanoát és 3-(S) epimerje 0,798 g, vizes sósav-oldattal, etanollal és éterrel történő mosással, majd szárítással aktivált cinkpor 4 ml száraz tetrahidro-fiirános elegyéhez keverés közben 25 *C hőmérsékleten 0,179 ml titán-tetraklorídot adunk, és a kapott szuszpenziót 15 percen át keverjük, és 0 'C hőmérsékletre hűtjük. Ezt a szuszpenziót 3 perc alatt 1,04 g tisztított N-terc-butoxi-karbonil-hexahidro-L-fenil-alaninnal és 0,52 ml etil-bróm-difluor-acetát 4 ml száraz tetrahidro-furánnal készített oldatához adjuk. Az elegyet 30 percen át 25 °C hőmérsékleten keverjük, majd 0,179 ml titán-tetrakloridot adunk hozzá. Az elegyet 15 percen át keverjük, majd erős keverés közben éter, víz és nátrium-hidrogén-karbonát-oldat elegyébe öntjük. Az éteres extraktumokat egyesítjük, telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, és vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószert vákuumban lepároljuk, és a kapott 1,4 g maradékot 130 g szilikagélen kromatografáljuk, kezdeti eluensként etil-acetát-hexán (1:6 tf) elegyet alkalmazva. Az eluenst ezután a fenti oldószerek 1:5 tf arányú elegyével cseréljük ki, és így 460 mg kevésbé poláros 3-(R) izomert és 453 mg polárosabb 3-(S) izomert kapunk. JB. 5-Ciklohexil-(S)~4-terc-butoxi-karbonil-amino-(R)-3-hidroxi-2,2-difluor-pentánsav-N-metil-amid 215 mg etil-5-ciklohexil-(S)-4-terc-butoxi-karbonil-amino-(R)-3-hidroxi-2,2-difluor-pentanoát 2 ml metanollal készített elegyét 25 ‘C hőmérsékleten metil-amin-gázzal kezeljük, és a reakcióelegyet zárt edényben 2 órán át keverjük. Ezután a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, és a maradékot először 10 g szilikagélen, 500 ml etil-acetát-hexán (1:5 tf) eleggyel, majd egy második kromatográfiával ugyanezen oldószerek 1:1 térfogatarányú elegy ével kromatográfiát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
