200282. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ásványolajfrakciók kontaktanyag alkalmazásával történő dekarbonizáló és fémmentesítő szelektív párologtatásához

7 HU 200282 B 8 nyiség ritkán gáz, motorbenzin és a közöm­bös szilárd anyagon lévő lerakódás alakjában túllép egy olyan értéket tömegben, amely több, mint 3-4-szerese a kiindulási anyag Conradson-szerinti szénértékének. Ennek eredményeként nagyon kismértékű krakkoló­­dás következik be, amely a szilórdanyag kö­zömbös jellegének és a krakkolási hőmérsék­leten való rövid tartózkodási időnek köszön­hető. Jól ismert, hogy a krakkolás erőssége az idő és a hőmérséklet függvénye. Megnö­vekedett hőmérséklet kompenzálható a tar­tózkodási idő csökkentésével és megfordítva. Az új eljárás az FCC-egységgel nem el­érhető mértékben szabályozza a szénhidro­génnek vagy a gőznek a felszállócsöves kon­­taktorhoz való szállítását. Abban az esetben, ha nagy CC-tartalmú kiindulási anyagokat dolgozunk fel, akkor az égetőhőmérsékletnek emelkednie kell, mivel megnövekszik az éghe­tő anyagnak az égetőbe betáplált mennyisé­ge. Ezt azzal kompenzáljuk, hogy növeljük a bevitt szénhidrogént vagy gőzt annak érde­kében, hogy csökkentsük a szénhidrogén parciális nyomásét a felszállócsöves kontak­­torban vagy vizet keringtetünk vissza a fel­ső tartályból, a víz itt elpárolog és gőz ter­melődik. A közömbös szilárd anyaggal rendelkező felszállócsöves érintkezés új szorpciós mód­szert nyújt a maradékok (nagy CC és fémek) többgyűrűs aromás vegyületeinek a kinyeré­sére, amelynek sorén ezeket kis parciális nyomású szénhidrogénáramba visszük a fel­­szállócsöbe adagolt szénhidrogén vagy gőz segitségével. A dekarbonizált, sómentesített és/vagy fémmentesített maradék jó minőségű FCC ki­indulási anyag, amelyet hagyományos módon működő FCC-reaktor tápvezetékébe viszünk. Azt találtuk, hogy a szelektív elpárolog­­tatás több paraméternek, így a hőmérséklet­nek, az össznyomásnak, a szénhidrogéngózök parciális nyomásának, a tartózkodási időnek, a kiindulási anyagnak a függvénye. A hő­mérsékletnek olyan hatása van, hogy a kon­taktanyagon lévő éghető anyag csökken, mi­helyt a kontakt-hőmérséklet emelkedik. így a kiindulási anyag nagyobb adagjai párolognak el magasabb hőmérsékleteken és a lerakodott szénhidrogének termikus krakkolásának a másodlagos hatása megnövekszik magasabb hőmérsékleteken. A magasabb hőmérsékletnek ilyen hatásai növelik a műveletből származó termékhozamot és csökkentik az égető zóná­ban éghető lerakódásként szállított anyagot. A szelektív elpárologtatási hőmérséklet általában a kiindulási anyag átlagos forrás­pontja felett van, amelyet úgy számítunk ki, hogy a kiindulási anyag ASTM desztilláció 10-90%-ának az összegét kilenccel osztjuk. A találmány szerint a nehéz kiindulási anya­gokra a kontakt-hőmérséklet szokásosan nem sokkal 482 °C alatt van és azalatt a hőmér­séklet alatt kell lennie, amelyen erős krakko-0 lás megy már végbe és nagy mennyiségű olefin képződik. Abban az esetben, ha a tar­tózkodási idő 0,1 másodperc vagy ennél rövi­­debb, akkor a szelektív elpárologtatási hő­mérséklet körülbelül 566 °C alatt lesz. A szelektiv elpárologtatósnál a tartózko­dási időt nem az FCC-krakkolásnál alkalma­zott módszer szerint számítjuk, ahol a gőz­térfogat nagyobb mértékben növekszik, ha a szénhidrogének érintkeznek valamely ismert krakkoló katalizátorral a felszállócső egész hosszában. A szelektiv elpárologtatósnál a gőzök gyorsan képződnek a meleg szilárd­anyaggal való érintkezéskor és összetételük lényegében állandó marad a felszállócső tel­jes hosszában, de kissé változik a szilárd­­anyagon lévő lerakódás mérséklet termikus krakkolódása esetén. A szénhidrogének tar­tózkodási idejét a szelektiv elpárologtató zó­nában ennélfogva elfogadható pontossággal számíthatjuk ki olymódon, hogy elosztjuk a felszállócsönek a szénhidrogén injektálási helyétől a közömbös szilárdanyagtól való el­válás pontjáig terjedő hosszát a gőzöknek (pl. szénhidrogének és gőz) a felszállócsö te­tején mért sebességével. így számítva a szénhidrogén tartózkodási ideje a szelektív elpárologtatási zónában nem lehet sokkal több 3 másodpercnél és előnyösen ennél lé­nyegesen rövidebb, így egy másodperc vagy még ennél is kevesebb, mégpedig 0,1 másod­perc. Ahogy az előzőekben említettük, a tar­tózkodási időnek és a hőmérsékletnek össze­hangolva kell lennie annak érdekében, hogy kevésbé szigorú krakkolási körülményeket teremtsünk. A kiindulási anyagból kapott termék mennyisége nagyon közel lesz a kiin­dulási anyag CC-értékéhez abban az esetben, ha előnyös körülmények között dolgozunk és ritkán lépjük túl 3-4-szeresen a kiindulási anyag CC-értékét. A lerakódás szénhidrogén­tartalma körülbelül 3-6 tömeg%, amely keve­sebb, mint a normál FCC-eljárásnál keletkező 7-8 tömeg% koksz. A találmány szerinti berendezésben le­hetőség van a szénhidrogének tartózkodási idejének a változtatására miközben a betáp­­lálási sebességet állandó értéken tartjuk vagy a tartózkodási időt tartjuk állandó ér­téken csökkent betáplálási sebesség mellett. A találmány szerinti berendezés ezenkívül más változtatásokat is megenged az eljárás­nál, például a tartózkodási időket és/vagy a betáplálási sebességeket változtathatjuk anélkül, hogy bármelyiket állandó szinten tartanánk. Ez a variálhatóság az 1 felszállócső használatának az eredménye, amely több in­jektáló pontot tartalmaz annak egész hosszá­ban. Abban az esetben, ha a betáplált szén­­hidrogént az 1 felszállócső alja felett lévő ponton injektáljuk be, akkor valamely kö­zömbös gázt injektálunk az 1 felszállócső al­jára azért, hogy a közömbös szilárdanyago­kat fölfelé hajtsuk a szénhidrogénbetáplálási 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents