200258. lajstromszámú szabadalom • Eljárás herbicid kettős emulziók előállítására

7 HU 200258 B 8 bözö móltömegű változatait, például a 44 000 móltömegű, F20P jelű anyagot, a 80 000 mól­­tömegű, F75P jelű anyagot, a 120 000 móltö­megű, F350P jelű anyagot és a 200 000 mól­tömegű, F1000P jelű anyagot használhatjuk. A nátrium-karboxi-metil-cellulózt előnyösen többvegyértékű kation sójával (például alu­­ininium-kloriddal vagy -szulfáttal) együtt használjuk fel, amit a folytonos vizes fázis­­bun oldunk. így az első emulzió cseppjei kö­rül burkolat vagy film alakul ki. A gélburko­lat szilárdságát sav (például citromsav) be­adagolásával szabályozhatjuk. Más megoldás szerint a kompozícióhoz nem adunk több­vegyértékű kationokat, hanem a gól szilárd­ságát kizárólag a pH változtatásával szabá­lyozzuk. A nátrium-karboxi-raetil-cellulózt al­­kil-trimetil-ammónium-kationt tartalmazó ve­gyietekkel, például Arquad kereskedelmi nevű, RN(CH3)3*C1" általános képletű alkil­­-trimetil-ammónium-kloridokkal (a képletben R 10-18 szénatomos alkilcsoportot jelent) együtt is felhasználhatjuk. Az első emulzió cseppecskéi körüli xantángumiból is képezhe­tünk burkolatot vagy filmet; ezt az anyagot a folytonos vizes fázisban oldott, többvegy­értékű kationt tartalmazó sóval (például céri­­um-kloriddal) vagy borát-sóval (például nát­­rium-boráttal) együtt használjuk fel. Az első emulzió cseppjei körül más anyagokból, így etilén-oxiddal kondenzált nátrium-poli(metil-metakrilát)-ból is képezhe­tünk burkolatot. Az utóbbi burkolatképző anyagot 7-nél kisebb pH-értéken használjuk; ezt az anyagot alumínium-sók beadagolásával is gélesithetjük. Burkolatképző anyagokként zselatint vagy arabgumit is alkalmazhatunk 7-nél kisebb pH-értéken. A burkolatképző anyagok továbbá alginátok vagy guar-gumi­­féleségek is lehetnek; ezeket elektrolitokkal (így aluminium-kloriddal vagy -szulfáttal) együtt használjuk fel. A többszörös emulzi­ókban felhasználható burkolatképző anyago­kat és a burkolatképzés módját a 4 244 816 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás részletesen ismerteti. Kívánt esetben a találmány szerint elő­állított többszörös emulzió folytonos vizes fá­zisához olyan vegyületet is adhatunk, amely az első emulzió cseppjeiböl diffúzió révén vagy más úton esetlegesen felszabaduló her­­bicid hatású bipiridilium-dikvaterner sót ké­miai reakcióban dezaktiválja. Ezeket az ada­lékanyagokat bipiridilium-meg kötőszereknek nevezzük. Bipiridilium-megkötőszerként pél­dául a Morwet D425 kereskedelmi nevű, (III) általános képletű naftalin-2-szulfonsav-nátri­­um-só/formaldehid kondenzátumot használ­hatjuk - a képletben n értéke 2-9, átlagér­téke 6. Ez a vegyület a bipiridilium-sókkal, például a paraquat-dikloriddal reagálva bio­lógiailag (azaz toxicitás és herbicid hatás szempontjából egyaránt) lényegében inert sót képez. A Morwet D425-öt például 1 liter folyto­nos vizes fázisra vonatkoztatva 12-300 g mennyiségben adhatjuk az emulziókhoz. Bipi— ridilium-megkötőszerekként egyéb szulfonált vagy szulfátéit vegyületeket is felhasználha­tunk, amelyek közül a (IV) képletű kromot­­rópsav-dinátriumsót említjük meg. Ezt a ve­gyületet 1 liter folytonos vizes fázisra vo­natkoztatva 1-100 g mennyiségben adhatjuk, az emulziókhoz. Bipiridilium-megkötószerek­­ként továbbá dextrán-szulfátot és egyéb szulfátéit poliszacharidokat is használhatunk. Az emulziókhoz egyéb adalékanyagok­ként például Rhodopol MD50-et (poliszacha­­rid) adhatunk önmagában vagy Nafloc-kal (finom eloszlású szilikagél) együtt. A folyto­nos vizes fázis 1 litere az előbbi anyagot például 1-10 g, míg az utóbbi anyagot példá­ul 10-50 g koncentrációban tartalmazhatja. A találmány értelmében úgy is eljárha­tunk, hogy az első emulzió cseppjeit például a többszörös emulzió centrifugálésával elvá­lasztjuk a vizes fázistól, majd az első emul­zió cseppjeit friss vizes fázisban újra disz­­pergáljuk. Ezt a megoldást akkor célszerű alkalmaznunk, ha a vizes fázis szabad (azaz a többszörös emulzió előállítása során az ola­jos fázisba be nem ágyazódott) bipiridilium­­-dikvaterner sót tartalmaz. A kompozíciók hatóanyagaiként felhasz­nálható herbicid hatású bipiridilium-dikva­terner sók (V) és (VI) általános képletű ve­­gyületek lehetnek - a képletekben R1, R2, n és X jelentése a fenti. Minthogy a herbicid hatású bipiridilium­­-dikvaterner sókban az aktivitást kizárólag a kation hordozza, a készítmények hatóanyag­tartalmát és a hatóanyag felviteli arányát a gyakorlatban rendszerint a bipiridilium-dik­vaterner kationra vonatkoztatva adják meg. Amennyiben a leírásban és az igénypontsoro­zatban mást nem közlünk, ezt az általános gyakorlatot követjük, azaz a feltüntetett ha­tóanyagtartalom- és felviteli arány-értékek kizárólag a bipiridilium-dikvaterner kationra vonatkoznak. A találmány szerint előállított herbicid kompozíciók a bipiridilium-dikvaterner kati­ont célszerűen legalább 100 g/liter koncent­rációban tartalmazzák. A találmány szerint 200 g/liternél nagyobb (például 300 g/liter) hatóanyagtartalmú kompozíciókat is előállítha­tunk. Különösen nagy hatóanyagtartalmú ké­szítményeket alakíthatunk ki, ha a bipiridili— um-sók túltelített oldatait használjuk; így például az emulziók előállításában a bipiridi­­lium-sók forró telített oldatait alkalmazzuk. Az emulzió lehűlésekor a bipiridilium-sók ol­data túltelítetté válik. A találmány szerinti kompozíciók ható­anyagként például paraquat-dikloridot vagy - bipiridilium-kationra vonatkoztatva - azo­nos mennyiségű paraquat-dikloridot és diqu­­at-dibromidot tartalmazhatnak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents