200458. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazo[4,5-6]piridin-származékok és ezen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
7 HU 200458 B 8 Mint ez az I. táblázatból kitűnik, nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek tárolási stabilitása sokkal jobb, mint az Omeprazole-é, illetve az alfa és a beta vegyületé. ii) A (H4+K4)ATP-ázra kifejtett gátló hatás A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületeknek a (H4+K4)ATP-ázra kifejtett gátló hatását úgy vizsgáljuk, hogy mindegyik vizsgálandó vegyületet hozzáadjuk egy olyan oldathoz, amely - fehérje alapra vonatkoztatva - 300-500 pg enzimet tartalmaz. Ezt a reakcióelegyet 5-30 percen át 35-37 °G-on inkubáljuk, majd meghatározzuk a reakcióelegyben jelenlevő (H4+K4)ATP-áz maradék aktivitását. A vizsgálandó vegyületeket előzetesen metanolban vagy etanolban oldjuk és olyan mennyiségben adjuk a reakcióelegyhez, hogy lxlO"3M koncentrációt érjünk el. Az ebben a kísérletben használt (H'+K4)ATP-ázt sertésgyomorból (a fundus ventriculi friss darabjaiból állítjuk elő, Saccomani et al. [The Journal of Biological Chemistry, 251, (23), 7960 (1976)] módszere szerint. A maradék (H4+K4)ATP-áz aktivitást úgy határozzuk meg, hogy magnéziumkloridot és káliumkloridot adunk az inkubált reakcióelegyhez, majd adenozinfoszfátot adagolunk, a keveréket - az enzimes reakció lefolytatáséra - 5-15 percen át 37 °C-on állni hagyjuk és kolorimetriásan meghatározzuk a felszabadult szervetlen foszfát mennyiségét, ammóniummolibdét reagens alkalmazásával. A magnéziumklorid, káliumklorid, illetve adenozintrifoszfát koncentrációjának kezdeti értékét 2 mM, 20 mM, illetve 2 mM értékre állítjuk be. A kolorimetriás meghatározást 360-400 nm hullámhosszon végezzük. Kontroll kísérletben a (H4+K4)ATP-éz maradék aktivitását úgy határozzuk meg, hogy az előbbiekben leirt eljárást hajtjuk végre, anélkül azonban, hogy vizsgálandó vegyületet adnánk a reagáló rendszerhez. Az így kapott eredményeket a II. táblázatban mutatjuk be. Ebben a táblázatban a gátló hatást az inhibíció mértékével jellemezzük, amelyet úgy kapunk meg, hogy kiszámítjuk a kontroll kísérletben mért érték és az egyes vizsgálandó vegyületek hozzáadása esetén mért érték különbségét és ezt a különbséget a kontroll kísérletben mért érték %-ában fejezzük ki. Összehasonlítás céljából az Omeprazole és az alfa és a beta vegyület (H4+K4)ATP-ázra kifejtett gátló hatását az előbbiekben leírt módon ugyancsak megvizsgáljuk; az így kapott eredményeket szintén feltüntetjük a II. táblázatban. II. táblázat Vizsgálandó vegyület A (H4+K4)ATP-ázra kifejtett gátló hatás (lxlO-3 M koncentrációban) A gátlás mértéke, %-ban Omeprazole 38.7 alfa vegyület 100 beta vegyület 100 1. példa 100 2. példa 96.6 3. példa 100 4. példa 100 5. példa 98.8 6. példa 100 7. példa 90.0 8. példa 98.5 9. példa 87.4 10. példa 100 11. példa 98.5 12. példa 96.1 13. példa 93.7 14. példa 92.3 15. példa 100 16. példa 100 17. példa 97.4 18. példa 94.6 19. példa 100 20. példa 100 21. példa 92.9 22. példa 100 23. példa 92.1 24. példa 95.4 25. példa 98.5 26. példa 93.0 Mint a II. táblázatból kitűnik, megállapítható, hogy a találmány szerinti, az (I) általános képlettel jellemezhető vegyületek (H4+K4)ATP-ázra kifejtett gátló hatása sokkal nagyobb, mint az Omeprazole-é és az alfa és a beta vegyületével hasonlítható össze. iii) A gyomorsav-kiválasztásra kifejtett gátló hatás A találmány szerinti, (I) általános képletű vegyületeknek a gyomorsav-kiválasztásra kifejtett gátló hatását körülbelül 200 g tömegű him Wistar patkányokban (ötös csoportokkal) vizsgáljuk. Ezeket a patkányokat egy éjszakán ét éheztetjük, majd orálisan adagoljuk a vizsgálandó vegyületet, az 1-100 mg/ /kg dózistartományban, megfelelően megválasztott dózisokban. Ezután elkótjük a gyomor pylorus-végét. 4 óra múlva mindegyik patkányban meghatározzuk a gyomornedv őssz-savasságát. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
