200383. lajstromszámú szabadalom • Ki- és betároló berendezés kerekeken gördülő áruk, különösen gépkocsik számára

1 HU 200383 A 2 A jelen találmány tárgya olyan berendezés, amely alkalmas raktárakban, garázsokban, parkolóházakban, és más tárolótereken kerekeken gördülő áruknak (pl. kerekes konténerek, utánfutók, gépkocsik) gépesített és automatizálható ki-, és berakására. A berendezés al­kalmazható sugaras elrendezésű tárolóterekben, ahol a különböző (föld feletti vagy föld alatti) szintek közötti szállításon kívül a rakomány megfelelő irányba fordí­tása is szükséges. A be-, és kitároláshoz nincs szükség a rakomány saját motorjára, így motorral el nem látott járművek (kerekes konténerek) betárolására is alkal­mas, gépkocsik esetén pedig mentesíti a raktárt (ga­rázst, parkolóházat) a kipufogógázok kellemetlen ha­tásától. A berendezés önmagában ismert irányítástech­nikai módszerekkel automatizálható, sőt folyamatirá­nyító számítógéppel történő vezérlésre is alkalmas. Nagyvárosokban - elsősorban a városközpontok területén - egyre nagyobb gondot okoz a gépkocsik tárolása, mégpedig úgy napközben, a forgalom óráiban (parkolás), mint az éjszakai órákban (éjszakai tárolás). Erre a célra egyre nagyobb számban épülnek kife­jezetten erre a célra létesített garázsok, parkolóházak. Ezek - a kifejezetten közúti forgalomban lévő gép­kocsik tárolására épült létesítmények - ritkán épülnek egyszintes épületként, a leggyakrabban több egymás fölött (föld felett) vagy egymás alatt (fold alatt) létesített szinten kívánják az elhelyezendő gépkocsik tárolását megoldani. Ilyen esetben a gépkocsiknak az egyes szintek közötti mozgását először megfelelő lejtésű fel-, és lejáró rámpák építésével oldották meg. Ez a megoldás egyrészt rendkívül helyigényes, (már­pedig a nagyvárosok belterületein a hely egyrészt a telekárak következtében jelentős ártényező, másrészt ez, adott helyen, a befogadóképességet csökkenti); másrészről intenzív szellőztetés megvalósítását igényli (különösen föld alatti kialakításnál), mivel a gépkocsik kedvezőtlen üzemmódban közlekedve sok, erősen to­xikus kipufogógázt bocsájtanak ki. Ezért hamar elterjedt a gépkocsik függőleges moz­gatására az emelőszerkezetek (felvonók) alkalmazása. Itt, - ha a gépkocsit vezetőjével együtt kívánjuk a megfelelő szintre emelni, hogy azután végleges he­lyére a vezetője saját motorja segítségével vigye a járművet - a felvonónak a nagy teherbírású személy­­felvonó műszaki-, és biztonsági követelményeit kell kielégítenie, ami költséges beruházást, és ugyancsak költséges fenntartást (karbantartást és fokozott ellen­őrzést) igényel. Kézenfekvőnek látszott a gépkocsiknak vezetőjük (tulajdonosuk) nélkül, saját motorjuk alkalmazásának mellőzésével történő épületen belüli mozgatása. Erre a célra készítettek olyan berendezéseket, amelyeknél a gépkocsikat egy-egy (szabványosított méretű) tálcára állítják és ekként mozgatják (KRUPP művek), de alkalmaztak már olyan mozgató rendszereket is, ahol a gépkocsit a javítóműhelyekben is alkalmazott két párhuzamos karral emelik fel, és gördülésképtelen tárgyként mozgatják. E megoldások nagy hátránya az, hogy a mozgatásnak jelentős lesz az energiaigénye, mivel a gépkocsit tehetetlen tömegként kell mozgatni. Szellemes, bár rendkívül költséges megoldás az, amikor tárolóhelyül egy körbeforgó-felvonót építenek, amelyeknek minden egyes fülkéje egy-egy gépkocsi elhelyezésére szolgál. így a gépkocsi a tárolás alatt állandóan az emelőszerkezeten tartózkodik, helyét magassági értelemben állandóan változtatja, és kitá­rolása egyszerűen abból áll, hogy a fülkét a kitáro­lószintre kell emelni. Ennek a megoldásnak a legki­sebb az alapterületigénye, de talán a legmagasabb a létesítési költsége, és az üzemköltsége egyaránt. Mindazokban az esetekben, amikor a gépkocsi nem mozgásképes, [pl. gépkocsigyárak készáruraktá­raiban, utánfutók, lakókocsik, és hasonló (motorral el nem látott) járművek esetében a raktározásnál] természetesen csak a gépi mozgatás lehetőségei jö­hetnek szóba. Hasonló a helyzet azokban a raktá­rakban, amelyekben kerekes konténerekben elhelye­zett árukat tárolnak, a mozgatás itt is csak gépi lehet. A jelen találmány olyan ki-, és betárolóberendezést ismertet, amely egyaránt alkalmazható közúti forga­lomban levő gépjárművek időleges (nappali vagy éjszakai) tárolását célzó többszintes (föld feletti vagy föld alatti) létesítményekben (garázsokban, parkoló­házakban,) mint forgalomba nem helyezett gépkocsik, vagy motorral el nem látott járművek gyártás utáni raktározásánál, illetve kerekes konténerekben tárolt áruk kereskedelmi raktározásánál. A ki-, és betáro­lóberendezés az áruk mozgatására nem veszi igénybe az áruval összefüggő (gépkocsiba épített) energiafor­rást, a mozgatást az egyes szintek között is megoldja, sőt lehetővé teszi szintenként sugarasan megoldott tárolóhelyek kialakítását, és innen a teljesen automa­tikus árumozgatást is. A találmány abból a felismerésből indul ki, hogy a kerekeken gördülő teher mozgatására - ha saját energiaforrását nem is vesszük igénybe, - igénybe­­vehetők a szabadonfutó (vagy szabadonfutóvá tett, tehát gépkocsinál a sebességváltó "nulla" állásába kapcsolt és rögzítőfékkel be nem fékezett) kerekek. A gördítő-mozgatás energiaigénye lényegesen kisebb, mintha az egész terhet tehetetlen tömegként meg­emelve, vagy pl. tálcára helyezve kellene mozgatnunk. Társult ehhez az a felismerés, hogy a személyfelvo­nónál lényegesen alacsonyabb követelmények mellett kialakított teherfelvonó ellátható olyan berendezések­kel, amelyek alkalmasak arra, hogy a gördülőképes terhet körbe forgatva a gördítés irányába állítva emel­jék a megfelelő szintre, de ellátható olyan berende­zésekkel is, amikor a gördülő terhet a megfelelő szinten a felvonó járószékéből gépi úton ki lehet tolni, de ugyanígy oda be is lehet helyezni. A találmány legegyszerűbb kiviteli alakja tehát az, amikor a felvonó járószékében a gördíthető ra­komány számára a kerekeket vezető pályá(ka)t ala­kítunk ki, és a rakományt ezeken a járószékben elhelyezett hajtóművel (motoros hajtómű, munkahen­ger, stb) mozgatott szerkezeti elem, pl. görgős tolórúd segítségével előre-hátra mozgatjuk, a sugaras irány­­baállítás céljára pedig a járószékben a vezetőpályá(ka)t és a mozgatószerkezetet úgy helyezzük el, hogy azok egy egységként egy másik hajtómű segítségével kör­­beforgathatók legyenek. A találmány szerinti ki-, és betároló berendezés három lehetséges kiviteli alakját az ábrák tüntetik fel, ahol az 1. ábra példaszerűen csavarorsóval mozgatott szer­kezeti elemmel ellátott berendezést tüntet fel oldal­nézetszerű vázlatban. 2. ábra ugyanezen berendezést ábrázolja felülné­­zetben. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents