200258. lajstromszámú szabadalom • Eljárás herbicid kettős emulziók előállítására
7 HU 200258 B 8 bözö móltömegű változatait, például a 44 000 móltömegű, F20P jelű anyagot, a 80 000 móltömegű, F75P jelű anyagot, a 120 000 móltömegű, F350P jelű anyagot és a 200 000 móltömegű, F1000P jelű anyagot használhatjuk. A nátrium-karboxi-metil-cellulózt előnyösen többvegyértékű kation sójával (például aluininium-kloriddal vagy -szulfáttal) együtt használjuk fel, amit a folytonos vizes fázisbun oldunk. így az első emulzió cseppjei körül burkolat vagy film alakul ki. A gélburkolat szilárdságát sav (például citromsav) beadagolásával szabályozhatjuk. Más megoldás szerint a kompozícióhoz nem adunk többvegyértékű kationokat, hanem a gól szilárdságát kizárólag a pH változtatásával szabályozzuk. A nátrium-karboxi-raetil-cellulózt alkil-trimetil-ammónium-kationt tartalmazó vegyietekkel, például Arquad kereskedelmi nevű, RN(CH3)3*C1" általános képletű alkil-trimetil-ammónium-kloridokkal (a képletben R 10-18 szénatomos alkilcsoportot jelent) együtt is felhasználhatjuk. Az első emulzió cseppecskéi körüli xantángumiból is képezhetünk burkolatot vagy filmet; ezt az anyagot a folytonos vizes fázisban oldott, többvegyértékű kationt tartalmazó sóval (például cérium-kloriddal) vagy borát-sóval (például nátrium-boráttal) együtt használjuk fel. Az első emulzió cseppjei körül más anyagokból, így etilén-oxiddal kondenzált nátrium-poli(metil-metakrilát)-ból is képezhetünk burkolatot. Az utóbbi burkolatképző anyagot 7-nél kisebb pH-értéken használjuk; ezt az anyagot alumínium-sók beadagolásával is gélesithetjük. Burkolatképző anyagokként zselatint vagy arabgumit is alkalmazhatunk 7-nél kisebb pH-értéken. A burkolatképző anyagok továbbá alginátok vagy guar-gumiféleségek is lehetnek; ezeket elektrolitokkal (így aluminium-kloriddal vagy -szulfáttal) együtt használjuk fel. A többszörös emulziókban felhasználható burkolatképző anyagokat és a burkolatképzés módját a 4 244 816 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás részletesen ismerteti. Kívánt esetben a találmány szerint előállított többszörös emulzió folytonos vizes fázisához olyan vegyületet is adhatunk, amely az első emulzió cseppjeiböl diffúzió révén vagy más úton esetlegesen felszabaduló herbicid hatású bipiridilium-dikvaterner sót kémiai reakcióban dezaktiválja. Ezeket az adalékanyagokat bipiridilium-meg kötőszereknek nevezzük. Bipiridilium-megkötőszerként például a Morwet D425 kereskedelmi nevű, (III) általános képletű naftalin-2-szulfonsav-nátrium-só/formaldehid kondenzátumot használhatjuk - a képletben n értéke 2-9, átlagértéke 6. Ez a vegyület a bipiridilium-sókkal, például a paraquat-dikloriddal reagálva biológiailag (azaz toxicitás és herbicid hatás szempontjából egyaránt) lényegében inert sót képez. A Morwet D425-öt például 1 liter folytonos vizes fázisra vonatkoztatva 12-300 g mennyiségben adhatjuk az emulziókhoz. Bipi— ridilium-megkötőszerekként egyéb szulfonált vagy szulfátéit vegyületeket is felhasználhatunk, amelyek közül a (IV) képletű kromotrópsav-dinátriumsót említjük meg. Ezt a vegyületet 1 liter folytonos vizes fázisra vonatkoztatva 1-100 g mennyiségben adhatjuk, az emulziókhoz. Bipiridilium-megkötószerekként továbbá dextrán-szulfátot és egyéb szulfátéit poliszacharidokat is használhatunk. Az emulziókhoz egyéb adalékanyagokként például Rhodopol MD50-et (poliszacharid) adhatunk önmagában vagy Nafloc-kal (finom eloszlású szilikagél) együtt. A folytonos vizes fázis 1 litere az előbbi anyagot például 1-10 g, míg az utóbbi anyagot például 10-50 g koncentrációban tartalmazhatja. A találmány értelmében úgy is eljárhatunk, hogy az első emulzió cseppjeit például a többszörös emulzió centrifugálésával elválasztjuk a vizes fázistól, majd az első emulzió cseppjeit friss vizes fázisban újra diszpergáljuk. Ezt a megoldást akkor célszerű alkalmaznunk, ha a vizes fázis szabad (azaz a többszörös emulzió előállítása során az olajos fázisba be nem ágyazódott) bipiridilium-dikvaterner sót tartalmaz. A kompozíciók hatóanyagaiként felhasználható herbicid hatású bipiridilium-dikvaterner sók (V) és (VI) általános képletű vegyületek lehetnek - a képletekben R1, R2, n és X jelentése a fenti. Minthogy a herbicid hatású bipiridilium-dikvaterner sókban az aktivitást kizárólag a kation hordozza, a készítmények hatóanyagtartalmát és a hatóanyag felviteli arányát a gyakorlatban rendszerint a bipiridilium-dikvaterner kationra vonatkoztatva adják meg. Amennyiben a leírásban és az igénypontsorozatban mást nem közlünk, ezt az általános gyakorlatot követjük, azaz a feltüntetett hatóanyagtartalom- és felviteli arány-értékek kizárólag a bipiridilium-dikvaterner kationra vonatkoznak. A találmány szerint előállított herbicid kompozíciók a bipiridilium-dikvaterner kationt célszerűen legalább 100 g/liter koncentrációban tartalmazzák. A találmány szerint 200 g/liternél nagyobb (például 300 g/liter) hatóanyagtartalmú kompozíciókat is előállíthatunk. Különösen nagy hatóanyagtartalmú készítményeket alakíthatunk ki, ha a bipiridili— um-sók túltelített oldatait használjuk; így például az emulziók előállításában a bipiridilium-sók forró telített oldatait alkalmazzuk. Az emulzió lehűlésekor a bipiridilium-sók oldata túltelítetté válik. A találmány szerinti kompozíciók hatóanyagként például paraquat-dikloridot vagy - bipiridilium-kationra vonatkoztatva - azonos mennyiségű paraquat-dikloridot és diquat-dibromidot tartalmazhatnak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
