200262. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként optikailag aktív tetrahidro-2-furanon-származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
7 HU 200262 B 8 szitménnyel itatjuk át, vagy az anyagokat szilárd formában a talajba hordjuk be, például granulátumként (talajba történő adagolás). Felvihetők azonban a találmány szerinti vegyületek a magok felületére is (Coating), melynek során a magokat vagy a hatóanyag folyékony készítmény formájába mártjuk, vagy azokat szilárd készítménnyel vonjuk be. Alkalmazhatók ezenkívül bizonyos esetekben más adagolási módszerek is, például a növények szórónak vagy a hagymáknak célzott kezelése is. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket felhasználás céljára változatlan formában, vagy a formálási technikában szokásosan alkalmazott segédanyagokkal együtt használjuk, és ilyen célra például emulzió-koncentrátum, kenhető paszta, közvetlenül permetezhető vagy hígítható oldat, híg emulzió, nedvesíthető por, oldható por, porozószer, granulátum (például polimer anyagokba), kapszulázott készítmény alakra dolgozzuk fel, önmagában ismert módon. Az alkalmazási eljárás például permetezés, ködösítés, porozás, szórás, kenés vagy öntözés, mindenkor a készítmény formájától, az elérendő céltól és az adott körülményektől függ. Megfelelő felhasználási mennyiségek 50 g és 5 kg hatóanyag/ha, előnyösen 100 g és 2 kg hatóanyag/ha, különösen 200 g és 600 g hatóanyag/ha között vannak. A készítmények, azaz a találmány szerinti eljárással előállított hatóanyagot és adott esetben szilárd vagy folyékony adalékanyagot tartalmazó készítmények önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő, például úgy, hogy a hatóanyagot a töltőanyagokkal, például oldószerekkel, szilárd hordozóanyagokkal, és adott esetben felületaktív vegyületekkel alaposan összekeverjük és/vagy eldörzsöljük. A készítmények előállításánál alkalmazható oldószerek például a következők: aromás szénhidrogének, előnyösen a 8-12 szénatomos frakciók, például xilolelegyek vagy szubsztituólt naftalinok, ftálsav-észterek, például dibutil- vagy dioktil-ftalót, alifás szénhidrogének, például ciklohexán vagy paraffinok, alkoholok és glikolok, valamint ezek éterei és észterei, például etanol, etilénglikol, etilénglikol-monometil- vagy -etil-éter, ketonok, például ciklohexanon, erősen poláros oldószerek, például N-metil-2-pirrolidon, dimetil-szulfoxid vagy dimetil-formamid, valamint adott esetben epoxidált növényi olajok, például epoxidált kókuszolaj, napraforgóolaj vagy szójaolaj, továbbá víz. Szilárd hordozóanyagok, például porozószerek és diszpergálható porok előállítására általában a természetes kőzetlisztek, például a kalcit, talkum, kaolin, montmorillonit vagy attapulgit. A fizikai tulajdonságok javítására adagolhatok nagydiszperzitású kovasav-fajták, vagy nagydiszperzitású nedvszívóképes polimerizátumok is. Szemcsés adszorptiv granulátum-hordozók porózus-tipusúak vagy nemadszorptivek egyaránt lehetnek: porózus típusúak például a csillém, tég la tör me lék, szepiolit vagy bentonit, nemszorptív hordozóanyag például a kalcit vagy homok. Alkalmazható ezenkívül számos szervetlen vagy szerves, előgranulált anyag is, főleg dolomit, vagy aprított növényi részek, például parafaliszt vagy fűrészpor. A felületaktív vegyületek a formálandó találmány szerinti hatóanyag természetétől függően nemionogén, kation- és/vagy anionaktív tenzidek egyaránt lehetnek, melyek jó emulgeáló-, diszpergáló- és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkeznek. Tenzidek alatt a tenzidelegyek is értendők. Alkalmas anionos tenzidek a vízoldható szappanok, valamint a vízoldható, szintetikus, felületaktív vegyületek. A szappanok például a hosszúláncú (10— -22 szénatomos) zsírsavak alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsói, például az olajsav vagy sztearinsav nátrium- vagy káliumsói, vagy a természetes zsírsavelegyek, például a kókuszolajból vagy faggyúolajból nyert' zsírsavelegyek ilyen jellegű sói. Ugyancsak említhetők tenzidként a zsirsav-metil-laurin-sók, valamint a módosított és nem módosított foszfolipidek is. Általában azonban az ún. szintetikus tenzideket alkalmazzuk, különösen a zsirszulfonátokat, zsírszulfátokat, szulfonált benzimidazol-származékokat vagy alkil-szulfonátokat. Nemionos tenzidek elsősorban az alifás vagy cikloalifás alkoholok, valamint télitett vagy telítetlen zsírsavak és alkil-fenolok poli(glikol-éter)-származékai, melyek 3-30 glikol-éter-csoportot és 8-20 szénatomot tartalmaznak az (alifás) szénhidrogéngyökben, továbbá 6-18 szénatomot az alkil-fenolok alkilcso portjában. Ugyancsak számításba jöhetnek a poli(oxi-etilén)-szorbitán zsírsav-észterei is, például a poli(oxi-etilén)-szorbitán-trioleát. Kationos tenzidek mindenekelőtt a kvaterner ammóniumsók, melyek N-szubsztituensként legalább egy 8-22 szénatomos alkilcsoportot tartalmaznak, és további szubsztituensekkel, például róvidláncú, adott esetben halogénezett alkilcsoportokkal, benzil- vagy rővidszénláncú hidroxi-alkil-csoportokkal is rendelkezhetnek. A sók előnyösen halogenidek, metil-szulfátok vagy etil-szulfátok, például a sztearil-trimetil-ammónium-klorid vagy a benzil-di-(2-klór-etil)-etil-ammónium-bromid. A formálási technikában általánosan alkalmazott tenzideket például a következő irodalmi forrósok ismertetik: .Me Cutcheon’s Detergents and Emulsifiers Annual" MC Publishing Corp., Ridgewood, New Jersey, 1979; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
