199909. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csővezetékek belső felületének lerakódásoktól való megtisztítására, valamint védőréteg felhordására ezen felületre
1 HU 199909 B 2 Ebből â célból előnyösen poli(vinil-acetát)-diszperziót vagy látex-metil-vinil-cerezin-diszperziót alkalmazunk. Ez fokozza lerakódásnak a csővezeték falihoz történő tapadását és porózus lerakódásszinteket alakit ki, amelyet a továbbiakban inhibitorral töltünk ki. Rétegképző korróziós inhibitor oldatként előnyösen alkalmazható a PjOj-re számítva 3,5—0,5 mg/1 koncentrációjú vizes nátrium-polifoszfát oldat és az alumíniumötvöző vizes oldat, amelynek összetétele 0,1 -1,0 tömeg% magnézium, 0,1 — 3,5 tömeg% gallium és a maradék alumínium, valamint nátriuro-polifoszfát és nátrium-szilikát 10:1 arányú vizes oldata, valamint vizes cementoldat. A felsorolt korróziós inhibitoroldatok a lerakódásban és vízben található elemekkel olyan vegyületeket képeznek, amelyek térfogata erősen megnőtt és így a visszamaradó réteg pórusait elzárják, miáltal tömör védőréteg keletkezik. Korróziós gyorsítóoldatként előnyösen alkalmazható klór, foszforsav vagy alumínium-szulfát oldata. A visszamaradó lerakódásrétegnek korróziót gyorsító oldattal történő átitatása elősegíti az iszapszerű maradéknak a pórusokból és repedésekből történő eltávolítását, amelyek a tisztítás folyamán szabadultak fel. Célszerű továbbá, ha a csővezeték belső felületének tisztítása során 2—100 mg/1 poliakrilamidot tartalmazó foiyadéksugárt alkalmazunk. A poliakrilamid alkalmazása megnöveli a folyadéksugár hidrodinamikai hatását, csökkenti a víznyomást a csővezetékben és lehetővé teszi hosszabb csőszakaszok és kis átmérőjű (100 mm) vezetékek tisztítását. Az ilyen vezetékek tisztítása eddig nem volt megvalósítható, mivel a szükséges nyomás túllépi a csövek anyaga által meghatározott szilárdságot. Célszerű továbbá, ha a csővezeték belső felületének tisztítását és a visztzamaradó lerakódás réteg bevonatot képző korróziós inhibitoroldattal vagy korróziós gyorsítóoldattal és ezt követően bevonatot képező korróziós inhibitor oldattal történő átitatását elektromos mezőben végezzük, amelyet a csővezeték felületén alakítunk ki ős a tisztítási folyamai előrehaladásával egyidejűleg a csővezeték hosszában mozgatunk. Az elektromos mező kialakítása elősegíti a védőréteg kialakítását, mivel a védőréteg kialakítása során keletkező vékony rétegben elektromosan aktiválja a vizet és növeli az OH' ionok koncentrációját, másrészt elektroforétikusan kicsapja a természetes vízben előforduló vagy mesterségesen bevitt kálciumot, magnéziumot és alumíniumot, amelyek a vassal stabil hidrát-vegyületet képeznek. A védőréteg fenntartására szolgáló inhibitor oldatként előnyösen legfeljebb 3 mg/1 nátriumpolifoszfát vizes oldatot, vagy ennek ammóniával vagy széndioxidddal előállított elegyét alkalmazzuk, miáltal a nátrium-polifoszfát részlegesen depolimerizálódík, legfeljebb 6 foszforalomot tartalmazó polivegyületck képződése közben. Az adott inhibitor oldattal történő kezelést addig végezzük, míg a vízvezeték végén megjelenő víz vas tartalma eléri a 0,1-0,15 mg/1 értéket. A réteg fenntartását bizosító inhibitor oldat alkalmazásával a védőrétegben elősegítjük a nehezen oldódó vegyületek képződését. Az ilyen vegyületek keletkezésének mechanizmusa abban áll, hogy az alacsony koncentrációjú nátrium-polifoszfát vízben hidrolizál ortofoszfát ionok keletkezése közben, amelyek a vasionokkal nehezen oldódó vegyületet képeznek. Ammónia vagy széndioxid hozzáadása gyorsítja a korrózió során lejátszódó folyamatot és ezáltal növeli a védőréteg kialakításához szükséges vasionok kocentrációját. A nátrium-polifoszfát részleges depolimerízációja biztosítja a reakcióhoz szükséges koncentrációjú ortofoszfát ion képzését. A védőréteg előállításához legfeljebb 3 mg/1 nátrium-polifoszfát oldatot alkalmazunk, ami nem lépi túl az ivóvíznél megengedett értéket és ezért az oldat ivóvíz vezetékek kémiai védelmére felhasználható. Az alacsony koncentráció inhibitor oldat hatására olyan vegyületek keletkeznek, amelyek a nátrium-polifoszfátnak vassal és nem káliummal történő reakciójából származnak. A nehezen oldódó vegyületek hatására kapott réteg mindig szilárdabb lesz és így a réteg az adagolás befejezése után (0,1—0,15 mg/1 vastartalom) hosszú időn keresztül fennmarad (legalább 2 év). A találmány szerinti eljárást a kövtekező módon valósítjuk meg. A csővezetékben olyan tisztítóberendezést készítünk elő, amely a belső felület tisztítása mellett egyidejűleg védőréteget is képez. A belső felületet folyadéksugárral tisztítjuk, amely a lerakódás alapja és felülete között előnyösen 0,2—1,25 MPa nyomásesést eredményez. A nyomásesés hatására a lerakódás részlegesen oldódik és a falon szilárd frakciókból álló lerakódásréteg marad vissza. A csővezeték falán visszamaradó lerakódás pórusaiból a tisztítási folyamat során eltávolítjuk az iszapszerű maradékokat és a vizet. Ezzel egyidejűleg a pórusokat a folyadéksugárban lévő inhibitorral töltjük ki, amely a lerakódás részeivel és a vízben lévő reagensekkel reagál és nehezen oldódó vegyületet képez, amely a lerakódás pórusait tömören elzárja és így védőréteget képez. A csővezeték tisztítása és a védőréteg kialakítása előtt a belső felület olyan keverékkel kezelhető, amely csökkenti a lerakódás mechanikai szilárdságát és annak a falhoz történő tapadását. Oldatként 5 mg/liter koncentrációjú vizes klóroldatot vagy 20 mg/liter koncentrációjú vizes alumínium-szulfát oldatot alkalmazunk. A mechanikus szilárdság csökkentése visszaszorítja a fém szerkezeti hibáinak számát és így jelentősen növeli a csővezeték korrózióval szembeni ellenállását. A védőréteg élettartamának növelésére a csővezeték felületét tisztítás és a védőréteg kialakítása előtt rozsdaátalakítóval kezeljük, amelyhez előnyösen poli(vinil-acetát)-diszperziót vagy látex metil-vinil-cerezin-diszperziót alkalmazunk. Ennek során csökken a lerakódás és a fal közötti adbézió, és porózus lerakódásréteg keletkezik, amit a továbbiakban az inhibitor kitölt. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
