200277. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagként humán XIII faktort tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 200277 B 9 A találmány tárgya eljárás hatóanyagként humán vér XIII faktort tartalmazó gyógy­szerkészítmények előállítására. A készítményt ulcerativ colitis kezelésére alkalmazzuk. Gerinces állatoknál a természetes véral­vadási folyamat utolsó lépcsőjében szerepel a XIII alvadási faktor. Az enzimesen aktivált XIII és XlIIa faktor, vagyis az .aktivált fib­­rin-stabilizáló faktor", a .fibrinoligáz" vagy a .plazma-transzglutamináz", a mér meglévő alvadókban intramolekuláris térhálósodással katalizálja a fibrin-egységek fúzióját [Lorand és mtsai, Methods is Enzymology 80 (1981) 333-341, Curtis és mtsai, Annals New York Academy of Sciences 1983, 567-576]. A plazma XIII faktorának molekulatömege kb. 300 kD [Loewy és mtsai, J. Bioi. Chem. 236 (1961) 2634]. Az F XlIIa aktiv alegységek moleku­latömege kb. 80 kD [Bohn és Schwick, Arz­neimittelforschung 21 (1971) 1432]. A XIII faktor aktiválása során trombinnal egy kb. 4 kD nagyságú peptid hasad le az első foko­zatban. Ismert ennek a pepiidnek a 36 ami­­nosavból álló szekvenciája (Tagaki és Doolitt­le, Biochemistry 13 (1974) 750-756]. Ezenkívül ismert egy 4 aminosavból álló szekvencia [Holbrook és mtsai, Biochem. J. 135 (1973) 901-903]. Előállítási eljárásra példákat közöl a 34 19 581 számú NSZK-beli közre bocsátási irat. A Behringwerke Ag, Medizinische Infor­mation und Vertrieb, 80, 1979, a 134-135. ol­dalakon a XIII faktor alkalmazását, mig ugyanitt a 166. és 167. oldalakon a gyógyá­szati alapinformációt közli. Az .ismert módon előállított" kifejezés a jelen találmány el­sőbbségi napja előtt publikált eljárásokat öleli fel. Az uncerativ colitist specifikus beteg­ségként minősitik és eróziós, nem specifikus vastagbélgyulladásként írják le, amely főleg a bélizomzatot támadja meg és gyakran eró­ziót és fekélyesedést okoz. Rendszerint véres hasmenést és egyéb szisztematikus szimptó­­mákat válthat ki. Etológiái szempontból több hipotézis van, igy beleértve azt, amely fertő­zés, baktériumos allergia, enzim és pszicho­­neurózis asszociációját állítja. Újabban kihangsúlyozzák a prosztaglan­­dinok és az immunrendellenességek lehetsé­ges asszociációját. Az immunelfolytásos gyógymódot vagy az anti-immunhatóanyagok, igy a 6-merkapto­­purin adagolását megpróbálták alkalmazni ul­cerativ colitis specifikus kezelésére, tekin­tettel arra, hogy a betegség egyik lehetsé­ges oka az immunrendellenességek. Ez a te­rápia azonban nem bizonyult eredményesnek ahhoz, hogy alapvető gyógymódként alkal­mazzák. Jelenleg ezt a betegséget szimptómás módszerekkel kezelik, igy gyulladásgátló­­anyagokat, így szteroid-hormonokat adagol­nak orálisan, intravénásán, helyileg és intra­­intestinálisan. A technika állásából nem ismeretes, hogy a XIII faktor colitis ulcerosa kezelésére már korábban sikerrel lett volna alkalmazva. A meglévő gyógymódok egyike sem meg­felelő, hogy ennek a betegségnek az aktiv szakaszában fellépő főbb gasztrointestinális szimptómákat (így hasmenést, véres székle­tet, hasi fájdalmakat) gyorsan és teljesen megszüntesse. Nem tudnak kifejteni megfelelő hatást, hogy a beteg az aktiv állapotból gyorsan a csillapodó szakaszba kerüljön. A találmány szerinti gyógyszerkészít­mény alkalmazásával rövid időn belül néhány nap alatt a főbb szimptómák teljesen meg­szüntethetek és lehetővé teszik a csillapodó szakaszba történő gyors átmenetet. A találmány tárgya eljárás ulcerativ co­litis kezelésére alkalmas gyógyászati készít­mény előállítására, amely hatóanyagként hu­mán vér XIII faktort tartalmaz. A XIII faktort tartalmazó készítményeket főleg sebgyógyulási rendellenességek, csont­törések kezelésére alkalmazták (Karges E., Clemens R.: Behring Inst. Mitt. 82, 43-58, 1988; Lorand L., Losowsky M.S., Miloszewski K. J. M.: Progress in Hemostasis and Throm­bosis 5, 245-290, 1980; Prakash S., Kela K., Gopal R.: Jr. Asso. Plugs. Ind. 29, 475-479, 1981). Találmányunk azon a felismerésen alap­szik, hogy a XIII faktor ulcerativ colitis gyógyítására alkalmazható. A XIII faktort Robbins ismerte fel 1944-ben. Eleinte fibrin­­stabilizáló faktornak, fibrináznak vagy plaz­­ma-transzglutamináznak nevezték. Később Laki és Lorand vizsgálatai alapján 1963-ban a .Congress of the International Society on Thrombosis and Haemostasis" a XIII faktort hivatalos névként elfogadta. Rendszerint a plazmában, placentánban fordul elő. Transz­­aminázként hat, amelyet a trombin és a Ca2* aktivál és a fibrin molekulák között kereszt­­hidat alkot. Ezek a kereszthidak erős fibrin­­hálózattá fejlődnek, amelyek meglehetősen kedvezőek a fizikai sokkal és a vegyi inge­rekkel szemben. Ezen a fibrinstabilizáció hatáson kívül a XIII faktor jelentős szerepet játszik a seb­gyógyulási rendellenességeknél is, ugyanis a fibrin és a fibronektin molekulák között ke­­reszthidakat alkot és elősegíti a fibroblaszt burjánzását és az epidermis kialakulását. A XIII faktor készítményeket már széles körben alkalmazzék sebgyógyászati rendelle­nességek gyógyászati szereként. Ezzel a ké­szítménnyel kezelt hazai és tengerentúli betegek száma több, mint 10000. A klinikai vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy ha a szokásos dózisban, 20-50 egység/kg testtömegben alkalmazzuk, akkor teljesen mellékhatásmentes és nem toxikus. Az ulcerativ colitist az ismeretlen etioló­­giájú gyulladásos bélbeLegségek közé sorol­ják. A gyulladás elsősorban a vastagbél nyálkahártyáját támadja meg. A klasszikus 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents