199858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piperazinkarbonsav-származék és e vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmény előállítására

1 HU 199858 B 2 közömbösítjük, majd víz és diklór-metán között meg­oszlatjuk. A vizes fázist vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot kloroformban felvesszük, szüljük, víz­mentes nátrium-szulfáton szárítjuk és vákuumban szá­razra pároljuk. így a d) lépés cím szerinti termékéhez jutunk, amelyet a következő lépésbe tisztítás nélkül viszünk tovább. Elemzés céljából e termékből vett mintát túlnyo­máson folyadékkromatográfiával (HPLQ tisztítjuk (Nucleosil RP-8, víz és metanol 3:2 arányú elegye), így habszerű termékhez jutunk, [a]D20= -18,0* (c= 1,1, 0,5 n sósavoldatban). ‘H-NMR színkép (360 MHz, DMSO, 150 *C, 8 PPm): 1,24 (6H, t, J=7,0 Hz), 2,26 (1H, dxdxd, J=11,3x9,0x3,3 Hz), 2,35 (1H, dxd, J=ll,3x8,6 Hz), 2,52-2,58 (1H, m), 2,77 (1H, dxdxd, J= 12,1x9,0x3,3 Hz), 2,83 (1H, dxdxd, J= 11,3x3,3x1,7 Hz), 2,99 (1H, dxt, J=12,1x3,9 Hz), 3,10-3,15 (2H, m), 3,33 (1H, dxd, J=8,6x3,3 Hz), 3,97 (4H, dxq, J=8,6x7,0 Hz), 5,50 (2H, széles), 5,88 (1H, dxdxt, J=21,5x17,1x2,1 Hz), 6,52 (1H, dxdxt, J=22,0x17,1x5,6 Hz). e) lépés [R-(E)]-4-(3-Foszfono-2-propenil)-2-piperazin­­-karbonsav előállítása 3,9 g d) lépésben előállított nyers termék és 300 ml absz. diklór-metán oldatát szobahőmérsékleten 9,6 ml bróm-trimetil-szilánnal kezeljük, és az elegyet 16 órán át keverjük, majd bepároljuk. A maradékot vízben felvesszük, 1 órán át keverjük, és szűrjük. A szűrlet pH-értékét Dowex 1x4 gyanta (OH-forma) hozzáadásával 6-ra állítjuk, és a reakcióelegyet ace­­tát-formában lévő Dowex 1x4 gyantát tartalmazó oszlopra öntjük. Az eluálást gradiens módszerrel, vizes ecetsav 0,05 n-től 0,25 n-ig terjedő koncent­rációjú oldataival végezzük, s így vákuumban végzett szárazra párlás után habszerű terméket kapunk. E terméket víztartalmú metanolból kristályosítjuk, majd víztartalmú etanolból átkristályosítva kapjuk a cím szerinti vegyület monohidrátját, op.: 206 *C (bomlás közben), [(x]d20= -21,6* (c=l,l, 2 n sósavoldatban). E termék abszolút konfigurációját D-aszparaginnal megállapított korrelációja alapján vezettük le, és rönt­gen-diffrakciós szerkezetelemzéssel igazoltuk. Az (I) képletű vegyület értékes farmakológiai sa­játságokkal rendelkezik, s így indokolt gyógyszerként történő, például terápiás alkalmazása. Közelebbről az (I) képletű vegyület gátolja a luteinizáló hormon (a továbbiakban röviden: LH) és a tesztoszteron elvá­lasztását, s ez az alábbi vizsgálattal igazolható. 200-300 g testsúlyú, érett, Wistar-törzsű hím pat­kányokat (SIV, Kissleg, NSZK) a vizsgálati vegyü­­lettel intraperítoneálisan kezeltünk. 2 óra elmúltával a patkányokat lefejezéssel megöltük, és vérmintákat vettünk. A szérium LH-koncentrációját biológiai úton mértük, kollagenázzal kezelt patkányt szövetközti, LH-t tartalmazó szérumnak vagy patkány-LH-stan­­dardnak kitett Leydig-sejtjeinek tesztoszterontermelé­­se alapján; a szérum tesztoszteronkoncentrációját ra­­dioimmun-módszerrel mértük (125-J-T, cisz, Medipro Teufen, Svájc) [lásd a következő helyen: E. del Pozo és munkatársai: „Biorhythms and Stress in the Physi­­opathology of Reproduction”, szerkesztők: P. Pancheri és L. Zichella; Hemisphere Publishing Co. Washing­ton, 389-398. old. (1988)]. Az (I) képletű vegyület 3,2 mg/kg dózisban int­raperítoneálisan adagolva jelentős mértékben gátolja az LH és a tesztoszteron elválasztását. Ezzel szemben a (±)-4-(3-foszfono-2-propenil)-2-piperazin-karbonsav ■ (az alábbiakban röviden: CPP-ene), azaz az (I) képletű vegyület racemátja 3,2 mg/kg dózisban intraperito­­neálisan adagolva az LH elválasztását egyáltalán nem befolyásolja, és a tesztoszteron elválasztását csak gyengén gátolja. Az (I) képletű vegyület nőstény patkányokban gátolja az LH-tól függő spontán peteérést (ovulációt), s ez az alábbi vizsgálattal igazolható [M. Marko és munkatársai, Neuroendocrinology 30, 228 (1980]. 200-300 g testsúlyú, Wistar-törzsű nőstény patká­nyoknak (SIV, Kissleg, NSZK) szabályszerű 4-napos ciklusokban 13 óra 0 perckor és 15 óra 0 perckor intraperítoneálisan adagoltuk a vizsgálati anyagot az előosztrus idején. A következő napon 9 óra 0 perckor- amidőn a patkányok már ösztrus periódusban voltak- az állatokat leöltük, petevezetéküket vizsgáltuk, és petéiket mikroszkóp segítségével megszámoltuk. A peteérést csak akkor tekintettük gátoltnak, ha petéket egyáltalán nem találtunk. Az (I) képletű vegyület (monohidrátja alakjában) kétszer 3,2 mg/kg dózisban (13 óra 0 perckor 3,2 mg/kg és 15 óra 0 perckor 3,2 mg/kg) intraperítoneálisan adagolva jelentős mér­tékben gátolta a spontán peteérést. A CPP-ene a spontán peteérést ugyanilyen kísérleti körülmények között 2x3,2 mg/kg dózisban intraperítoneálisan ada­golva csak igen gyengén gátolta. Mindezek alapján indokolt az (I) képletű vgyület alkalmazása olyan kóros állapotok kezelésére, amelyek oka kapcsolatos az LH-elválasztással, vagy az LH mó­dosító hatásával; vagy amelyek oka összefügg az LH- elválasztás élettani szabályzásával; alkalmazható pél­dául a prosztata-hipertófia, a menopauzális tünetcso­port kezelésére, valamint emlő- és prosztatakarcinóma kezelésére. E kezelések során a javasolt napi adag kö­rülbelül 1 mg-tól körülbelül 800 mg-ig teljed, amelyet naponta 2-4 részre elosztva, adagolási egység formá­jában adagolunk. Az adagolási egység például körül­belül 0,25 mg-tól körülbelül 400 mg-ig terjdő mennyiségben, vagy késleltetett felszabadulást bizto­sító alakban tartalmazhatja az (I) képletű vegyületet. Az (I) képletű vegyület éber patkányoknak intra­vénásán 0,01-0,05 mg/kg mennyiségben adagolva izomlazító hatást fejt ki. [A módszer leírását lásd: H. J. Teschendorf és munkatársai: Arch. Exp. Phar­macol. 266, 467 (1970)]. E vizsgálat során az (I) képletű vegyület monohidrátja intravénásán 0,02 mg/kg mennyiségben adagolva a reflexesen fellépő izomtónust 50 %-ban gátolja, míg a CPP-ene csak 0,5 mg/kg mennyiségben intravénásán adagolva gá­tolja 47 %-ban a reflexes izomtónust; az (I) képletű vegyület tehát körülbelül 25-ször hatásosabb, mint a megfelelő racemát. Ennek alapján indokolt az (I) képletű vegyület alkalmazása a fokozott izomtónus kezelésére: például a csípő- vagy nyakcsigolya sztatikus és funkcionális rendellenességeinek tulajdonítható, fájdalmas izom­görcsök kezelésére, valamint sebészeti beavatkozás után, vagy görcshajlamosság esetén, például sclerosis multiplex vagy agyerezeti rendellenes állapotok, agy­vérzés vagy agyhüdés következtében fellépő görcsös állapotok kezelésére. Erre az alkalmazásra a javasolt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents