199909. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csővezetékek belső felületének lerakódásoktól való megtisztítására, valamint védőréteg felhordására ezen felületre
1 HU 199909 B 2 A találmány nyomás alatti és nyomás nélküli acél csővezetékekből álló fő- és elosztóhálózatok használatával kapcsolatos és tárgya eljárás csővezetékek belső felületének lerakódásoktól való megtisztítására, valamint védőréteg ezen felületre történő felhordására. Jelenleg különféle eljárások ismeretesek a csővezetékek belső felületének lerakódásoktól való megtisztítására. Ezek az eljárások ugyan megoldják a tisztítás problémáját, nem oldják meg azonban a csővezeték belső felületének korrózió elleni megbízható védelmét a tisztítás folyamán. Ismert például egy tisztítási eljárás, amely a csővezeték további szennyeződése elleni védelmet biztosító intézkedéseket is előirányoz, ahol a tisztítás során a felesleges lerakódások eltávolításával és a visszamaradó réteg tömörítésével egy védőréteget alakítanak ki, amelynek során valamennyi munkafolyamatot mechanikus úton végeznek. (Például az SU 1.028.729. számú szerzői tanúsítvány szerint.) Az eljárás nem akadályozza meg azonban a csővezetéket szétroncsoló pontkorrózió kifejeződését, mivel ennek fészke a keletkezett tömörített rétegben marad. Világszerte a hidromechanikus tisztítási eljárás terjedt el a legszélesebb körben lerakódásoknak csővezetékekből történő eltávolítására, amely eljárás abból áll, hogy a csővezetékben víz túlnyomással egy csőtisztító készüléket mozgatnak, amikoris a készüléken átnyomott víz égy részét arra használják fel, hogy a készülék vágóelemei által eltávolított lerakódásokat kiöblítsék (856.599. és 716.647. számú szovjet szerzői tanúsítványok). Az eljárásnál a csővezetéket a fémfelületig megtisztítják, a tisztítás minősége azonban korrózióvédő réteg felviteléhez nem elegendő, mivel a csővezeték felületének karcolásaiban és pólusaiban olyan korróziós lerakódások maradnak vissza, amelyek a továbbiakban pontkorrózió kifejlődéséhez vezetnek. Emellett a csővezeték felületének a készülék okozta sérülései is ahhoz vezetnek, hogy a fémfelületig megtisztított felület azonnal és gyorsan korrodeálódni kezd. Ehhez járul még, hogy a tisztítás során a csövek fémanyagának egy részét is eltávolítják. Védőrétegnek a lerakódásoktól megtisztított felületen történő kialakítása különféle eljárásokkal megvalósítható. Ismert például egy eljárás, amely szerint a tisztított felületet a korróziós inhibitor nátrium-polifoszfát tömény oldatával (75 mg/1 P2O5) kezelik 6 napon keresztül, majd a keletkezett védőréteget hígított nátrium-polifoszfát oldattal (5 mg/1 P2O5) folyamatosan vastagítják (Klachko VA., Apeltsin I.E.: Die Aufbereitung von natürlichen Wasser, Moszkva, Verlag Stroiizdat, 507. oldaltól az 512. oldalig /1971/). Az ilyen inhibitor azonban nem alkalmazható ívóvízvezetékek korrózió elleni véádelmére, mivel a csővezeték használata során folyamatosan alkalmazni kell az erősítéshez használt nátriumpolifoszfátot és annak koncentrációja az ivóvíznél megengedett értéket túllépi. Az inhibitor állandó adagolása nélkül azonban a keletkezett lerakódás gyorsan roncsolódik. A csővezetéken folyamatosan meghatározott kálium/nátrium-polifoszfát arányt kell fenntartani, különben a nátrium-polifoszfát elősegíti a korrózió kifejlődését. Az ismert eljárások egyike sem biztosítja az ivóvíz vezetékek megbízható és állandó kémiai korrózióvédelmét és tartós védőbevonat kialakítását. A találmány feladata, hogy a technológiai munkafolyamatok megváltoztatásával olyan eljárást dolgozzunk ki, amely lehetővé teszi a csővezetékek belső felületének lerakódásoktól történő megtisztítását és ezzel egyidejűleg szilárd, tartós védőréteg felvitelét. A találmány tárgya tehát eljárás csővezetékek belső felületének lerakódásoktól történő megtisztítására és ezen felületen védőréteg felvitelére a felületnek a lerakódás alkotóelemeitől történő megtisztításával és a csővezeték felületén védőréteget képező korróziós inhibitor oldatával történő kezelésével, majd a réteget fenntartó inhibitor oldattal történő kezelésével, amelynek során a lerakódás fő rétegének eltávolításához a csővezeték belső felületét folyadéksugárral kezelve nyomásesést alakítunk ki lerakódás alapja és felülete között és ezzel egyidejűleg a lerakódás visszamaradó rétegét a folyadékban felvett, réteget képző korróziós inhibitor oldattal vagy korróziót gyorsító oldattal és ezt követően védőréteget képező korróziós inhibitor oldattal itatjuk át. Célszerű, ha a nyomásesés 0,2 —1,25 MPa határok között változik. A lerakódás alapja és felülete között 0,2—1,25 MPa nyomásesést eredményező folyadéksugár eltávolítja a lerakódás fő tömegét, és a falon messzemenően kemény és nehezen oldódó korróziós termékből álló réteg marad vissza, amely igen erősen tapad a csővezeték felületére (rétegvastagság 1 — 5 mm). A nyomásesés hatására a folyadéksugár a visszamaradó réteg pórusaiból és repedéseiből eltávolítja az iszapszerű korróziós termékeket és a felszabaduló pórusokat az inhibitor oldat azonnal kitölti. Ezáltal a pórust kitöltő lerakódás anyagaival lejátszódó kémiai reakció hatására védőréteg alakul ki. A tisztítás során nem sérül meg a csővezeték felülete, és a visszamaradó lerakódás rétegén inhibitor segítségével szilárd tartós védőréteget alakítunk ki. Célszerű, ha a tisztítás előtt a csővezeték belső felületét olyan keverékkel kezeljük, amely csökkenti a lerakódás alkotórészeinek mechanikai szilárdságát. Ebből a célból előnyösen 5 mg/1 koncentrációjú vizes klóroldatot vagy 20 mg/1 koncentrációjú vizes alumínium-szulfát oldatot alkalmazunk. Ezáltal a korróziós folyamatokat aktiváltuk, és így a lerakódást rétegekre osztjuk, ami elősegíti a jobb tisztítást. Emellett a réteglerakódásban felhalmozódnak vasionok, amelyek az inhibitorral nehezen oldódó vegyületet képeznek. Célszerű továbbá, ha a tisztítás előtt a csővezeték belső felületét rozsdaátalakítóval kezeljük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
