200150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új típusú ródium hidrogénező katalizátorok előállítására és alkalmazásuk doticiklin előállítására

7 HU 200150 B 8 Ilyen előny elsősorban az, hogy nincs szükség rendkívül nagy hidrogén-nyomás al­kalmazására. Megállapítottuk, hogy 98 kPa és 980 kPa közötti nyomásokon a metaciklin­­-szubsztrátum teljes konverziója kb. 6-10 óra alatt bekövetkezik. A hidrogénezést cél­szerűen kb. 88-89 °C hőmérsékleten és 690- -880 kPa (7-9 kg/cm2) nyomáson folytatjuk le, amikor is a reakció 6,5-7 óra alatt telje­sen végbemegy. A katalizátor szigorúan inert körülmények közötti gondos előállítása gázta­­lanított metanolban, nitrogén-atmoszférában közvetlenül a felhasználás előtt könnyen le­folytatható; az így kapott katalizátort azon­nal hozzáadhatjuk a hidrogénezési reakció­­elegyhez, amikor is a tényleges hidiogénezés végbemegy. A metaciklin savaddiciós sójának doxi­­ciklinné történő átalakítása során a találmány szerinti katalizátor alkalmazásával 95%-ot meghaladó tisztaságú terméket kapunk a hid— rogénezési reakcióelegyben, amint ezt nagy­nyomású folyadék-kromatográfiai vizsgálattal igazoltuk. Emellett a találmány szerinti katalizátor alkalmazásával mintegy 0,0002 ródium­­-szubsztrátum tömegarány esetén laboratóri­umi méretekben kb. 6,5-7 óra alatt teljes át­alakulást érünk el. Ipari méretekben elegen­dő 0,00015 ródium-szubsztrátum tömegarány alkalmazása ahhoz, hogy a szubsztrátum kb. 7-8 óra alatt teljesen átalakuljon. A (II) képletü katalizátor hatékonyságá­nak meghatározása céljából nagyméretű kris­tályokat állítottunk elő, amint ezt az alábbi 2. példában leírtuk. Az így előállított kristá­lyok egyikét használtuk fel katalizátorként a metaciklin-hidroklorid hidrogénezéséhez. A metaciklin-hidroklorid doxiciklinrié történő átalakítása 99,2%-os tisztasággal ment végbe, mimellett a béta-epimer csupán 0,6% mennyi­ségi arányban képződött, amint ezt a nagy­nyomású folyadék-kromatográfiai vizsgálat igazolta. A 4 550 096 sz, amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírásban ismertetett eljá­ráshoz viszonyítva a jelen találmány egyik legfeltűnőbb előnye, hogy a katalizátorok szigorúan inert atmoszférában történő előállí­tása, szárítása és tárolása esetén a találmány szerinti katalizátorok teljes aktivitást mutat­nak tercier foszfinnak, különösen trifenil­­-foszfinnak a hidrogénezési elegyhez történő hozzáadása nélkül, ami pedig az idézett ko­rábbi szabadalom szerinti eljárás esetében szükséges az optimális hozam eléréséhez. Ez azzal magyarázható, hogy a 4 550 096 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint előállított katalizá­torokból feltételezték, hogy ezek stabilok; valóban ezek a katalizátorok igen nagy fokú katalitikus aktivitást mutatnak huzamos idejű tárolás után is, minthogy ezeket n katalizáto­rokat tercier foszfin szabályozott mértékű feleslegének jelenlétében alkalmazták. Felte- 6 hetó azonban, hogy az idézett amerikai sza­badalom szerinti eljárással előállított katali­zátorok lassan oxidálódnak, azonban a feles­legben hozzáadott tercier foszfin a reakció­elegyben lehetővé tette az eredeti tercier foszfin oxidálódott részének pótlását, ami ál­tal az eredeti katalizátor-rendszer regenerá­lódott. Amint fentebb már említettük, a katali­zátort célszerűen a reakcióelegyből történő elkülönítés nélkül állítjuk elő és használjuk fel hidrogénezési célokra. 1-4 mól hidrazint keverés közben adunk hozzá az üvegedény­ben, nitrogén-atmoszférában, gáztalanított metanolban elegyített 1 mól ródium-trinitrát­­-dihidráthoz és 3,5 mól trifenil-foszfinhoz. A hidrazin hozzáadásának hatására az eredeti­leg vörös színű elegy színe sárgára változik. Az elegyet néhány perctől 2 óráig terjedő ideig keverjük, majd a nyomésálló reaktorba visszük át, ahol 50 °C hőmérsékleten, nitro­gén-atmoszférában adjuk hozzá a metanolban oldott metaciklin-savaddíciós sót. Ezután a nyomásálló reaktort nitrogén­gázzal, majd ezt követően hidrogénnel átöb­­litjük, végül pedig hidrogéngézzal 784 kPa nyomás alá helyezzük. A reakcióelegyet ke­verés közben 88 °C hőmérsékletre melegít­jük, és a reakcióelegyet mindaddig 88 ± 2 °C hőmérsékleten tartjuk, míg a reakcióelegy hidrogénfogyasztása feltűnően nem csökken, ami körülbelül 6-7 óra múlva következik be. Eddigre a reakcióelegy már csaknem kizáró­lag alfa-6-dezoxi-5-hidroxi-tetraciklint tartal­maz. Amint ez már ismeretes, a metaciklin hidrogénezésének reakciósebessége savas kö­rülmények között megnövekszik. Ezért nagy hozam és nagy tisztaságú termék előállítása érdekében célszerű valamely savnak a reak­­cióelegyhez való hozzáadása; előnyösen ugyanazt a savat alkalmazzuk, amely a szubsztrátumként alkalmazott savaddiciós só­ban jelen van. Az így hozzáadott sav meny­­nyiségének nincs döntő jelentősége; ez a mennyiség a jelenlevő ródium 1 móljára szá­mított 1 móltól körülbelül a hidrogénezendő szubsztrátum 1 móljára számított 1 mólig ter­jedhet. Ha ilyen hozzáadott savként nem sa­létromsavat alkalmazunk, akkor lehetőség van az (I) illetőleg (II) képletű vegyületek nit­­rát-ellenionjainak a hozzáadott sav anionjai­val való kicserélésére. Az így kapott reakcióelegy tisztasága olyan nagy, hogy a képződött doxiciklin köz­vetlenül kikristályosítható a reakcióelegyből, oly módon, hogy p-toluolszulfonsav feleslegét adjuk a reakcióelegyhez, az elegyet lehűtjük, amikor is a doxiciklin-p-toluolszulfonát 99%­­-ot meghaladó tisztaságban válik ki. A találmány szerint előállított új katali­zátor-rendszer felhasználható a lla-klór-me­­taciklin lla-klór-szubsztituensének dehalogé­­nezésére és a 6-metilén-csoport egyidejűleg 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents