199612. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés épület, különösen állattartó épület klimatikus viszonyainak javítására
HU 199612 B ban a légáramlás kívülről befelé irányul. A találmány szerinti berendezés egy kiviteli alakját az 1. ábrán egy csirketartásra szolgáló épülettel kapcsolatban mutatjuk be. Az 1 alapon álló 2 fallal és 3 tetővel, mint külső térelhatároló szerkezetekkel határolt zárt belső terű épület a példa szerinti esetben csirketartásra szolgál. A csirkék a csirketartó 10 battériákban élnek. A továbbiakban a találmány szerinti berendezés elemeit ismertetjük. A belső tér szellőztetésére szolgáló 8 ventilátor az épület végfalára van szerelve, az ábrán nézetben látszik. Adott esetben az ábrán nem jelölt fűtő vagy hűtőkészülék van a ventilátor környezetében az áramoltatott levegő útjába szerelve. Az épület külső térelhatároló szerkezetei — a 2 falak és a 3 tető — háromrétegüek. A 4, 5 külső héjazat és a 6, 7 belső héjazat között t, térközben a 11, 12 légrés helyezkedik el. Az adott példa szerinti esetben a 4, 5 külső héjazat hőszigetelő, a 6, 7 belső héjazat hővezető tulajdonságú anyagból készül. A 11, 12 légrések a példa szerinti esetben a 9 nyílással a belső térhez, a 13 nyílással az épület körüli térhez kapcsolódik. A külső 13 nyílás a példa szerinti esetben 14 tető-kiszellőzőként van kialakítva. A példa szerinti esetben az előzőekben ismertetett berendezéssel a csirketartó 10 battériákban élő csirkék számára kívánatos mikroklímát a találmány szerinti eljárással a következőkben ismertetett módon valósítjuk meg. A 8 ventilátorral a belső térbe a 15 nyilakkal jelzett irányban áramoltatjuk be az adott esetben fűtéssel felmelegített vagy hűtéssel temperált levegőt. A levegő átöblíti a belső teret, majd a 16 nyilakkal jelzett irányban a 11 légrés 9 nyílásán át eláramoltatjuk a belső térből. Az adott példa szerinti esetben a 11, majd a 12 légrésen át a 17 nyilakkal jelzett irányban áramoltatva a levegőt a 13 nyíláson keresztül a 18 nyilakkal jelzett irányban áramoltatjuk ki. A 11 és 12 légrésen átáramló levegő hőcseréje a hőszigetelő tulajdonságú, az ábrán vastagabb vonallal jelölt 4, 5 külső héjazaton át gátolt, de a hővezető tulajdonságú 6, 7 belső héjazattál folytatott hőcserével azt közel saját hőmérsékletén tartja. A 2. ábrán bemutatott épület példáján a találmány szerinti berendezés egy további kiviteli alakját ismertetjük. Az ábrán alkalmazott jelölések és azok jelentése rendre megegyezik az 1. ábra kapcsán ismertetettekkel, azonban ez a példa egy találmány szerinti megoldáshoz tartozó további részletet is bemutat. Az épület 2 falát és 3 tetőjét önmagában ismert szerkezetű 19a főtartók teszik statikailag állékonnyá. A 3 tető 5 külső héjazatát a 19 szelemenek tartják. A találmány szerinti, e példán bemutatott berendezéshez tartozó távközzel bíró héjazatok a 19 a főtartókra, illetve a 19 szelemenekre szerelt 4 és 5 külső héjazat, valamint a 6 és 7 belső héja5 4 zat, amely e példa szerinti esetben panelekből áll. A 11, ill. 12 légrést két oldalról e panelek határolják. A légrés a 9 nyílással kapcsolódik a belső térhez, a 13 nyílással a külső térhez. A 11, 12 légrés a 19a főtartók között lapos légcsatornaként húzódik e két nyílás között. E példa szerinti berendezés részét alkotó 11,12 légrést belülről határoló 6 és 7 belső héjazat anyaga hőszigetelő tulajdonságú. A találmány szerinti eljárást az ezen az ábrán bemutatott berendezéssel az alábbiak szerint valósítjuk meg: az ábrán nem jelölt módon és helyzetben levő szellőzőkészülékkel és a hozzá kapcsolódó (ugyancsak nem ábrázolt) hűtőkészülékkel a belső térbe hűtött levegőt áramoltatunk be. A belső tér átöblítése után a, levegőt a ventilátor által keltett túlnyomás segítségével a 9 nyíláson, majd a 11, 12 légrésen áramoltatjuk át, s azt végül a 13 nyíláson a 14 tető-kiszellőzővel bocsátjuk ki a külső légtérbe. E példa szerinti esetben a 6 és 7 belső héjazat hőszigetelt. A 11, 12 légcsatornában áramló levegő a külső tér magasabb hőmérséklete következtében a hővezető tulajdonságú 4, 5 külső héjazat közvetítésével hőt vesz fel, felmelegszik, sűrűsége csökken és az ún. „keményhatás“ következtében a belső térre szívást gyakorolva áramlik a 13 nyílás felé. E példa szerinti esetben tehát a levegőt túlnyomás és szívás segítségével áramoltatjuk a légrésben. A 3. ábrán bemutatott épület példáján a találmány szerinti berendezés egy további kiviteli alakját ismertetjük. Az 1 alapon álló épület külső térelhatároló szerkezetei a 2 fal és a 3 tető. A berendezés találmány szerinti részei az épület végfalára szerelt 8 ventilátor, és az ábrán be nem mutatott, a szellőzőlevegő útjába szerelt hűtőkészülék a példa szerinti esetben, továbbá a t_térközzel a 6 belső héjazat és a 4 külső héjazat között levő 11 légrés, a 2 fal részeként, valamint a 7 belső héjazat és 5 külső héjazat között levő 12 légrés, a 3 tető részeként. A 11, 12 légrések alkotta légcsatorna az adott esetben a fal alsó részén levő 9 nyíláson át a belső légtérrel, az adott példa szerinti esetben a fal felső részén lévő 13 nyíláson át a külső légtérrel van kapcsolatban. E példa szerinti esetben a kiszellőző 13 nyílást a 20 zsalulemez védi. A tetőszerkezet 19 szelemenéit az ábrán nem jelölt főtartók támasztják alá. E példa szerinti esetben az előzőekben ismertetett berendezéssel a találmány szerinti eljárást az alábbi módon valósítjuk meg. A 8'ventilátorral és a példa szerinti esetben hozzákapcsolt hűtőkészülékkel a belső térbe a 15 nyilakkal jelzett irányban hűtött levegőt áramoltatunk be, azt a 16 nyilakkal jelzett irányban a 9 nyílásokon át a légrésbe beáramoltatjuk, majd ezen a 17 nyilakkal jelzett irányban átáramoltatva a 18 nyilakkal jelzett irányban a 13 nyíláson át a külső térbe kiáramoltatjuk. A belső térben levő levegő biztosítja a szükséges mikroklímát, és a 11 lég6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
