200093. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tumorellemes gyógyászati készítmények előállítására
39 HU 200093 B 40 A CDM inkubáció A vizsgálatok nyugvó limfocitákon történtek, a CDM felező hígítási sorával (100- -0,75 pmol/1). Tripánkék festéssel határoztuk meg a pusztult sejtek arányát, melyet a kontrollszuszpenziókban találtakhoz viszonyítottunk. Az értékelt koncentráció-tartományokban a CDM toxikus hatása kizárható. Eredmények A CDM nem albumin szérumfehérjékhez kötődik, ami befolyásolja (csökkenti) a limfocitákra kifejtett hatását. A CDM 100-3 umol/1 koncentráció-tartományban - albumintartalmú tápoldatban - a dózis növekedésével arányosan gátolja a mitogén indukált sejtosztódást anélkül, hogy sejtpusztulást okozna. A gátlás a háromnapos tenyésztési idó esetében (T sejtre jellemző) kifejezettebb volt, mint az ötnapos tenyésztési idó során. A GÁTLÁS MÉRTÉKE %-BAN MEGADVA Tenyésztési CDM koncentráció pmol/l-ben idő 25 12 6 3 nap 85% 62% 40% 5 nap 75% 40% 10% A gátlás %-os értékét a kontrolihoz (100%) viszonyított H^timidin beépülés mértékéből számítottuk. A CDM 3 jumol/1 koncentráció alatt egészséges emberek véréből származó mononukleáris sejtek mitogén indukált sejtosztódásának a mértékét nem befolyásolta. Exogén IL2 hatása a CDM okozta osztódás-gátlásra Módszerek A CDM-mel kezelt sejtszuszpenziókat tartalmazó lemezek egy párhuzamos példányán a stimulációt követően a kultúrákra olyan, előkisérletekben meghatározott IL2 dózist mértünk, mely a Ciclosporin A osztódásgátló hatását jelentősen mérsékelte. A vizsgálatot háromnapos tenyésztési idővel végeztük. Eredmények Exogén IL2 a CDM osztódást gátló hatását jelentősen mérsékli; sőt, nem gátló koncentrációjú CDM alkalmazása mellett (1,5-0,75 jumol/1) proliferáció-fokozó hatású. Az észlelt hatás az IL2 és CDM együttes jelenlétének tulajdonítható, minthogy az exogén IL2-vel kapott 130% illetve 150%-os H3-tiraidin beépülést az ugyancsak exogén IL2-t tartalmazó (100%-os) kontrolihoz viszonyítottuk. A CDM immunológiai hatásának a jelentősége A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a CDM kezelés (in vivo) fokozza a makrofágok, valamint a lépsejtek aktivitását (lásd: tetanusz toxoid immuneffektusának módosítását, NBT redukciós vizsgálatot, egér lépsejtek blasztosodását), továbbá elősegíti az immunrendszer érését (lásd: limfocitás choriomeningitis fertőzés lefolyásának módosítása szopós egerekben). Ezen hatások - melyek indirekt módon erósitik a szervezet daganatellenes védekezőképességét - magyarázzák azon kísérleti eredményeinket, melyeknél in vivo direkt módon kimutatható a CDM tumorellenes immunológiai hatása (Winn assay, konkomittáló immunitás, tumorsejt transzplantáció előtti CDM kezelés). A CDM in vitro tapasztalható humán mononukleáris sejtek mitogén indukált osztódását - dózis-függőén - gátló hatása nincs ellentmondásban a CDM daganatellenes immunmoduláns hatásával. A daganatellenes immunitás döntő mozzanata az antigén felismerésén és prezentálásán keresztül az immunválasz beindítása. Ezt a folyamatot a CDM a makrofágok és lépsejtek aktivizálásával, a sejtfelszíni fibronektin-tartalom növelésével, a sejtmembrán szializáltságának csökkentésével (antigén expreszszió) segíti elő. Az immunválasz kifejlődése során termelődő interleukin-2 (illetve egyéb límfokinek) a CDM immunrendszert esetlegesen érintő (nem toxikus) osztódásgátló hatását szelektíven kivédi. A CDM ANTIOXIDANS HATÁSA Számos adat bizonyítja, hogy a karcinogének jelentős része szabadgyökös mechanizmussal fejti ki hatását. Továbbá azt is, hogy antioxidánsokkal gátolható a carcinogenesis. Faber E. N., Engl. J. Med., 305 (23), 1379- -1389. (1981), Wattenberg L. W. Cancers of the Environment, 111-116. (1983), Schwartz J. és munkatársai, Biochem. and Biophys. Res. Comm., 136, N. 3., 1130-1135. (1986). Ohtsuka N. és munkatársai, Cancer, 59, 1560- -1565. (1987). A malignus transzformáció során létrejövő változásokban jelentős szerepet játszik a lipid peroxidáció, valamint ennek a folyamatnak a végterméke, a malondialdehid, mely önmagában is karcinogén. Shamberger R. J., J. Natl. Cane. Inst., 53 (6), 1771-1773. (1974), Fehér J.-Vereckei A., Bio- téka-Biogal Gyógyszergyár (1985). Kato H. International Cancer Congr., Bp., 1986. No. 3601, Fehér J., Csomos G., Vereckei 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 22
