200166. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azolilszármazékok előállítására

1 HU 200166B 2 A találmány tárgya eljárás új azolilszármazékok előállítására. A 2.654.890. számú német szövetségi köztár­­saságbcli szabadalmi leírásban olyan (A) általános képletű tiazolil-karbinolokat isnmrtetnek, ahol az (A) általános képletben R1 és R2 jelentése hidro­génatom vagy szénhidrogénmaradék. Itt a szénhid­­rogénmaradck telített vagy telítetlen, egyenes vagy elágazó szénláncú csoportot, vagy egy gyűrűt tartal­mazó, vagy kondenzált gyűrűs csoportot jelent, és ha ez a szénhidrcgénmaradék arilcsoport, vagy áru­csoportot tartalmaz, akkor ez az arilcsoport Y cso­portként például halogénatommal lehet szubsztitu­­álva. A 0.150.036. számú európai szabadalmi leírásban olyan (B) általános képletű azolilszármazékokat kö­zölnek, ahol a (B) képletben Ar szubsztituált aro­más csoportot jelent. kenil-, alkjnil- vagy benzilcsoport; Q jelentése S(0)i__2-R2 vagy OR3 általános képletű csoport, ahol R es R3 egymástól függetlenül alkil-, cikloal­­kü-, alkenil- vagy arilcsoportot jelent. A 0.145.294. számú európai szabadalmi bejelen­tésben olyan (C) általános képletű vegyületcket is­mertetnek, ahol a (C) képletben R jelentése 3—8 szénatomos alkilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha R 3—6 szénatomos, elágazó szénláncú alkilcso­­portot jelent, akkor az elágazás helye az R csoport a-szénatom jától eltérő; és X halogénatomot je­lent. A találmány szerinti eljárással előállított vegyü­­leteket az (la) általános képlet szemlélteti, ahol R3ésR jelentése klóratom, RJ jelentése hidrogénatom, Y jelentése hidroxilcsoport, n értéke 1 vagy 2, X oxigénatomot jelent, Zjelentése nitrogénatom, Xr és Xz jelentése fluoratom. Az (la) általános képletű vegyületek legalább egy királis centrumot tartalmaznak, s így azokat általá­ban racémelegy alakjában állítjuk elő. Az egyes enamtiomerek a racemátokból iroda­lomból ismert módszerekkel állíthatók elő. Mind az enantiomerck, mind a diasztereomer keverékek, va­lamint a lehetséges geometriai izomerek, amelyek egynél több királis centrum vagy adott esetben je­lenlevő kettős kötés következtében lehetségesek, a találmány tárgyát képezik. Az (la) általános képletű vegyületeket úgy állít­juk elő, hogy egy (II) általános képletű vegyületet — — amelyben R\ R , R3, Y, X és Z jelentése a fen­tiekben meghatározott egy CF2- CX2X2 általános képletű fluor-olefinnel — amelyben X1 és X2 jelen­tése fluoratom — aprotikus oldószer, például dime­­til-formamid, tetrahidrofurán jelenlétében és vala­milyen alkoholos oldószerben, például terc-bu­­tanolban, valamilyen erős bázis — például kálium­­terc-butilát — jelenlétében, —10 °C és 440 °C kö­zötti hőmérséklettartományban addíciós reakcióba visszük. A (II) általános képletű közbenső termékeket vagy az (V) általános képletű észterek redukciójá­vá kaphatjuk, ahol az (V) általános képletben R*. R , Y és Z jelentése a fentiekben meghatározott, és R jelentése metil- vagy etilcsoport. E reakciót vegyes fémhidridek, például lítium­­(tetrahidrido-aluminát), lítium-(tetrahidrido-bo­­rát) vagy nátrium-(tetrahidrido-borát) alkalmazá­sával, éter-típusú oldószerben, például dietil-éterben vagy tetrahidrofuránban, 0 °C és 30 °C közötti hőmérséklettartományban valósíthatjuk meg. Az (V) általános képletű közbenső termékeket n jelentésétől függően különböző módszerekkel állít­hatjuk elő: a) Ha n értéke 2, akkor az (V) általános képletű közbenső termékeket a D) reakcióvázlat szerint úgy állíthatjuk elő, hogy egy (VI) általános képletű ve­gyületet a megfelelő (VII) általános képletű oxi­­ránszármazékká alakítunk, majd az így kapott (VII) általános képletű oxiránszármazékot egy azolve­­gyület alkálifémsójával reagáltatjuk. A (VI) általános képletű vegyületek a technika je­lenlegi állása szerint ismertek (lásd például Chem. Bér. 26,308 (1943); J. Chem. Sopc. 1946.895; Zsur­­nal Obscs. Him. 2á. 1568 (1954); J. Org. Chem. 15, 785 (1970); valamint Bull. Soc. Chim. Fr. 1962. 823). A (VI) általános képletű vegyületek (VII) általá­nos képletű oxiránszármazékokká történő átalakí­tását ismert ódszerekkel végezzük /lásd például: J Am Chem. Soc. fii. 1343 (1965); és J. Am. Chem. Soc. fiá, 3792 (1962)/. A (Vü) általános képletű oxiránszármazékokat az (V) általános képletű karbinolokká általában úgy alakítjuk át, hogy aprotikus, dipoláris oldószerben, például dimetil-szulfoxidban vagy dimetil-forma­­midban dolgozunk, és valamilyen bázis sztöchio­­metrikus mennyiségét — például nátrium-hidridet, kálium-tere-butilátot vagy kálium-hidroxidot — alkalmazunk. E reakciót szobahőmérséklet és az oldószer for­ráspontja közötti hőmérséklettartományban ját­szatjuk el. b) Ha n értéke 1. akkor az (V) általános képletű közbenső terméket az E) reakcióvázlat szerint úgy állíthatjuk elő, hogy egy (Vni) általános képitű ci­­ánhidrint alkoholízisnek vetünk alá. Az alkoholízist általában alkoholos típusú oldó­szerben, például gázalakú hidrogén-kloriddal telí­tett metanolban vagy etanolban, vagy valamilyen más ásványi sav — például kénsav — jelenlétében 0 °C és az oldószer forráspontja közötti hőmérsék­lettartományban végezzük. A (VIII) általános képletű ciánhidrinvegyülete­­ket úgy állíthatjuk elő, hogy egy megfelelő azolü­­acetofenon-származékra ciánhidrogént addício nálunk, vagy — az F) reakcióvázlat értelmében egy megfelelő (X) általános képletű nitrilből indulunk ki (lásd például Bull. Soc. Chim. Fr. 1959.1244). Az 1. táblázatban példákat mutatunk be a talál mány szerinti eljárással előállított (la) általános képletű vegyületekre, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents