199918. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vágánymezők felszedésére vagy lerakására, valamint szállítására
1 HU 199918 B 2 leges mozgatására szolgáló 30 hajtás van elhelyezve. Az elfordítható 28 keret befordítható a 29. platókéra egy megfelelő 31 üregébe, és a 32 rögzítő-szerkezet segítségével a 29 platókerethez rögzíthető. Elsősorban a 2. ábrán látható, hogy a 6 segédkocsi 29 platókerete a 24 nyomkarimás kerekekkel rendelkező 22 futóműhöz képest keresztirányban eltolhatóan van kialakítva. A sínhezkölött 22 futómű a 29 platókéra egy keresztirányú 33 vezetékében van ágyazva és a 29 platókerethez csuklósán rögzített keresztirányú 34 hajtással van összekötve. Kitérőt tartalmazó hosszú 4 vágánymezők együttes szállításához két ily módon kialakított, egy hosszú 7 tartókerettel ellátott 5 vágánymezőtartó-készülék és két 6 segédkocsi van egymás mögött elhelyezve. A 29 platókeret alatt kb. középen van a 6 segédkocsin levő hajtásokat ellátó 35 energiaközpont. A 6 segédkocsi egyik végén a 36 hajtás segítségével függőleges irányban működtethető 37 emelővilla van elhelyezve. A találmány szerinti 1 berendezéssel szállított, kitérőt tartalmazó 4 vágánymézőt a 2. ábrán a jobb áttekinthetőség kedvéért nagyobbrészt csak pontvonallal rajzolt körvonalaival ábrázoltuk. Amint a 3. ábrán látható, mindegyik keresztirányú 12 tolóoszlop a 7 tartókerettel összekötött, előnyösen négyélű 38 vezetőcsőként van kialakítva, amelyben egy teleszkópos 39 külső cső a 40 hajtás segítségével eltolhatóan van ágyazva. A teleszkópos 39 külső cső vége a 11 emelőoszlop szintén négyszögletes 41 vezetőcsövével van öszszekötve. Ebben egy szintén négyszögletes teleszkópos 42 külső cső van ágyazva, amely a végével a 41 vezetőcsőböz rögzített 43 hajtás segítségével függőleges irányban mozgatható. A il emelőoszlopok teleszkópos 42 külső csöveinek szabad végein egy 44 támasztólap van kialakítva a 45 kavicságyon történő felfekvéshez. A 13 sínfogó-, ill. tartóeszközök a 4 vágánymező egyik 2 sínének a megfogásához páronként a 14 vezetősínen eltolhatóan vannak elhelyezve. A 14 vezetősínek felső oldalán a 46 rögzítőcsapok vannak kialakítva, amelyek a 14 vezetősíneken elhelyezett két-két 47 tartóbilincset rögzítik, amelyekhez a fogóalakú 13 sínfogó-, ill. tartóeszközök csatlakoznak. A forgóvázként kialakított, sínhezkötött 22 futómű két oldalára a 48 támaszon át a 29 platókeret alsó oldala támaszkodik. Középen egy 49 vezetőcsap van kialakítva, amely a keresztirányú 33 vezetékben van megvezetve és a keresztirányú 34 hajtással van összekötve. Mivel a 34 hajtás dugattyúrúdja a 29 platókerethez van rögzítve, a 34 hajtás működtetésekor a 29 platókeret a sínhezkötött 22 futóműhöz képest keresztirányban eltolódik, miközben a 48 támasz biztosan megtámasztja a 29 platókeretet. A 4. ábrán a 18 vezetőlest nagyított keresztmetszete látható, amely szerint a 14 vezetősín a 18 vezelőtesthez képest egy függőleges 50 tengely körül forgatható. A 14 vezetősín 15 középrésze egy köralakú 51 forgótányérral van összekötve, amelyet a 18 vezetőtesthez rögzített 52 forgótányér-ellendarab vesz körül. Ezzel az 52 forgótányér-ellendarabbal és a 18 vezetőtesttel az 53 kereszttartó van összekötve, amelyen a 17 hajtás dugattyúrúdjai vannak csuklósán rögzítve. Ezek átellenes végei a 7 tartókereten rögzített 54 tartókkal vannak összekötve. A 18 vezetőtest a 7 tartókeret 8 hossztartói közötti 55 üregben az 56 rést alkotva függőlegesen eltolhatóan van elhelyezve. A 18 vezetőtest belső sarkai meg vannak erősítve. A 18 vezetőtestnek és a 14 vezetősínnek a 17 hajtás működtetése után elérhető legmagasabb helyzetét pontvonallal jelöltük. A 7 tartókeret két 8 hossztartóján az 57 fedőlap van elhelyezve. Az 5. ábra szerinti lelülnézeten jól látható a 8 hossztartók és az ezeket összekötő 58 kereszttarlók által képzett 55 üreg, amely a 18 vezetőtesl függőleges vezetésére szolgál. A 8 hossztartókat mindkét hosszanti végüknél kereszttartók kötik össze egymással. A 6. ábrán az előnyösen T profilból kialakított 14 vezetősín mentén eltolható 15 sínfogó-, ill. tartóeszközök láthatók, amelyek 59 sínfejfogóként vannak kialakítva. Ezek egy rugóval előfeszített két fogórészből állnak, amelyek végei egy rövid láncon át a 47 tartóbilinccsel vannak összekötve. Szintén a végükön a 60 fogantyúk vannak kialakítva, amelyekkel a két forgórész a rugó ellenállásával szemben szétnyílható, hogy az 59 sínfejfogóval meg lehessen fogni a sínfejet. A 14 vezetősín 15 középrészét és 16 oldalrészét a 61 csukló köti össze egymással, aminek következtében a 16 oldalrész vízszintes síkban a 15 középrészhez képest állítható. A 16 oldalrésznek a 15 középrészhez képest állítható. A 16 oldalrésznek a 15 középrészhez képest kívánt helyzetben történő rögzítéséhez a T keresztmetszetű vezetősín felső vízszintes ágába egy 62 rögzítőszeg helyezhető be. Amint a 7. ábrán látható, a 47 tartóbilincs úgy veszi körül a 14 vezetősín felső vízszintes ágát, hogy a 47 tartóbilincset a 46 rögzítőcsapok magasságának megfelelő mértékben függőlegesen meg lehet emelni. Ezen a módon a 47 tartóbilincs az 59 sínfejfogókkal együtt a 14 vezetősinen a kívánt helyzetbe tolható. Amikor a megfelelő helyzetet elérte, a 47 tartóbilincs két szomszédos 46 rögzítőcsap között a 14 vezetősínre támaszkodik. A továbbiakban elsősorban az 1 — 3. ábrák alapján írjuk le a találmány szerinti 1 berendezés célszerű működtetését egy kb. 30 m hosszú, kitérőt tartalmazó vágánymező beépítésekor. Az ilyen hosszú vágánymezők számára két 5 vágánymezőtartó-készülékből és két 6 segédkocsiból összeállított 1 berendezés a sínhez kötött 22 futóműveken továbbítható az elszállítandó 4 vágánymezőhöz. Eközben az 5 vágánymezőlartókészüléket a szaggatott vonallal ábrázolt 63 kötelek rögzítik a 6 segédkocsihoz. Mihelyt az 1 berendezés pontosan a lebontandó 4 vágánymező fölé kerül, a 63 köteleket eltávolítjuk és a 7 tartókeretet a 14 vezetősineknek a 21 rakfelületre történő lesüllyesztésével megemeljük. Ezután a 11 emelóoszlopokat a keresztirányú 12 tolóoszlopok működtetésével oldalirányban a vágány5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 i5 5
