199714. lajstromszámú szabadalom • Eljárás munkadarabok folyamatos impregnálására
HU 199714 B A találmány tárgya eljárás munkadarabok folyamatos impregnálására, amikoris munkadarabokat egymás mögött hordozószerkezeten elhelyezünk, a hordozószerkezet léptetésével egy munkadarabot autóklávba viszünk, az autokláv belső terét lezárjuk és benne a munkadarabot ciklusidő alatt impregnálásra előkészítjük, majd az előkészített munkadarabot az autokláv belső terének felnyitása után a hordozószerkezet léptetésével beégető kemencébe szállítjuk, miközben az autokláv belső terébe előkészítésre a következő munkadarabot bevisszük, míg a munkadarabot szakaszos léptetéssel továbbítva alkalmazott impregnáló anyagra, előnyösen lakkra előírt impregnálási és szükség szerinti szárítási időn keresztül a beégető kemencében tartjuk és ezzel az impregnálást elvégezzük, ahol az impregnálásra való előkészítés során az autokláv lezárt belső terében elővákuumot hozunk létre, a belső teret impregnáló anyaggal elárasztjuk, szükség szerint benne túlnyomást hozunk létre, amivel az impregnáló anyagot a munkadarab belső terébe kényszerítjük, ezt követően az impregnáló anyag maradékát utóvákuum létrehozásával eltávolítjuk és a belső tér nyomását a környezetével kiegyenlítjük. A találmány szerinti eljárás segítségével a vákuumimpregnáló berendezések termelékenysége emelhető. A vákuumimpregnáló berendezésekkel vég, zett impregnálás a következő feladatokat jelenti: 1. Vízszintes tengelyű nyitható és zárható, megfelelő tömítéssel ellátott autokláv (üst) belső terében a munkadarabokat egyenként impregnálásra elő kell készíteni, általában lakkal, vagyis impregnáló anyaggal kívülről és szükség szerint belülről be kell vonni, amihez elővákuumot, majd impregnáló anyaggal történő elárasztást, az impregnáló anyagot a munkadarab szerkezetébe kényszerítő túlnyomást alkalmaznak, majd az impregnáló anyag maradékát utóvákuummal távolítják el az autokláv belső teréből (ez általában kb. 10 percet vesz igénybe), és az autokláv felnyitását követően 2. A beégető kemencébe (kemencesorba) léptetett munkadarabot meghatározott ideig az impregnáláshoz kijelölt anyag, elsősorban lakk kívánt konzisztenciáját biztosító megemelt hőmérsékletnek vetik alá, vagyis a munkadarabba az anyagot (lakkot) általában beégetik és/vagy rajta szárítással rögzítik, aminek révén például vékony szigetelő réteg alakul ki az áramvezető fémtestek és a nem áramvezetés céljára szolgáló fémrészek között; a beégető kemencesoron a munkadarabok az előkészítő műveletek befejezésének ütemében történő léptetéssel haladnak át — a kívánt időtartam általában 4—10 óra. A folyamatos impregnáláshoz szükség van a munkadarabok folyamatos (léptetéses) 1 2 szállítására, amihez megfelelő hordozószerkezetet (konveyor láncos pályát) alkalmaznak. A vákuumimpregnálás ismert technológiája szerint az impregnálás előkészítése során mintegy 20—22 paramétert figyelembe véve sorrendi vezérlést biztosítanak különböző időzítő és végrehajtó egységek segítségével. Sorrendi vezérlés céljából előzetesen beállítják, majd a • végrehajtás menetében ellenőrzik az egyes technológiai lépések időtartamát, az ezek során bekövetkező meghibásodásokat, rendellenességeket kijelzik. Ezzel egyidejűleg a munkadarabok léptetését leállítják és az impregnálás előkészítése mindenkor az adott rendellenesség megszüntetése után folytatható. Ennek az ismert technológiának komoly hátránya, hogy az ilyen leállások ideje véletlenszerűen és széles határok között változik. További problémát jelent az is, hogy a különböző nyomásviszonyok és technológiai viszonyok miatt a berendezés működése jelentősen lelassulhat. Az előkészítés során az autokláv elárasztása és kiürítése mindenkor fontos feladat. Ezt eddig adott értékű nyomás vagy más fizikai jellemző mérése (követése) mellett hajtották végre. A kiürítés és elárasztás eredményességét meghatározó igen fontos befolyásoló tényezője lehet például a lakknak a hőmérséklet változásával változó viszkozitása. Ez az elárasztás idejét úgy befolyásolja, hogy a növekvő hőmérséklet miatt csökkenő viszkozitással az elárasztás sebessége növekszik. A sűrített levegő alkalmazása a pneumatikus elrendezés változó nyomása miatt jelent szintén bizonytalansági tényezőt, mivel a különböző szerkezetek mozgatására, ajtók nyitására és zárására sűrített levegőt használnak. Ugyancsak bizonytalansági tényező a munkadarabok térfogata, vagyis a hordozószerkezeten elhelyezett munkadarabok nagysága. Megállapítható, hogy folyamatos impregnáláskor a munkadaraboknak az autokláv zárt belső terében való tartózkodásának ideje, azaz a ciklusidő egy állandó és egy változó nagyságú összetevőből áll. Ez utóbbi az állandó összetevőhöz képest akár 20%-ot is elérhet, vagyis egy adott lakktípusra optimális pl. 7,7 perces ciklusidő helyett 6,2 és 9,2 perc kö' zött véletlenszerűen változó ciklusidők mérhetők. Az előző az impregnálás és a beégetés hatékonyságának csökkenése, az utóbbi pedig a beégető kemencesor feleslegesen megnyúlt idejű alkalmazásával járó nagy energiafelhasználás miatt, a csökkenő termelékenység következtében kedvezőtlen. A probléma lényege az, hogy a munkadarabok előkészítése, azaz az autóklávban végzendő műveletsor viszonylag rövid ideig tart, általában néhány perc, míg a beégető kemencesorban a munkadarabnak több órát, jellegzetesen 400—600 perc időt kell eltöltenie. Ezért a ciklusidő megnyúlása a beégetési idő igen jelentős változását hozhatja maga után, például 31 akasztóval ellátott hordozó berendezés esetében a ciklusidő 1 perces meg2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
