200369. lajstromszámú szabadalom • Xantángumi alapú olaj-a-vízben emulzió készítmények

1 HU 200369 B 2 Találmányunk xantárgumi-alapú olaj-a-vízben emulzió készítményekre vonatkozik, találmányunk tár­gya közelebbről magas xatángumi- koncentrációjú, stabil olaj-a-vízben emulziók, 47894-3035 KY A „biopolimer” vagy „biogumi” kifejezésen meg­felelő mikroorganizmus asszimilálható szénahidrát fel­­használásával történő fermentációjával előállított, mik­­robás eredetű heteropoliszacharidokat értünk. Az ilyen biopolimerek legjelegzetesebb képviselője a xantán­­gumi. A heteropoliszacharidok sűrítő tulajdonságaik és Teológiai jellegük révén különösen az élelmiszer-, építő-, festék, papír-, textil- és kozmetikai iparban, továbbá az egészségügyben alkalmazhatók, valamint vizek kezelésére és az olajiparban nyerhetnek fel­­használást (pl. ásványolaj fúrásoknál és kőolaj ki­nyerésénél). Számos felhasználási területen a biopolimer kis koncentrációjú vizes oldat formájában kerül felhasz­nálásra. Ismeretes, hogy a legtöbb poralakú biogumi keverés nélkül igen nehezen oldódik fel gyorsan. A gyors oldódás biztosításához nyíróhatás kifejtésére van szükség és ez bizonyos tilajdonságok romlását okozhatja. Sok felhasználási területen nincs szükség nagytisztaságú biopolimerekre és ezért a fermentlé közvetlenül felhasználható; a magas szállítási költsé­gek azonban az ilyen termékek kereskedelmi mér­tékben történő alkalmazásának akadályát jelentik. A xantángumi diszperzibilitásának növelése és al­kalmazhatóságának megkönnyítése céljából nagy po­limer-koncentrációjú kompozíciók felhasználását java­solták. A 016640 sz. európai szabadalmi bejelentésben szuszpendálószert tartalmazó hidrofób oldószerrel ké­­' pezett xantángumi „szuszpenziókat” írtak le. Ezeket a szuszpenziókat poralakú polimerből készítik. Találmányunk fő célkitűzése szivattyúzható, stabi­lan tárolható és az ipari felhasználás helyén gyorsan feloldódó, viszonylag magas xantángumi-koncentrá­­ciójú kompozíciók előállítása. Találmányunk további célkitűzése viszonylag magas xantángumi koncentrá­ciójú kompozíciók előállítása fermentléből kiindulva, a poralakú közbenső állapot elhagyásával. Találmá­nyunk további célkitűzése olyan kompozíciók előál­lítása, amelyek vizes közeggel történő hígításkor nem­­zavarosodó és az ásványolaj kinyerésénél előnyösen felhasználható oldatokat szolgáltatnak. A találmányunk szerinti xantángumi-kompozíciókat az jellemzi, hogy 9-38 tömeg % xantángumit, 1-48 tömeg % olajat, 16-81 tömeg % vizet és 4-26 tömeg % legalább egy felületaktív anyagot tartalmaz. A találmányunk szerinti emulziók xantángumi-tar­­talma előnyösen 15 tömeg % feletti érték. Vizes fázisként ásványmentes víz, ionmentesített víz, valamint különböző mennyiségű ásványi ionokat tartalmazó csapvíz alkalmazható. A biopolimerek - mint már említettük - magas molekulatömegű mikroorganizmusok szénhidrát-tar­talmú táptalajon történő fermentációjával előállított heteropiliszacharidok. Különböző mikroorganizmus fajok képesek hidrofil-gumik termelésére. A találmányunk szerinti emulziók készítésére ál­talában bármely, fermentációval előállítható és hid­rofil, pszeudo plasztikus és viszkozitásnövelő tulaj­donságokkal rendelkező heteropoliszacharid felhasz­nálható. A mikroorgazizmusok közül elsősorban a Xanthomonnas, Arthobacter vagy Azotobakter nem­zetségbe tartozó baktériumok alkalmazhatók. Gyakor­lati tapasztalatok szerint bizonyos baktériumfajok kü­lönösen hatékonyan alkalmazhatók polimerek terme­lésére. így a Xanthomonas begoniae, Xanthomonas campestris, Xanthomonas incanae és Xanthomonas pisi fajok különösen előnyösen használható fel hete­ropoliszacharidok szintézisére. A xantángumi a Xanthomonas campestris faj által termelt biopolimer. Molekula tömege 106 feletti érték. A xantángumi natív állapotban D-glükóz-, D-mannóz- és D-glükuronát-egységeket, O-acetil-gyököket és pi­­ruvát-gyököket tartalmaz. A xantángumi előállítását számos közleményben és szabadalomban ismertették, (pl. 3. 020 206, 3 391 060, 4 154 654 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírások, stb.) A poliszacharid fermentációval történő előállítása során a fermentlé biopolimer tartalma általában 15-30 g/liter. A fermentlevet sok esetben előnyösen hőke­zelésnek vetik alá, így pl. 10-60 percen át 80-130 °C-on melegítik (3 591 578 sz. Amerikai Egyesült Államok- beli szabadalmi leírás). A biopolimert a fermentléből kicsapószer segítségével (általában izo­­propanol) történő lecsapással, szűréssel és szárítással nyerik ki. Eljárhatunk oly módon is, hogy a ferment­levet vagy a poralakú biopolimerből készített oldatot tisztítjuk (pl. centrifugálással, diatómaföldön történő átszűréssel, enzimes behatással, vagy más, az iroda­lomból ismert módszerrel). Az olajos fázis vízzel nem vagy kevéssé elegyedő (oldhatóság 20 ”C-on 1 t % vagy ennél kisebb érték) hidrofób folyadékból áll. Olajos fázisként az alábbi folyadékot említjük meg, anélkül, hogy találmányun­kat ezek alkalmazására korlátoznánk. Előnyösen leg­alább 8 szénatomos alifás szénhidrogének, aromás szénhidrogének, legalább 6 szénatomos nagy szén­atomszámú alkoholok észterei. A szénhidrogének ál­talában keverékek alakjában férhetők hozzá, pl. de­­zaromatizált alifás szénhidrogénpárlatok, izoparaffi­­nok keverékei, keroszén, ásványolaj desztillációnál nyert párlatok, stb. Bizonyos felhasználási területeken növényi olajok is előnyösen felhasználhatók (pl. ku­koricaolaj, arahidsav olaj, szójaolaj, stb.). Az olajos fázisnak a vizes fázisban történő disz­­pergálásának és stabilizálásának elősegítése céljából felületaktív anyagokat alkalmazunk, amelyek HLB értékét a felhasznált olaj és az alkalmazási terület alapján választjuk meg. A felhasznált felületaktív anyagok kémiai szerkezetében hidrofil és lipofil vég­csoportokat tartalmaz. A felületaktív anyagok nem­ionosak, anionosak, aktionosak, vagy amfoterek le­hetnek, előnyösen ionos vagy anionos felület aktív anyagokat alkalmazhatunk. A felületaktív anyagok megválasztásával kapcso­latban - többek között - az „Encyclopedia of Chemical Technology”, Kiik Otmer, 19. kötet című könyvre, valamint a Séria Surfactant c. műre (kiadó: Marcel Drekker. Non-ionic Surfactants Vol. I, Schick - Ca­tionic Surfactans Vol. IV, Jungerman - Anionic Sur­factants Vol. VII, Linfield) hivatkozunk. Anionos felületaktív anyagként pl. az alábbi ve­­gyületek alkalmazhatók: szulfonátok, pl. alkil- és/vagy arilszulfonátok; foszfátéit származékok, pl. etil-al­kohol -foszfátok . A nem-ionos felületaktív anyagként előnyösen al­­kilén-oxidoknak alifás vagy aralifás szerves vegyü-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents