200093. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tumorellemes gyógyászati készítmények előállítására
33 HU 200093 B 34 A malignus transzformáció során bekövetkező sejtfelszíni molekuláris változások többek között a sejtmembrán elektromos töltésének a változásában is megnyilvánulnak, mely a sejtek elektroforetikus mobilitásával jól mérhető. A sejtmembrán eredő töltését a sejtfelszinen levő szabad poláros csoportok határozzák meg, melyek közül különös jelentőséggel bír a sziálsav, ugyanis a sejtfelszíni sziálsav-tartalora és az eredő negativ töltés között szoros összefüggés van. Általában a daganatsejtek felszíni negativ töltése nagyobb mint a normál sejteké, továbbá a kifejezettebben malignus illetve megnövekedett metasztatizáló képességű tumorsejtek negatív töltése is arányosan nagyobb. Rendszerint ezzel párhuzamosan nő a sejtmembrán sziálsav-tartalma is. Tehát a metasztatizáló képesség és a sziálsav-tartalom között egyenes arányú összefüggés van. A különböző sejtfelszíni cukor polimerek, lektinkötő receptorok szializációja befolyásolja a daganatsejtek szervspecifitását, és protektiv szerepet játszik a tumorsejt elleni host faktorokkal szemben. Ugyanis a sejtfelszin szializációja megváltoztatja a tumorantigéneket, azokat mintegy lefedve felismerhetetlenné teszi a tumorsejteket az immunrendszer számára. Atkinson, P. A. és munkatársai, New York, Plenum Publishing Corp., 191-293. (1980), Bosmann, H. B. és munkatársai, Nature (London), 246, 487. (1972), Buck, C. A. és munkatársai, Biochemistry: 9, 4567-4576. (1970), Burczak, J. D. J. of Lipid Res., 25, 1541-1547. (1984), Döbrőssy, L. és munkatársai, Cancer Res., 41, 2262. (1981), Davidson, E. A., 14th Int. Cancer Congr., Budapest (1986), No. 3029, Fűrész, J. és munkatársai, Neoplasma, 32, 689-694. (1986), Hakomori, S. I., Annu. Rev. Biochem., 50, 733- -764. (1981), Irimura, T. és munkatársai, Cancer Res., 41, 3411-3418. (1981), Kopper, L. - Lapis, K.: A daganatok áttétképződése - Medicina (1985), Nicolson, G. L., Biochim. Biophys. Acta, 458, 1-72. (1976), Nicolson, G. L. és munkatársai, INCI, 76, 511- -519. (1986), Pena, S. D. J. és munkatársai, Nature (London), 276, 80-83. (1978), Poste, G. és munkatársai, Proc. Natl. Acad. Sei., USA, 77, 399-403. (1980), Riebe, M, és munkatársa, Int. J, Cancer, 33, 765-770. (1984), Ripka, J. és munkatársai, Mol. and Cell. Biology, 6, 1268-1275. (1986), Rosenstein, Y. és munkatársai, INCI, 74, 609- -616. (1985), Schirrmacher, V. P. és munkatársai, Invasion and Metastatis, 2, 313-360. (1982), Walker, N. E. és munkatársai, J. Nat. Cancer Res., 69, 371-380. (1982), Waters, H Handbook Cancer Immunology (1978), Yamashita, K. és munkatársai, J. Biol. Chem., 259, 10834-10840. (1984), Yogeeswaran, G. és munkatársa, Biochem. Biophys. Res. Comm., 95, 1452-1460. (1980), Yogeeswaran, G. és munkatársa, Science, 212, 1514-1516. (1981). 1) A CDM hatása a sejtmembrán eredő negativ töltésére: Módszer: Normál (vörösvérsejtek, trombociták) és tumoros eredetű (Bm melanoma, Lewis lung, Ehrlich ascites) sejteket inkubáltunk különböző koncentrációjú (100-2 jumol/l) CDM-mel 5 és 60 perc közötti időtartamig. A sejtek elektroforetikus mobilitását (EFM) cytopherométerrel [Fűrész, J., Budavári, I.: Kísérletes Orv. Tud., 36, 614-621. (1981)] vizsgáltuk. Eredmények: a) A CDM inkubáció hatására (100-2 (umol/l koncentráció között; max. hatás 10 /umol/1) a sejtek eredő negativ töltése, vagyis az EFM dózis és idő dependensen csökkent. b) A csökkenés mértéke arányos a sejtmembrán szializáltsági fokával, például tumorsejtek esetében (Bis melanóma, Lewis lung) az erősebben metasztatizáló sejtvonalak kifejezettebb EFM csökkenést mutatnak. Ez a jelenség a normál sejtek esetében is észlelhető a vörösvérsejtek kifejezett EFM csökkenést mutatnak, mig a trombocitáknál nem jelentkezik szignifikáns hatás. c) A Neuraminidaze [Cl. Perfringens IV. tip. NAN-ase (Sigma)] kezelést követő CDM inkubáció az EFM-t már a továbbiakban nem csökkenti. Ezáltal igazolható, hogy a CDM az EFM-t csökkentő hatását a sejtmembrán felszínén levő terminális helyzetű sziálsav közömbösítésén keresztül fejti ki. 2) A CDM hatása a sejtmembrán kationizáit kötésére: Módszer: Kationizáit ferritin kötést Danon, D. és munkatársai [J. Ultrastructure Research, 38, 500-510. (1972)] módszere szerint végeztünk. Ei-edmény: A CDM 16-6 umol/1 közötti koncentrációban 1 és 48 órás inkubációs idő alatt csökkenti a sejtmembrán kationizáit ferritin kötését, valamint inhomogénné teszi a töltéseloszlást. A vizsgált rendszerben a maximális 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 19
