199736. lajstromszámú szabadalom • Reteszelőszerkezet rugós fékműködtető egység kikapcsolásához és automatikus visszakapcsolásához
HU 199736 B ben erre van kényszerítve és lehetőség van a kiterjedésére — teljes egészében belehelyezkedhet a 16 horonyba és ezáltal kioldja a kapcsolatot a 10 dugattyúrúd és a 14 hüvely között, amelyek ezután egymástól függetlenül mozoghatnak. A 15 rögzítőgyürü hasíték menti végeinél 15’ fejrészek vannak kialakítva, amelyeknek külső felülete ékszerűen vagy ferdén van kialakítva. A 15’ fejrészek belenyúlnak a 10 dugattyúrúd 10’ peremébe kialakított 20 rekeszbe. Ebben a 20 rekeszben reteszelő 21 kengyel van elhelyezve, amely fölött a 20 rekesz felső falának támaszkodó reteszelő 22 elem van elhelyezve. A reteszelő 21 kengyel felső felülete és a reteszelő 22 elem alsó felülete egymásnak megfelelő módon ferdék vagy ékalakúak, amint ez világosan kitűnik a 2. ábrából. Az ék szöge viszonylagosan kicsi, amint ezt a későbbiekben részletezzük. A 2. ábrából kitűnik, hogy a 20 rekesz teljes magassága akkora, hogy a reteszelő 21 kengyel — amelynek belső felületei illeszkednek a 15’ fejrészek külső felületeihez — lefelé nekiszorul a 15 fejrészeknek, ha a reteszelő 22 elem a 21 kengyel fölötti helyzetben van, ahogy ezt a 2. ábra is szemlélteti. A reteszelő 21 kengyel nem ábrázolt horony és csapelrendezés segítségével radiális irányban meg van vezetve a 15 rögzítőgyűrűhöz képest. Amint a 2. ábrából kitűnik, a 22 elem ehhez képest merőlegesen mozdítható el, és hozzá 23 reteszrúd csatlakozik. A 23 reteszrúd kinyúlik a 10 dugattyúrúd 10’ pereméből, ahol elhelyezkedik. A 23 reteszrúd végén kialakított hosszúkás nyíláshoz gyűrűalakú 24 reteszkar kapcsolódik. Ezen kialakítás révén a 23 reteszrúd és ezzel együtt a reteszelő 22 elem a 2. ábrát tekintve jobboldali irányban elmozdítható a 24 reteszkar lenyomása révén és ennek hatására a reteszelő 21 kengyel sugárirányban felfelé el tud mozdulni a 20 rekeszben, és megszűnik a 15 rögzítőgyürü 15’ fejrészeivel való kapcsolata. Ennek hatására a 15 rögzítőgyűrű a ferde oldalfelülete révén sugárirányú kiterjedésre késztethető, hogy beleilleszkedjen a 10 dugattyúrúd 16 hornyába és egymáshoz képest szabadon elmozdíthatóvá teszi a 10 dugattyúrudat és a 14 hüvelyt, amelyek egyébként a 15 rögzítőgyűrűnél fogva egymáshoz vannak rögzítve. A 23 reteszrúd közül helikális 25 nyomórugó van elrendezve, amely visszatérítés céljából a 2. ábrát tekintve balra irányuló előfeszítést gyakorol a reteszelő 22 elemre, és azt reteszelő helyzetébe készteti a reteszelő 21 kengyel fölé. Röviden összefoglalva a reteszelőszerkezet legfőbb alkatrészét képező 15 rögzítőgyűrüt a 21 kengyelt, 22 elemet, 23 keresztrudat, 24 reteszkart és 25 nyomórugót tartalmazó 45 reteszelő mechanizmus működteti és lehetővé teszi az erőnek a 13 rugóról való továbbítását, annak ellenére is, ha nincs olyan folyadéknyomás, amely képes a 13 rugó össze5 nyomására a 9 dugattyúnak az 1. ábrát tekintve jobbra történő nyomása révén. Ez a helyzet a jellemző akkor, ha elhasználódott fékpofákat kell kicserélni, vagy ha az 1 ábrán bemutatott működtető egységgel kombinált fékkel ellátott és parkolás közben lefékezett járművet kell mozgatni olyan körülmények között, amikor nem áll rendelkezésre kellő nyomású fékfolyadék. Ilyen esetben csupán a 24 reteszkart kell működtetni annak érdekében, hogy a 15 rögzítőgyűrű kiterjedve a 16 horonyba illeszkedhessen és a 14 hüvely együtt az erőleadó 6 résszel felszabaduljon a 13 rugó fékereje alól. A szerkezet ilyen terheletlen állapotában a visszatérítő rugó alkalmas arra, hogy teljes egészében visszahúzza a fékszerkezet 1 dugattyúját és balra a fékműködtető egység 7 házának fenékrészéhez mozdítsa. A rugós fék 9 dugattyújára ható folyadéknyomás visszatérésekor a 13 rugó ismét összenyomódik. Ha a 10 dugattyúrúdban és a 14 hüvelyben levő két 16 és 17 horony ismét egymással szembekerül, akkor a 15 rögzítőgyűrű összeszorulva beleugrik a 17 horonyba. A 25 nyomórugó a 2. ábrát tekintve balra nyomja a reteszelő 22 elemet és ezáltal a reteszelő 21 kengyelt lefelé irányulva reteszelő helyzetbe készteti a 15’ fejrészek fölé, amint ezt a 2. ábra mutatja. Ebből a célból a 22 elem és a 21 kengyel egymáshoz illeszkedő lesarkított vagy ferde felülettel van ellátva. Ha a különböző elemek újra felvették a 2. ábra (és az 1. ábra) szerinti helyzetüket, akkor a fékegység ismét működőképes állapotba kerül és amint ez a fenti leírásból kitűnik, ez a visszakapcsolási folyamat teljesen automatikus. Az elrendezéssel szemben támasztott két alapvető követelmény kívül — nevezetesen a reteszelés garantálása rendes körülmények között (a reteszelő 21 kengyel és reteszelő 22 elem révén), valamint a kioldást követően a működőképesség automatikus visszaállítása—egy további nyilvánvaló követelmény, hogy a kézi kioldást vagy reteszfeloldást mérsékelt erőkifejtéssel lehessen elvégezni. A gyakorlatban határértéknek tekinthető, hogy a kézi kioldás eléréséhez szükséges erő határa — amelyet húzóerőként a 23 reteszrúdra kell gyakorolni — kétszáz N értékben határozható meg (amely tartalmazza a 25 nyomórugó feszítőerejének legyőzéséhez szükséges erőt is, ha a parkolási fékerő (a 13 rugó ereje) 25000 N értékű. Ügy találtuk, hogy ez a követelmény biztonságosan kielégíthető, ha a szerkezeten belüli súrlódási tényező átlagos értékű, tehát köülbelül 0,25 érték alatt van. Amint a találmány szerinti szerkezet fenti leírásából kitűnik, a 13 rugó erejének csökkentése négy fokozatban történik a 23 reteszrúdra gyakorlandó és megkívánt alacsony értékű húzóerő eléréséhez. Ezen fokozatok közül három ékek működésén alapszik. Az első lépés során a 15 rögzítőgyürü ferde oldal6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
