200441. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidrazin-származékok előállítására
1 HÜ 200441 B 2 A találmány tárgya új eljárás az (I) általános képletü fenil-hidrazinok és sósavas sóik előállitására, mely képletben R jelentése hidrogénatom, klóratom, vagy metilcsoport és Rl jelentése klóratom vagy metilcsoport. Ezen vegyületek értékes intermedierjei a jelentós biológiai aktivitással rendelkező 1- -fenilamino-guanidin-származékoknak. így például a 2,6-dimetil-fenil-hidrazin kiindulási anyaga a 190 639 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban ismertetett antiaritmiás hatású l-(2,6-dimetil-fenil-amino)-3,3,-dimetil-guanidinnek. A helyettesített fenil-hidrazinok előállítására leggyakrabban azt az eljárást alkalmazzák, mely szerint egy megfelelően helyettesített anilin diazotálásával nyert diazóniumsót valamilyen módon redukálnak. A redukcióra az irodalomban több eljárás ismeretes: 1. Redukció alkálifém-szulfittal vagy kéndioxiddal [pL Angew. Chem. 56, 223 (1943), Org. Synt. Coll. VoL I. 442. (1943), 1 143 825 számú német szabadalmi leírás]. Ezen eljárások szerint a megfelelő benzol-diazóniumsót feleslegben vett alkálifém-szulfittal vagy kéndioxiddal adott pH-n redukálják, a kapott vegyületet tömény sósavval elfőzik, és a célvegyületet hidroklorid-só formájában kinyerik. Az o-tolil-hidrazin-hidrokloridot 13%-os termeléssel, a o-klór-fenil-hidrazint pedig 50X-os hozammal állították elő ily módon [J. Am. Chem. Soc. 78, 5854 (1956)]. 2. Redukció alkálifém-ditionittal [J. Soc. Dyers Colourists 37, 7 (1921)]. Ezen cikk szerzői a megfelelő diazónium-sót nátrium-ditionittal redukálják. 2,6-os helyzetben szubsztituált fenil-hidrazinokat ezen az úton nem állítottak elő. 3. Egy másik eljárás szerint a diazónium-sót elektrokémiai úton redukálják 16-17 óra alatt [Organische Elektrochemie, s. 223., Verlag Steinkopff, Dresden und Leipzig 1942; Am. Soc. 56, 2225 (1934)]. Ezzel az eljárással a monoszubsztituált fenil-hidrazin-származékokat 35-80X-OS termeléssel állították elő, a diszubsztituáltakra nincs irodalmi utalás. 4. Leggyakrabban használt redukálószerek az ón(II)klorid és a fém cink [lásd például Chem. Bér. 32, 1012; J. Pract. Chem. (2) 97, 349 (1918); Org. Synth. 24, 47 (1944)]. Ezen eljárások szerint a megfelelő diazónium-sót nagy feleslegben vett redukálószerrel savanyú közegben reagáltatják, majd a kapott komplexből a fenil-hidrazin-származékot lúggal felszabadítják, és hidroklorid- vagy egyéb só formájában izolálják. Ónkloridos redukcióval a metilcBoporttal orto-helyzetben szubsztituált fenilhidrazint 30X illetve 56X-os termeléssel állították elő [J. Org. Chem. 21, 394 (1956) ill. J. Am. Chem. Soc. 78, 5854 (1956)]. Fém cinkes redukcióval a 2,6-helyzetben diszubsztituált fenil-hidrazinok csak 18-25X-OS hozammal állíthatók elő [J. prakt. Chem. (2) 97, 336 (1918)]. Carlin és mtsai kidolgozták a sztanno-kloridos redukciót a 2,6- -diklór- és 2,6-dimetil-fenil-hidrazinra is [J, Am. Chem. Soc. 70, 3421 (1948); uott. 75, 1874 (1953)], de a redukció ideje 28 óra, a termelés hidroklorid-sóra 83X illetve 72X. A fenti idézett, ismert eljárások hátrányai az alábbiakban összegezhetők: a. ) Az alkálifém-szulfitoB és -ditionitos eljárások legfőbb hátránya az, hogy nem minden szubsztituens esetén alkalmazható eredményesen. Saját kísérleteink szerint a 2,6-os helyzetben nagy térkitöltésű szubsztituenseket hordozó, térgátolt anilin-származékokból képzett diazónium-vegyületek redukciója ilyen módon csak gyenge hozamokkal megy végbe: így például a 2,6-dimetil-fenil-hidrazin esetén 20-40X termeléssel. b. ) Az elektrokémiai redukció rendkívül időigényes, ennélfogva ipari módszerként nem alkalmas. c. ) Az ón(II)-kloridos és fém cinkes eljárások időigényesek, és az ónkomplex lúggal történő elbontása esetén fenn áll a keletkezett fenilhidrazin bázis elbomlásának veszélye is. További hátrányuk a nagy mennyiségű színesfém alkalmazása, amely gazdaságossági szempontokból nem előnyős, és jelentős környezetszennyezési problémát okoz. Ezek elkerülésére meg kell oldani az alkalmazott színesfém visszanyerését ill. regenerálását is. A találmány célja az ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölésével olyan eljárás kidolgozása, amely ipari meg valósításra alkalmas, gazdaságos és magas hozammal nagy tisztaságú terméket eredményez. . A találmány alapját a következő felismerés képezi: Ha egy 2- és/vagy 6ros helyzetben helyettesített anilin diazotálásával nyert diazónium-sót két lépcsőben, azaz először valamely alkálifém-szulfittal, majd a kapott alkálifém-(benzol-diazo-szulfonát)-ot egy alkálifém-bór-hidriddel redukáljuk, akkor - sósavas kezelést követően - jó hozammal és jó minőségben kapjuk a 2- és/vagy 6-os helyzetben helyettesített fenil-hidrazin-hidroklorid-sókat, melyekből a bázist lúggal felszabadítva jutunk az (I) általános képletü vegyületekhez. Ez a felismerés szakember számára két okból is meglepő: Egyrészt, mert az alkálifém-bór-hidridek diazónium-sók redukálására nem használatosak; másrészt, mert a térgátolt anilin-származékok esetében is jó hozamok érhetők el, kevés redukálószer felhasználásával, rövid reakcióidő alatt. A fentiek alapján a találmány tárgya eljárás az (I) általános képletü - mely képletben R jelentése hidrogénatom, klóratom vagy metilcsoport és R1 jelentése klóratom vagy metilcsoport -5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
