199819. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kumarin-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1

HU 199819 B

2

II, 754-758 (1959)] mérjük, a szemgödör mögötti üregből vett kapilláris vérmintán.

A 19. és 26. sz. kumarin-származékokkal (lásd I. táblázat) kapott kísérleti eredményeket az alábbi n. táblázatban foglaltuk össze; összehasonlító hatóanyag- 5 ként a jól ismert tumorellenes és metasztazisgátló hatású Warfarint alkalmaztunk, amely ugyancsak kumarin-származék: 3-(a-acetonil-benzil)-4-hidroxi-kumarin. A Warfarin metasztázisgátló hatását széles körben bizonyítón mind kísérletileg [L. R. Zacharski 10 és munkatársai: Cancer 44, 732-741 (1979) és A Poggi és munkatársai: Lancet I. 163-164 (1979)], mind pedig klinikailag [L. R. Zacharski és munkatársai: J. Am. Med. Assoc. 245, 831-835 (1981)]. A Warfarin valóban mutat antimetasztikus hatást 15 C57B1/6J törzsű egéren Lewis-féle tüdő-karcinoma esetében, amely a tumorsejtek intermuszkuláris implantációja után spontán metasztázisokat az állatok tüdejében. A hatást a metasztázisok száma alapján mérjük [vö.: L. R. Zacharski és munkatársai: Cancer 20 44, 732-741 (1979) és A. Poggi és munkatársai: Lancet I. 163-164 (1978)].

Klinikai szempontból a Warfarinnal való kezelés, a klasszikus módszerek, mint kemoterápia és besugárzás egy idejű alkalmazásával, meghosszabítja a túlélést tüdő-karcinomában szenvedő betegeknél. A Warfarinnak a tumor-terápiában való alkalmazása esetén azonban hátrányos e vegyület erős antikoaguláns hatása; úgy látszik, hogy a vegyület tumorellenes hatásának mechanizmusa szorosan kapcsolódik az antikoaguláns aktivitással [vö.; M. B. Donáti és munk rsai •

Brit. J. Haematol. 44, 173-182 (1980)].

A hatóanyagok antikoaguláns hatását az említett "tromboteszt" módszerrel mérjük; a tumorellenes hatás mérése a primer tumor súlyának csökkenése, az antimetasztikus hatás pedig a tüdőben mutatkozó metasztázisok számának csökkenése alapján történik. A kapott eredményeket a II. táblázatban foglaltuk össze. Míg a találmány szerinti új vegyületek a Warfarinéval lényegileg egyező mértékű tumorellenes és antimetsztatikus hatást mutattak, a Warfarin erős antikoaguláns hatása a találmánt szerinti két új vegyületnél nem mutatkozik. Ez az eredmény nemcsak teljesen váratlan volt, hanem igen fontos előnyt jelent a találmány szerinti új kumarinszármazékoknál, tumorellenes és antimetasztikus gyógyszereként való alkalmazásuk szempontjából.

2. táblázat

A kumarinszármazékok antimesztatikus aktivitása, a Warfarinéval összehasonlíva

Vegyület

Adagok

első beadás második beadás mg/kg mg/kg mg

Tromboteszt

Primer tumor súlya

Metasztázisok

száma

Kontroll

1,5

0,3

31,4±1,7

9087+386

21,8+4,9

Warfarin

180

6274±690

12,4±0,9

19. sz. vegyület

(1

. plda)

1,5

0,3

29,3±1,7

6731+533

11,4±3,3

26. sz. vegyület

(3.példa)

2,1

0,5

33,4±1,2

6789+349

9,8±2,8

A találmány szerinti eljárással előállított (I) ál- 45 talános képletű új vegyületek toxikussága igen csekély, amint ezt az alábbi, kétfajta állaton orális beadással végzett akut toxikussági kísérletek bizonyítják:

C) kísérlet

Akut toxicitás patkányon: Sprague Dawley törzsű hím és nőstény patkányok egy csoportját a találmány szerinti vegyületek 0,125 g/kg-tól 10 g/kg-ig (az állatok testsúlyára számítva) fokozatosan növekvő adagjaival kezeltük orális úton, vizes oldatban történő 55 intubációval. Az állatok esetleges elhullását a beadástól kezdődő 14 napon keresztül figyeltük.

Az egyes vegyületek letális adagját (LD50), vagyis azt az adagot, amely az állatok 50 %-ának elhullását okozza, Litchfield és Wilkoxon [J. Pharmacol. Ex. 60 Then 96, 99-113 (1949)] módszere szerint határoztuk meg. A fentebb említett két vegyület ily módon meghatározott LDso-értéke a vegyületek csekély mértékű toxikusságát bizonyítja, amint ez az alábbi III. táblázat adataiból látható.

///. táblázat

Akut toxikusság patkányon, vizes oldatban történő orális beadás esetén

19. sz. vegyület (1. példa) LD50: 2g/kg testsúly 50 26. sz. vegyület (3. példa) LD50:

3,16 g/kg testsúly

D) kísérlet:

Ákut toxikusság egéren: Svájci fajtájú hím és nőstény egereket a 19. és 26. sz. vegyületek 0,125 g/kg-tól 5 g/kg-ig fokozatosan növekvő adagjaival kezeltük. A vegyületeket vizes oldatban orális intubáció útján adjuk be az állatoknak.

Az állatok esetleges elhullását a vegyületek beadásától kezdve a kezelés utánni 14. napig figyeltük. A vegyület letális adagját (LD50), vagyis azt az adagot, mely az állatok 50%-ának elhullását okozza, Litschfield és Wilcoxon [J. Pharmacol. Ex. Then 96, 65 99-113 (1949)] módszere szerint határozzuk meg.

4