200256. lajstromszámú szabadalom • Méhviaszolvasztó berendezés

1 HU 200256 A A bejelentés tárgya méhviaszolvasztó beren­dezés. A kaptár fenéklapjáról összesepert vi­aszmorzsákból, a kertekről és kaptárakról le­kapart zúgépftményekből, a klselejtezutt lépet Darabjaiból és a fedelezésből összegyúrt son­koly igen értékes terméke a méhészkedésnek. Ebből nyerjük olvasztással a biológiailag Is Igen értékes anyagokat tartalmazó viaszt. A sonkolyban levő méhviasz klolvasztására többféle berendezést, eljárást alakítottak ki. A méhviasz kinyerésének a legrégibb és talán ma is a legolcsóbb, legkevesebb munka­­ráfordítással Járó módja a napviaszolvasztó. Hátránya, hogy a bábinges sonkolyban az ol­vasztás után még sok viasz marad vissza. A napviaszolvasztó berendezések között a legjobb hatékonysággal a hullámos lemezű és kettős üvegű méhviaszolvasztó berendezés rendelkezik. A berendezés egy tartószekrény­ből, hosszirányba futó hullámlemezből, kettős üvegű fedélből, állítható magasságot biztosító tartószerkezetből és viaszgyűjtő vályúból áll. A szárazolvasztóban a viaszt a meleg levegő olvasztja meg. A sonkolyt likacsos lemezre, szitára stb. teszik, amely egy zománcozott falú, alul ujjnyi vastagságú, vízzel ellátott főzőedény­ben van. Az edényt a sonkollyal sütőbe teszik. Hatékonysága Jobb a napviaszolvasztó beren­dezéseknél. A sajtoló lécekkel történő méhviaszolvasztó során a jól kiázott és apróra tördelt sonkolyt először péppé főzzük. Utána a pépet egy dézsa fölé tartott, forró vízben előmelegített zsákba öntjük. A zsák száját gyorsan összecsavarjuk. A zsákot felakasztása után a dézsa fölött két szótnyltható és összecsukható, széles pofájú lécpárral nyomkodjuk mindaddig, amíg viasz Jön belőle. Ha kihűl, a zsákban maradt pépes sonkolyt újból forró vízbe mártogatjuk és to­vább sajtoljuk a sajtolólécekkel. Az olvasztás hatékonysága valamivel jobb a száraz méhvi­aszolvasztókénál. Az olvasztási eljárás baleset­veszélyes. A gőzviaszolvasztó berendezés a sonkolyból a viaszt forró gőzzel olvaszja ki. A legismertebb fajtája a Tichy-féle gőzviaszolvasztó berende­zés. Lényege, hogy az alsó víz tartályban a melegítés hatására képződő gőz a felső tartály­ban elhelyezett sonkoly közé Jut. A kiolvadt folyékony viasz egy kifolyócsövön keresztül távozik a berendezésből. A vizes viasz olvasztó berendezésben a viasz a vízben főzött sonkolyból fajsúlykülönb­­ségük miatt külön válik. A vizes olvasztóknak két formája van: sajtoló nélküli, Illetve sajtós vizes olvasztó. A sajtoló nélküli vizes méhviasz­olvasztónál a sonkollyal teli bekötözött Jutazsá­kot főzőüstbe helyezik. A kiolvadt viasz átszű­rődik a zsák szövetén és a fortyogó víz tetejére úszik, ahonnan lemeregetik. A találmányunkhoz legközelebb álló vizes vlaszolvasztó használata nehézkes. A zsákban lévő sonkolyt kövekkel, betonsúlyokkal prése­lik, mozgatják, miközben forr a főzőüstben a 2 víz. A vízfelszínre úszó viaszt kanállal vagy mérőkével időnként len,érik. Hatékonysága a gázvlaszolvasztó berendezésekhez hasonló. Ez az olvasztási eljárás különösen balesetveszé­lyes. A méhviasz kiolvasztására használnak még sajtolós és centrifugás olvasztó berendezése­ket. Ezek viszont olyan drága berendezések, amelyeket csak nagyobb méhész szövetkeze­tek üzemeltethetnek gazdaságosan. A kisebb méhészetek számára elérhetetlenek. Az említett berendezéseknek közös hátrá­nya, hogy vagy nem tudják kellőképpen kiol­dani a bábingek közül a viaszt, az olvasztás hatékonysága nem megfelelő, a berendezések használata balesetveszélyes; (Az elcsepegő és gyorsan megdermedő viaszlencsék, -lemezek, az olvasztást végző forró gőz, III. víz komoly baleseti forrás) vagy mozgó alkotóelemeket tartalmaznak, vagy különleges drága ötvöze­tekből készülnek. A találmány célja az Ismert berendezések méhviaszolvasztó hatékonyságának a megnö­velése és olyan méholvasztó berendezés kiala­kítása, amely nem tartalmaz mozgó alkatrészt (centrifugát, sajtolókat, préseket). Nem kíván az olvasztóberendezés speciális anyagokat. Az olvasztás nem szennyezi a környezetet. Nem balesetveszélyes. Az olvasztás hatékonysága közelítse meg vagy érje el a sajtolós olvasztók hatékonyságát. A találmány szerinti méhviaszolvasztó beren­dezés azon felismerésen alapul, hogy ha a sonkolyt száraz állapotban összetörjük, III. leda­ráljuk és ezt az őrleményt egy áttört lemezű vagy szltaszerű anyaggal bevont kosárba, ezt a sonkolytartó kosarat pedig megfelelően el­rendezett és vízzel feltöltött méhviaszolvasztó üstbe tesszük, akkor a sonkolyból a méhviasz a forró víz hatására az üstben levő víz tetejére úszik, ahonnan a viaszcsapoló csövön keresztül távozik. A sonkolyt a sonkolytartó kosárban a forró víz maga mozgatja, forgatja. így az ol­vasztás hatékonysága meglepően jó lesz. Az olvasztást végző forróvíz be tud hatolni a báblngek közé és ki tudja oldanl-olvasztanl az ott levő viaszt Is, ami a méholvasztás hatékony­ságát meghatározza. A kitűzött feladat megva­lósítására olyan méhviaszolvasztó berendezést alakítottunk ki, amelynek móhvlaszolvasztó üstje palástjának a felső részén van a forróvíz­adagoló cső és az üstzáró fedélhez közel tor­kollik a méhviaszolvasztó üstbe. A sonkolytartó kosarat szorító elem(ek) rögzítik a móhvlaszol­vasztó üst belsejében. A forróvízadagoló cső beömlőnyílása a sonkolytartó kosár zárófede­lének szintje felett, a viaszlecsapoló cső kiöm­lőnyílása pedig a forróvízadagoló cső beömlő­nyílása felett van a méhviaszolvasztó üst pa­lástján. Egymáshoz viszonyítva a forróvízada­goló cső és a viaszlecsapoló cső egymással szemben helyezkednek el a méhviaszolvasztó üst oldalfalán. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents