199909. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csővezetékek belső felületének lerakódásoktól való megtisztítására, valamint védőréteg felhordására ezen felületre
1 HU 199909 B 2 Korróziós inhibitorként előnyösen védőréteget képező aluminium ötvözet vizes oldatot alkalmazunk: 0,1 — 1 tömcg% magnézium; 0,1- -3,5 tömeg% gallium, a maradék aluminium. Alkalmazhatunk továbbá nátrium-polifoszfát, nátrium-szilikát és foszforsav 2:1:1 arányú vizes oldatot, továbbá vizes cementoldatot is. Az iszapszert! lerakódás jobb abszorpciója érdekében az inhibitoros kezelés előtt a visszamaradó lerakódásréteget előnyös korróziógyorsitó oldattal, például vizes klór- vagy foszforsav- vagy aluminium-szulf ai-oldat tál kezelj ük. Célszerű, ha a csővezeték tisztítása során a hidrodinamikai hatás növelésére és a víznyomás csökkentésére 2—100 mg/liter poli-akrilamidot tartalmazó folyadéksugárt alkalmazunk. A védőréteg javítására és élettartamának 1,5- — 2-szeresére történő növelésére célszerű, ha a pórusok inhibitorral történő megtöltését elektromos mezőben végezzük, amely az ionokat és az inhibitor molekuláit aktiválja és főként vasionokból álló vegyületek képződését elősegíti. Emellett csökken az inhibitor felhasználása, mivel az inhibitor ionjai hatékonyabban behatolnak a lerakódás pórusaiba. Ennek során a vasionokkal köztitermék képződése nélkül ortofoszfát-vegyületek képződnek. Megfelelő védőréteg kialakításához és a csővezeték korróziójának meggátlásához célszerű, ha a nátrium-polifoszfátot a csővezetékbe történő bevezetés előtt részlegesen depolimerizáljuk, amelynek során legfeljebb hat foszforatomot tartalmazó polivegyületek képződnek. A tisztítás és a védőréteg felvitele után, vagy a csővezeték használata közben a csővezetéken átfolyó víz vastartalmának 0,2 mg/liter érték fölé növekedése esetén a felvitt védőréteget a védőréteget fenntartó inhibitort tartalmazó oldattal kezeljük, előnyösen 3 mg/liter feletti oldat és ammónia vagy széndioxid, illetve nátrium-szilikát elegyével, A kezelést addig végezzük, míg a csővezeték végén kifolyó víz vastartalma 0,1- —0,15 mg/liter értéket ér el, A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi az üzemben lévő csővezetékek lerakódástól történő megtisztítását és egyidejűleg olyan védőréteg felvitelét, amely 3—5 éven keresztül szilárd, tartós védelmet biztosít. A védőréteg helyreállításához kis mennyiségű inhibitor elegendő. így az inhibitor felhasználása 4 - 6-szorosan lecsökken. A találmányt közelebbről az alábbi példákkal világítjuk meg. 1. példa 500 mm átmérőjű és 100 km hosszú acél csővezetéket megtisztítunk a lerakódásoktól. A csővezetéken 10 éven keresztül ivóvizet vezettünk. A csővezeték falát folyamatos rétegben lerakódás borítja, amelynek vastagsága 20-35 mm. A csővezeték végén a víz vastartalma 180 mg/liter. A vezetékbe start kamra segítségével tisztítóberendezést helyezünk el. Ezután szivattyú segítségével a csővezeték belsejébe szivattyúzzuk az inhibitor, éspedig nátrium-polifoszfát p2C>5-re számolva 50 mg/Uter koncentrációjú vizes oldatát, amely a tisztítóberendezést végigvezeti a csővezetéken, a lerakódás egy rétegét leveszi és a csővezeték felületét a visszamaradó réteg átitatásával bevonja. A cső 1 km-es szakaszán a felső falon piezoelektromos elemeket helyezünk el, amelyek kapcsolatban állnak a csővezeték falával és a lerakódások által kialakított üregekkel, valamint hozzáadódik a vezeték belső nyomásához. Miután a csővezeték 25 km-es szakaszát megtisztítottuk, az inhibitor adagolását megszakítjuk és csak vizet szivattyúzunk a vezetékbe. Az inhibitor vizes oldatának vagy a víz nyomásának megváltoztatásával a tisztítóberendezés mögött lévő vezetékszakaszban a nyomást 0,2 — 1,25 MPa határok között (összehasonlításként 0,1- —1,3 MPa határok között) változtatjuk. A lerakódásban és felette mérhető nyomást a tisztítóberendezés hasadékán kilépő sugár segítségével változtatjuk. Miután a tisztítóberendezés elérte a kivevőkamrát, azt a csővezetékből eltávolítjuk. A piezoelektromos elemekről levesszük a nyomást, Ezután a csővezetéket az inhibitor maradékával 6 órán keresztül kezeljük, majd P2Oj-re számolva 3,5 mg/liter koncentrációjú vizes nátrium-polifoszfát oldattal átöblítjük. Ezután a csővezetékbe ismét vizet vezetünk, amelyhez P2Oj-re számolva 1 mg/liter nátrium-polifoszfátot adunk. A vezeték üzemeltetése alatt a kilépőhelyen minden, nap méijük a víz vastartalmát. 1,5 éves üzem után a víz oldott vastartalma 0,1—0,15 mg/liter. Ezután az inhibitor adagolását megszűntetjük. A piezoelektromos elemekkel kezelt csőszakaszból mintadarabokat vágunk ki. A csővezetéknek az áramló vízzel érintkezésbe nem lépő szakaszait védőmátrix-szal vonjuk be. A mintadarabokat kísérleti berendezésbe állítjuk, ahol 0,5 m/sec sebességgel ivóvizet áramoltatunk át. Az acél korróziósebességét mm/év mértékegységben határozzuk meg kinetikus görbe segítségével. A vasionoknak vízbe történő átmeneti sebességét kolorimetriásan méijük. A kísérleti eredményeket az 1. táblázat mutatja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 4
