200090. lajstromszámú szabadalom • Intraosszeális implantátum
1 HU 200090 R A találmány tárgya intraosszeális implantátum, amelynek mereven ülő és adott esetben levehető fogpótláshoz használható, alaptesttel összekapcsolható, rögzitőfejes implantótumoszlopot is magában foglaló rögzítő szerkezetrésze van. Ilyen implantátumokat növekvő mértékben alkalmaznak annak érdekében, hogy a részleges vagy teljes protéziseket a beteg állkapcsán tartósan rögzíthessék és ezáltal teljesen működőképes, a fogpótlással kiegészített illetve helyettesített fogsort kapjanak, ami a beteg számára lehetővé teszi az ételek tökéletes szétrágását és ezáltal egy egészségi szempontból fontos funkciót lát el. A helyes rágás, különösen nyers étel a viszonylag szilárd élelmiszerek, mint pl. korpás kenyér esetén az emésztési folyamatnak fontos első lépcsőfoka, ezért számításba kell venni azt is, hogy a rosszul ülő teljes vagy részleges protézis azzal a veszéllyel jár, hogy a beteg a rágási nehézségek miatt nem, vagy csak korlátozott mértékben vesz magához olyan fiziológiailag fontos élelmiszereket, mint friss saláták, gyümölcsök és főzelékfélék. A fogpótlást az ismert implantátumoknál rögzítőfejjel csavarozzák össze. Ezeknél az implantátumoknál egy főként a fogpótlás egyik fogának rágófelületéböl kiinduló csavar a rögzítófejnek egy előkészített menetes furatába van becsavarva. Bebizonyosodott, hogy sok ilyen esetben egyszerű csavarkötés nem elégséges a fogpótlásnak a rögzítőfejen való biztosításához, mivel a csavaroknak hajlama van arra, hogy rágómozgásoknál a változó terhelések hatására meglazuljanak. Ezért a betegnek fel kell keresnie a fogorvost, hogy a fogpótlást újból megerősíttesse. A csavarkötés meglazulása különösen akkor zavaró, ha fogpótlásnál egy fogról van szó, ami elfordulhat, és ennek az lehet a következménye, hogy ez a fog és/vagy a vele szemben lévő fog megsérül. A GB 2 063 680 szabadalmi leírás olyan állkapocsba ültethető protézist ismertet, amely a fenti hátrányt olyan megoldással küszöböli ki, amelynél a fogpótlás az implantátumoszlopnak a fogpótlás irányában elkeskenyedő, négyszögkeresztmetszetű fejrészen van rögzítve. Az implantátumoszlop egy rugalmasan alakítható közbenső elem révén van az alaptesthez oldhatóan kapcsolva, miáltal biztosított a rágómozgás közben keletkező erők csillapítása és a természetes fogmozgékonyság. Problémát jelent azonban ennél a megoldásnál is a fogpótlás elkészítése, rögzítése és később esetlegesen szükségessé váló cseréje. Az implantátumoszlophoz mereven csatlakozó fejrész nem teszi lehetővé a fog pontos illesztését a szomszédos fogakhoz és további kellemetlen hatásként jelentkezik, hogy a fogpótlás minden egyes levétele és felhelyezése sérti az alaptestet körülzáró fogínyt. A technika jelenlegi állásából kiindulva a találmány feladata olyan javított implantátum létrehozása, amelynél a beültetett alaptestben bármikor cserélhető a fogpótlás, vagy akár az implantátumoszlop is, anélkül hogy a fogíny sérülést szenvedne, illetve amelynél a fogpótlás pontosan illeszthető a szomszédos fogakhoz. A találmány szerint ezt a feladatot olyan intraosszeális implantátummal tudjuk megoldani, amelynek a beültetett alaptest nyitott végébe helyezhető és váll révén az alaptest felső szélére fektethető, központosító szakasszal kialakított távtartó hüvelye van. Ezt a távtartó hüvelyt az alaptest begyógyulása után annak nyitott felső végébe helyezünk úgy, hogy válla révén az alaptest felső szélére fekszik, úgy hogy az alaptest a távtartó hüvely révén meghosszabbodik. A találmány szerinti implantátumnál alkalmazott implantátumoszlop kialakítható előnyösen a rögzítőfejjel együtt rugalmasan deformálható műanyagból levő egydarabos viszkoelasztikus műanyag alkatrészként is. Az implantátumoszlop ilyenkor kizárólag egydarabos alkatrészként kialakított viszkoelasztikus közbenső elemen keresztül kapcsolódik az alaptesthez és a távtartóhüvelyhez. A találmány szerinti, alaptesttel, távtartó hüvellyel, rugalmasan formálható közbenső elemmel és rögzitőfejes implantátumoszloppal rendelkező implantátummal oly módon járunk el, hogy először az állkapocscsontban levő, pontos illesztésű furatban a fémes alaptestet csontosán begyógyulni hagyjuk. Adott esetben a furattal határosán egy vagy több résszerü bővítést is képezhetünk az elvileg hengeres alaptest oldalsó lapátainak felvétele céljából. Azután az implantátum begyógyult alaptestébe a központosító kötéssel kialakított távtartó hüvelyt helyezzük, amely vallóval felfekszik az alaptest felső szélére. Ezt követően rugalmasan alakítható közbenső elemet a távtartó hüvely felső szélére felfekvő vállal becsavarjuk az alaptest belső menetébe. Ezután becsavarjuk az implantátumoszlop közbenső elemébe, amely vállával a közbenső elem felső oldalára fekszik fel, és amelynek a váll felett előnyösen kúpos illesztő felületű rögzítőfeje van. A rögzitőfejben menetes furat van, amivel például egy korona csavarozható össze. A rögzítócsavar a korona anyagán a rágási felülettől kiindulva átnyúlik és a rögzítőfej belső menetében helyezkedik el. Az implantátumoszlop rögzitöfeje tehát a fogpótlás rögzítésére szolgál. A fogpótlás lehet egy egyes fog (egy korona), egy híd, illetve részleges vagy teljes protézis. Egy nagyobb részprotézist vagy egy teljes protézist egy vagy több további implantátum révén járulékosan is rögzítünk. A távtartó hüvely különös előnye, hogy az alaptestet, amely az újra záródó nyálkahártya aló az óllkapocscsontba begyógyult, a nyálkahártya felső széle fölé mereven meghosszabbítja, úgy hogy azt azok 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
