200258. lajstromszámú szabadalom • Eljárás herbicid kettős emulziók előállítására

9 HU 200258 B 10 A kompozíció az első emulgeálószert 1 liter első emulzióra vonatkoztatva például 10- -100 g, előnyösen 40-75 g mennyiségben tar­talmazhatja. A második emulgeálószer mennyi­sége 1 liter folytonos vizes fázisra vonatkoz­tatva például 5-100 g, előnyösen 10-50 g le­het. Nyilvánvaló, hogy egy adott mennyiségű bipiridilium-dikvaterner sót tartalmazó kom­pozíciót többféle módszerrel, különböző kon­centrációjú vizes bipiridilium-só oldatok és különböző mennyiségű olajok felhasználósával is kialakíthatunk. A példákban a komponen­sek egymáshoz viszonyított arányát térfogat­­arányokban adjuk meg, ahol az FI jelölés a bipiridilium-dikvaterner só oldaténak térfo­gata és az első emulzió össztérfogata közötti arányt, míg az F2 jelölés az első emulzió tér­fogata és a kész kompozíció össztérfogata közötti arányt jelenti. Adott esetben a talál­mány szerinti kompozíciók a herbicid hatású bipiridilium-dikvaterner sók véletlen elfo­gyasztásából származó veszélyek csökkenté­sére korábban már javasolt anyagokat is tartalmazhatnak, igy például a kompozíciók­hoz hánytatószereket - köztük az 1 507 407 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásban is­mertetett hánytató hatású anyagokat - adha­tunk. Hánytatószerként előnyösen használha­tunk 2-amino-6-metil-5-oxo-4-propil-4,5-di­­hidro-s-triazolo[l,5-a]piriraidint; ezt az anya­got a kompozíció 100 tömegrész herbicid ha­tású bipiridilium-dikvaterner kationra vonat­koztatva például 0,25-2,0 tömegrész mennyi­ségben tartalmazhatja. A kompozíciókhoz szí­nezékeket, például kék pigmentet (igy Mo­­nastral Blue kereskedelmi nevű pigmentet) is is adhatunk. A kompozíciók figyelemfelkeltő odorálószereket is tartalmazhatnak. Az odoró­­lószerek közül példaként a piridin bázist (lásd az 1 406 881 sz. nagy-britanniai szaba­dalmi leírást), a valeriónsavat és a tetrahid­­rotiofént említjük meg. A kompozíció például 5-20 g/liter piridin bázist tartalmazhat. Az első emulzió cseppjeinek bipiridilium­­-só-megtartó képességét fizikai módszerekkel vizsgálhatjuk, igy például a kompozíció min­tájának dializálásával és a dializátum elemzé­sével meghatározhatjuk azt a bipiridilium­­-dikvaterner só mennyiséget, amely a dialízis során felszabadult az első emulzió cseppjei­­ből, valamint azt a bipiridilium-dikvaterner só mennyiséget, amely a kompozíció előállítá­sa során nem ágyazódott be az első emulzió cseppjeibe. A kompozíció mintájának centri­­fugálásóval elkülönítjük a folytonos vizes fá­zist a bipiridilium-dikvaterner só vizes olda­tának diszpergált cseppecskéit tartalmazó olajcseppektől. Az elkülönített folytonos vizes fázis elemzésével meghatározhatjuk azt a bi­piridilium-dikvaterner só mennyiséget, amely a kompozíció előállítása során nem ágyazódott be az első emulzió cseppjeibe. A dializátum elemzésekor kapott értékből kivonva a foly­tonos fázis elemzésekor kapott értéket azt a bipiridilium-dikvaterner só mennyiséget kap­juk, amely a dialízis során (24 óra alatt) fel­szabadult az első emulzió cseppjeiből. Ezzel a vizsgálattal minősítve a találmány szerinti kompozíciókat azt tapasztaltuk, hogy például az I. táblázatban feltüntetett 3. sz. kompozí­cióból az eredetileg bevitt bipiridiliumsó 0,16 tömegX-a, mig az I. táblázatban feltüntetett 5. sz. kompozícióból az eredetileg bevitt bi­piridiliumsó 16,1 tömegX-a szabadult fel a di­alízis során. Ez azt jelenti, hogy a cseppek még a legkedvezőtlenebb esetben is magukba zárva tartották a bipiridiliumsó több mint 80%-át. A fenti, in vitro körülmények között végzett vizsgálat eredményeit a kompozíció véletlen elfogyasztásának esetére alkalmazva megállapíthatjuk, hogy még a legkedvezőtle­nebb esetben is csak az elfogyasztott bipiri­diliumsó 20%-nál kisebb mennyisége van je­len a gyomor- és bélrendszeren keresztül felszívódásra képes formában, azaz az esetle­gesen káros hatást kifejtő anyag több mint 80%-a változatlanul ürülhet ki a szervezetből. Paraquatot tartalmazó kompozíciókból végzett laboratóriumi kísérleteinkben megál­lapítottuk, hogy patkányokon a találmány szerinti kompozíció toxicitása (orális adagolás esetén) a felét sem érte el a vizes paraquat­­-készítmény toxicitásának; kutyákon orális adagolás esetén a toxicitás esetenként a vi­zes paraquat-oldat toxicitásának 1/6-ára csökkent. A találmány az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen is­mertetjük. A példákban megadott összetételű kom­pozíciókban szereplő felületaktív anyagok HLB értéke a következő: (A) felületaktív anyag 6 ± 1 (B) felületaktív anyag 6 ± 1 (C) felületaktív anyag 11.4 ± 3.3 (D) felületaktív anyag 6 ± 1 (E) felületaktív anyag 13.8 ± 1.4 (F) felületaktív anyag 16.1 ± 1.5 (G) felületaktív anyag 18 ± 1.2 (H) felületaktív anyag 14 ± 1 (I) felületaktív anyag 16.0 (J) felületaktív anyag 17.5 (K) felületaktív anyag 16.8 Tween 20 16.7 ± 1 Span 80 4.3 ± 1 Arlacel 83 3.7 ± 1 G1086 10.2 ± 1 Span 20 8.6 t 1 Pluronic F108 17.2 ± 1.3 Az I. táblázatban felsorolt összetételű többszörös emulziókat a következőképpen ál­lítjuk elő: Az első emulgeálószert melegítés közben feloldjuk az olajban, és az oldatot lehűlni hagyjuk. 1 liter olajhoz 50-100 g emulgeáló­­szert adunk. Ezután az emulgeálószer olajos oldatához részletekben, körülbelül 2 perc alatt 300 g/liter paraquat-dikloridot tartal­mazó vizes oldatot adunk. A vizes oldat be­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents