199881. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vazopresszin antagonista hatású új bázikus peptidek előállítására
1 HU 199881 B 2 mazhatók a gyűrűzárásra. Ilyen megoldások például oxigén átáramoltatása néhány napon át a reakcióé egyen vagy metanolos jódoldat alkalmazása. Természetesen szakember képes annak felismerésére, hogy bizonyos gyűrűzárási reakciók nem alkalmazhatók, ha a (IV) általános képletű kiindulási anyag szerkezetéből adódóan egyéb zavaró reakciók is bekövetkezhetnek. A lineáris merkaptán kiindulási anyag különböző lineáris egységein átmenetileg jelenlévő közös védőcsoportok lehetnek. A (IV) általános képletű köztiterméket célszerűen szilárd vagy folyadékfázisú peptidszintézis eljárásokkal állítjuk elő. A lineáris peptid láncát általában lépésenként a P egységtől a Pmp egység felé haladva építjük fel. Minden egységet megfelelően védünk a peptidkémiában ismert és a következőkben részletesen ismertetésre kerülő módon. Az egyes reakciólépések sorozatát célszerűen Beckman 990B peptidszintetizátorban hajtjuk végre anélkül, hogy a köztitermékként előállított peptideket izolálnánk. Az eljárás részleteit a példákban mutatjuk be. A különböző aminosavakat (AA), amelyeket egymás után adunk a hordozógyantához kötött peptidlánchoz, ismert módon védjük. Például aminocsoport, különösen a-helyzetű aminocsoport védelmére Boc védőcsoportot használunk; a Pmp és a Cys egységek merkaptocsoportjainak védelmére adott esetben helyettesített benzilcsoportot alkalmazunk; az Arg egység védelmére tozilcsoportot; a Tyr és Lys egységek védelmére adott esetben helyettesített karbobenzoxiesoportot (Z) választunk. A védőcsoportnak célszerűen könnyen eltávolíthatónak kell lennie. A Boc védőcsoport savval, a benzil vagy a karbobenzo'dcsoport nátrium és folyékony ammónia hatására vagy katalitikus hidrogénezéssel eltávolítható. A gyantához kötött pepiidet vízmentes hidrogén-fluorid fölöslegével kezeljük megfelelő elnyelőanyag, például anizol jelenlétében. Ily módon a (IV) általános képletű lineáris köztiterméket jó hozammal nyeljük. A találmány szerinti eljárás végtermékeként kapott vegyületek vazopresszin antagonista hatásúak. A vazopresszinről tudott, hogy a vesén belül ható antidiuretikus mechanizmushoz hozzájárul. Ha ilyen vegyületek gátolják a temészetes antidiuretikus hormon (ADH) hatását, a szervezet a vizet a vesetubulusok végső szakaszának megnövekedett permeabilitása révén választja ki. Úgy véljük, a hatás helye a vazopresszin receptorokon (V2-receptorok) van, amelyek bizonyos vese hámsejtek plazmamembránján találhatók. A találmány szerint előállított ADH antagonista vegyületek legfigyelemreméltóbb gyógyászati hatása a vízhajtó hatás, ez a hatás jelentősebb, mint a nátrium-hajtó hatás például a hidro-klór-tiazid esetén. A találmány szerint előállított vegyületek minden olyan beteg kezelésére alkalmasak, akik nem kielégítő antidiuretikus hormon szekréció szindrómában (SLADH) szenvednek vagy akiknek nemkívánatos ödémás tüneteik vannak. Például a fenti vegyületek alkalmazását indikáló klinikai állapotok a magas vérnyomás, a májcirrózis, pangásos szívbetegség, vagy súlyos sérülésből vagy betegségből származó traumás állapot. A vazopresszin receptor helyek másik csoportját a vaszkuláris presszor helyek (Vrreccptorok) alkotják, amelyek magában a kardiovaszkuláris rendszerben találhatók. A találmány szerint előállított vegyületek ezekre is antagonista hatásúak. Az (I) általános képletű vegyületet Tyr2-Glu4 egységeket tartalmazó vegyülelcsoportja hatásos Vx-antagonista. Ezért a találmány szerint előállított vegyieteket különösképpen ödéma kezelésére vagy a betegből víz kihajtására alkalmazhatjuk, a kiválasztott, előnyösen gyógyászati célra alkalmas hordozóanyaggal elegyített vegyület nem toxikus, de hatásos mennyiségét parenterálisan vagy befúvással adagolva. A hatóanyagot 70 kg testtömegű beteget számításba véve, 0,05 —10 mg/kg, előnyösen 0,1 — 5 mg/kg egységdózisban adagoljuk. Az egységdózist napi 1 — 5 alkalommal adjuk be. Az (I) általános képletű aktív antagonista vegyületet tartalmazó gyógyászati készítményeket parenterális, például intravénás, szubkután vagy intramuszkuláris injekció formájában való beadásra folyékony hordozóban, például izotóniás sóoldatban oldott vagy szuszpendált egységdózis formájában, ampullába vagy több dózist tartalmazó fiolába szereljük ki. A befúvásra alkalmas készítmények hasonlóak lehetnek és általában megszabott dózist adagoló szerkezetbe vagy inhalálókészülékbe kiszerelve adagolhatók. Porított készítmények, olajos preparátumok, gélek, pufferolt izotóniás készítmények, emulziók vagy aeroszolok is használhatók. A természetes antidiuretikus hormonnal szemben kifejtett antagonista aktivitást (anti- ADH-aktivitás) in vitro, sertés vagy ember veséjének velőszövetén vagy in vivo, vízhiányos patkányon határozzuk meg. A vazopresszinnel stimulált adenilát-cikláz aktivitás vagy a vazopreszszin-kötő aktivitás in vitro vizsgálati eljárásait F. Stassen és munkatársai, a J. Pharmacology and Experimental Therapeutics, 223, 50 — 54 (1982) szakirodalmi helyen ismertetik. Az adenilát-cikláz aktivitás vizsgálati eljárásban vakpróbaként a velőmembrán hiányában képződő 32P-vel jelölt cAMP mennyiségét határozzuk meg. A vakpróba értékét minden kísérleti eredményből levonjuk. A vegyületeknek a bázikus adenilát-cikláz aktivitásra és/vagy a vazopresszin stimuláló aktivitásra kifejtett hatását vizsgáljuk. A Ka értéket a Lineweaver-Burke görbe révén kapjuk. Rel. Vmax = (Vmax gyógyszer/Vmax vazopresszin). 100. Kj = l/((Ka7Ka)-l], ahol I az antagonista koncentrációja, Ka’ és Ka a vazopresszinnek azok a kocentrációi, amelyek az adenilát-cikláz maximális aktivitása felének eléréséhez szükségesek az antagonista jelenlétében, illetve távollétében. Az egyes vizsgált vegyületekre vonatkozó Kj értékeket az 1. táblázatban mutatjuk be. A kötődést vizsgáló eljárásban három párhuzamos mérésben vizsgáljuk a 3H-vazopresszin 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
