199861. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetradekanoilcsoporttal helyettesített 1-0-foszfono-D-glükopiranóz-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 199861 B 2 A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű új, tetradekanoilcsoporttal helyettesített 1-O-foszfono-glükopiranóz-származékok és bázisokkal alkotott sóik, valamint ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. A W084/4526. számon közzétett nemzetközi szabadalmi bejelentés glükopiranóz-származékokat (lipid-X) ismertet. Az (I) általános képletben X és Y oxigénatom vagy iminocsoport, Rj és R2 adott esetben hidroxilcsoporttal vagy 14 szénatomos alkanoil-oxicsoporttal monoszubsztituált 14 szénatomos alkanoil-csoport, azzal a megszorítással, hogy (1) X és/vagy Y oxigénatom, (2) ha X iminocsoport és Y oxigénatom, akkor Rí és R2 egyike (R)-3-hidroxi-tetradekanoilcsoporttól eltérő. Az új vegyületeknek egyrészt értékes gyógyászati hatásuk van, másrészt kiindulási vegyületekként alkalmazhatók új szacharidok előállítására. Az (I) általános képletű vegyületeket a következő eljárásokkal állítjuk elő: a) az (la) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében Rt és R2 a fenti jelentésűek és X’ és Y’ oxigénatom vagy Y’ iminocsoport és X’ oxigénatom, egy (II) általános képletű vegyületben — a képletben Rx és R2 és Y’ a fenti jelentésűek és R védőcsoport — a nem védett hidroxilcsoportot védett foszfát-észtercsoporttá alakítjuk; vagy b) az (Ib) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében R1 és R2 a fenti jelentésűek, egy megfelelő (Ic) általános képletű vegyületet — a képletben R2 és R a fenti jelentésű, és R’ védőcsoport — acilezünk, majd a védőcsoportokat eltávolítjuk, és az (I) általános képletű vegyületet szabad bázisként vagy bázissal alkotott sójaként elkülönítjük. Az a) szerinti eljárást végezhetjük úgy, hogy a (II) általános képletű vegyületet iners oldószerben, például ciklusos éterben, így tetrahidrofuránban feloldjuk és alacsony hőmérsékleten, például —70 °C-on, alifás szénhidrogénben, így hexánban butil-lítiummal reagáltatjuk, majd dibcnzil-foszfor-kloridot adunk hozzá. A terméket a reakciókeverékből eltávolítjuk és kívánt esetben ismert módon tisztítjuk. A foszfátcsoport szabad hidroxicsoportjait például benzilcsoporttál megvédjük. A védőcsoportok lehasítását ugyancsak ismert módon végezzük. így például egy védőcsoportot lehasíthatunk a szokásos módon savas körülmények között, például vizes savval (ioncserélővel) vagy hidrogénezéssel. A b) eljárást úgy végezhetjük, hogy egy (Ic) általános képletű vegyületet iners oldószerben, például szénhidrogénben, így metilén-dikloridban, egy acilezőszerrel együtt feloldunk, célszerűen diciklohexil-karbodiimidet és 4-dimetil-amino-piridint adunk az oldathoz, a reakciót alacsony hőmérsékleten, például körülbelül 4 *C-on végezve. A terméket a reakciókeverékből izoláljuk és kívánt esetben ismert módon tisztítjuk. Ezután a jelenlévő védőcsoportokat ismert módon lehasítjuk. Védőcsoportként bármely, a szacharid-kémiában általában alkalmazott védőcsoport használható. így például a két R szubsztituens lehet együtt benzilidén- vagy izopropilidéncsoport. A foszfátcsoport védőcsoportjai is az ismert védőcsoportok lehetnek, például benzilcsoportok. Az (Ic) általános képletű vegyületek újak és az [A] reakcióvázlat szerint állíthatók elő. A reakcóvázlaton TBDMS » terc-butil-dimetil-szililcsoport. A (II) általános képletű vegyületeket a [B], [C] és [D] reakcióvázlatok szerint állítjuk elő, amelyeknél a szemléltetett reakcióban részt nem vevő hidroxiesoportok megfelelő védett formában lehetnek. A reakcióvázlatokon szereplő szubsztituensek a következő jelentésűek: R, R’ védőcsoportok, R5 egymástól függetlenül mindegyik azonos jelentésű, mint Rx, R2, Ac acetilcsoport, TBDMS terc-butil-dimetil-szililcsoport. A (Ha) általános képletű vegyületeket a [B] reakcióvázlat szerint, a (Ilb) általános képletű vegyületeket a [C] reakcióvázlat szerint és a (IIc) általános képletű vegyületeket a [D] reakcióvázlat szerint állítjuk elő. Amennyiben valamely speciális kiindulási anyag előállítását nem írjuk le egyedileg, úgy az ismert vegyület vagy a szokásos módon vagy a példákban leírtakhoz hasonló eljárásokkal előál lftható. Az (I) általános képletű vegyületek farmakológiái hatásokkal rendelkeznek, s így mint gyógyszerek alkalmazhatók. A fenti vegyületek előnyös hatással vannak a nem-specifikus mikróbaellenes rezisztenciára. Ezt a hatást az alábbi kísérletek szemléltetik. 1. Endotoxinos aktivitás meghatározása litnulus amőbocita-lizátum tesztben. Az endotoxin katalizálja egy proenzim aktiválását limulus-amőbocita lizátumban. A p-nitroanilin lehasadását mérjük egy színtelen szubsztrátumból. Ennek a lehasadásnak a mértékét fotometriásan állapítjuk meg. Az összefüggés áz abszorpció és az endotoxin-koncentráció (illetve analógiásán az endotoxin-aktivitás) között 0,01- —0,1 ng/ml edotoxin tartományban lineáris (egy standard endotoxin abszorpciós értékeivel összehasonlítva). A pirogén anyagoktól mentes steril, kétszer desztillált vízben feloldott mindegyik mintából 1:10 hígítási sorozatot készítünk és készítünk egy vakpróbát. 100 pl kísérleti mintát vagy referencia standard mintát vagy vakpróbát reagáltatunk 11 pl limulus-amőbocita lizátummal. A reakciókeveréket 10 percig 37 °C-on inkubáljuk, majd 200 pl szubsztrátummal reagáltatjuk, további 3 percig inkubáljuk, és a reakciót 200 pl 50%-os ecetsavval leállítjuk, A mintát megkeverjük és az abszorpciót spektrofotométeren 405 nm-en mérjük, levonva belőle a háttérértéket. A minta endotoxin-tártalmát (az endotoxin aktivitását) lineáris regressziós analízissel számítjuk ki, a standard endotoxin értékeivel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
