200136. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ZSM-5 zeolitok előállítására

1 HU 200136 B 2 A találmány a .pentasil’ gyűjtőfogalommal je­lölt, bizonyos kristályszerkezeti elemekben folytonos átmenetet mutató zeolitsor egyik szélső tagjának, az ún. ZSM-5 zeolitnak az előállítására vonatkozik. A ZSM-5 zeolit kristályszerkezetében - amint az ismeretes - a kristályokat a b-ten­­gely irányában egyenes, az a-tengely irá­nyában pedig szinuszszerűen futó csatornák szelik át. A csatornanyilásokat 10-10 SiO</2 tetraéderből álló, nem vagy alig eltorzított gyűrűk képezik, amelyeknek szabad átmérője kb. 0,6 pm. [Kokazailo, G. T. és munkatársai: Nature, 272. 437 (1978) és Olson D. H. és munkatársai: J. Phys. Chem. 85. 2238 (1981)]. A ZSM-5 jellegzetes szerkezete nyilvánvalóan csak akkor stabilis, ha a rács aluminiuratar­­talma viszonylag kicsi. Mindenesetre eddig nem sikerült ZSM-5 zeolitot 18-nál kisebb Si/Al-inólaránnyal előállítani. A ZSM-5 zeolit - adott esetben kataliti­kusán aktív fémekből álló finom eloszlású de­­pozitumokkal ellátott - hidrogénformója szá­mos szénhidrogén-reakcióban igen aktív és előnyösen szelektív katalizátornak bizonyult. Alkalmazása elsősorban a gázolajban lévő n­­-paraffinok szelektiv krakkolására, a metanol magas oktánszámú benzinné való átalakításé­ra, a metanolon mint kiinduló anyagon alapu­ló olefinszintézisre és az aromás alkilvegyü­­letek diszproporciós, izomerizéciós és transz­­alkilezési reakcióira terjed ki. Mindezen re­akciókban a legfontosabbak azok a zeoliatok, amelyeknél az Si/Al-mólarány 18 és 25 között van. A ZSM-5 zeolit előállításéra több eljárás ismeretes. Így például a 3 702 886. sz. USA­­-beli szabadalmi leírás szerint úgy járnak el, hogy megfelelő összetételű, szilicium-dioxidot és alwmínium-hidroxidot tartalmazó alkalikus gélt 100 °C feletti hőmérsékleten autoklávban tetrapropil-ammónium (TPA)-ionok jelenlété­ben kristályosítanak. A 4 150 062. sz. USA­­-beli szabadalmi leírásból olyan eljárás is­merhető meg, amelynek megvalósítása folya­mén a TPA-komponenst in situ állítják elő a kristályosító autoklávban, a kristályosítandó gél jelenlétében, de a kristályosítási folyamat elkezdése előtt, izopropil-aminból és propil­­bromidból. A tapasztalat azt mutatta, hogy a TPA-ionok a gél kristályosításánál - eddig nem tisztázott hatásmechanizmussal - a ZSM­­-5 szerkezet kialakulását elősegítik. Az el­járás nagy hátránya az, hogy a TPA-kompo­­nens mint zárvány épül be egy-egy TPA-, il­letve TPA-OH-ionként a ZSM-5 zeolit kiala­kuló kristályszerkezete póruscsatornáinak kereszteződéseibe. Ennek következtében a termék csak a zárványvegyúlet termikus vagy oxidativ megbontása utón alkalmazható katalizátorként vagy abszorbensként. Ez az elkerülhetetlen eljárási lépés nemcsak kör­nyezetvédelmi szempontból jelent nagy prob­lémát - hiszen 1 kg ZSM-5 zeolitra vonatkoz­tatva mintegy 190 g TPA-t kell lebontani -, hanem a teljes kárbavesző szerves vegyúlet­­(ek) viszonylag magas ára miatt is (a TPA­­-zárványok és azok bomlástermékeinek teljes eltávolításához kb. 500 °C-os hőmérséklet szükséges). Ilyen magas hőfokon azonban a katalitikusán aktív centrumokként szereplő szerkezeti alakulatok (hidroxilcsoportok, rácshibahelyek) dehidroxilezés, a tetraédere­sen koordinált alumíniumnak a rácsból való kilépése vagy a rácshibahelyek -gyógyulása’ révén már többé-kevésbé átalakulhatnak. Kü­lönösen a zárványok oxigént tartalmazó at­moszférában történő megbontásakor kell szá­molni ilyen hátrányos, nehezen ellenőrizhető és szabályozható folyamatokkal, minthogy ezek lejátszódását az oxidativ reakció során keletkezett viz hatására létrejövő hidroter­mális körülmények nagy mértékben elősegí­tik. A ZSM-5 zeolit TPA-vegyületek jelenlé­tében történő előállításának további hátránya az, hogy viszonylag nagy, az aluminiumtarta­­lommal összevethető mennyiségű nátrium is beépül a rácsba mint rácskation só, illetve hidroxid formájában zárványt alkot. Ezért szükség van a zárványok megbontása után hidrogén- illetve ammóniumion cserére is, mi­vel nagyobb mennyiségű alkáliion jelenlété­ben a rács hóstabilitása nagymértékben csökken és a szerkezet már 750 °C-on össze­omolhat. Hátrányos továbbá, hogy a TPA je­lenlétében végbemenő kristályosítás igen kis­méretű, nehezen szűrhető és mosható zeolit­­krisztallitokat eredményez. A TPA-t alkalmazó eljárás előnye abban van, hogy alkalmas 18- -as Si/Al-molaránynál magasabb Si/Al-molará­­riyú ZSM-5 zeolitok tetszés szerinti előállítá­sára, sót ezúton aluminiummentes ZSM-5 szerkezetű Si02 is szintetizálható [Flaningen E. M. és munkatársai: Nature, 271, 512 (1978)]. Az is ismeretessé vált (Haag, W, 0.: Pro­ceed VIth Int. Zeolite Conf., Butterworth, London, 1984), hogy a TPA-vegyületek he­lyett mono- és/vagy dipropil-amin, illetve izopropil-aniin is alkalmazható a ZSM-5 zeolit előállításához. Ennek az eljárásnak előnye, hogy a szükséges szerves amin lényegesen olcsóbb a TPA-vegyületeknél, a ZSM-5 zeolit jobban kifejlett és így könnyebben szűrhető és mosható krisztallitokból áll, továbbá, hogy a termék csak igen kis, a további feldolgozás szempontjából általában elhanyagolható raeny­­nyiségű nátriumot tartalmaz. A zárványként TPA-ionokat tartalmazó ZSM-5 zeolithoz ké­pest az is előnyös, hogy a propil-amin alkal­mazásánál a keletkezett zeolit kilogrammon­ként csak kb. 110 g szerves amint tart visz­­sza a kristályszerkezetben, és ennek egy ré­sze, hígított savakkal, célszerűen hig sósav­val extrahálható. A zeolit aluminiumtartalmá­­val ekvivalens mennyiségű, kation formájá­ban kötött propil-amin azonban ebben az esetben is csak magasabb hőmérsékleten végzett termikus vagy oxidativ bontás révén távolítható el, ami a fent mór emlitett hátrá­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents