199523. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes alkidgyanta emulzió előállítására levegőn száradó lakkok és festékek számára

HU IWO'ZÓ ti glikol-láncok és karboxilcsoportok) és a leg­­közelebi észterkötések között mindig nagy hidrofób molekulaszegmensek vannak jelen, amelyek a víz támadását és ezzel a hordozó kötés hidrolitikus lehasadását döntő módon késleltetik. Az alapanyagok kiválasztásánál a poli­etilén átlagmolekulatömegén kívül a további funkcionális csoportokat nem hordozó akril-, ill. vinilmonomerek minőségének is jelentő­sége van. A legjobb emulzióstabilitást akril-, ill. metakrilsav hosszú szénláncú alkoholok­kal képezett észtereivel, mint 2-etil-hexil-ak­­riláttal érjük el. Ezeknek a monomereknek azonban erős lágyító hatása van, és ezért a száradást és a film-keménységét befolyásol­ják. Ezért a termék tulajdonságait a mono­merek kiválasztása útján a mindenkori köve­telményeknek megfelelően kell beállítani. Általában jó tulajdonságokat kapunk, pl. izobutil-metakrilát- és vinil-toluol elegyekkel. A többi alapanyag kiválasztása kevésbé kri­tikus. Telítetlen zsírsavként minden 125 feletti jódszámú termék használható. Az aromás és cikloalifás monokarbonsavakat, dikarbon­­savakat, dikarbonsavakat és polialkoholokat szakember a szokásos kritériumok alapján megválaszthatja. Az akriláttal módosított alkidgyanták adott esetben a szakirodalomból ismert mód­szerekkel is előállíthatók. Ilyen esetben arra kell figyelemmel lenni, hogy a fentiek szerint megkívánt kritériumok, mint az akrilsav-karb­­oxilcsoportok jelenlétének kritériuma telje­süljön. így például előállítható először egy 5 alatti savszámú polietilénglikollal módo­sított alkidgyanta, amelyet azután egy akril­­savésztererekből, vinil-vegyületekből és a végleges savszám eléréséhez szükséges meny­­nyiségű akrilsavból és/vagy metakrilsavból készített eleggyel kopolimerizálunk. A találmány szerint előállított emulzió (B) komponensként használt, uretánnal mó­dosított alkidgyanták vízben nem oldódó gyanták, amelyek az ismert, szerves oldó­szerekben oldott, és lakk kötőanyagként al­kalmazott termékektől csak abban külön­böznek, hogy kötött tercier aminocsoporto­­kat tartalmaznak. Ezek az uretánnal módo­sított alkidgyanták tömeg tekintetében a ta­lálmány szerinti emulziók szilárd gyanta­tartalmának főrészét képezik, és ezért mérték­adó módon befolyásolják a filmképzést és a film-tulajdonságokat. Recepturájuk össze­állításánál ezért a főszempont a gyors szára­dás és jó oxidativ filmtérhálósodás. Az aminocsoportok feladata az, hogy javít­sák az összeférhetőséget a savas emulgeá­­torgyantával. Ezáltal tágítják a kombiná­ciók lehetőségét és javítják az emulzióstabi­­lítást és film-minőséget. Ezenkívül a karb­­oxilcsoportokkal képezett sószerű kötések a vízállóságot is növelik, miáltal az illékony amin-tartalom — amely a lakk alkalmazásá­nál a környezetet szennyezi — megfelelően 5 csökkenthető. A lakkfilmek vízzel szembeni ellenállóképessége meglepetésszerűen nem változik mindaddig, míg az aminszám a 25 mg KOH/g értéket meg nem haladja. A találmány szerinti emulzió előállítására használt, uretánnal módosított alkidgyan­­tákat a következő paraméterek jellemzik: Telítetlen olajzsírsav-tar­­talom: 45—65 t% Aromás vagy cikloalifás mo­­nokarbonsav-tartalom: 0—20 t% Polialkohol-tartalom: 15—25 t% Dikarbonsav-tartalom: 8—16 t% Diizocianát-tartalom 8—25 t% Aminszám: 3—25 (előnyösen 5—15 mg KOH/g Savszám: 5 mg KOH/g alatt Hidroxilszám: 20—80 mg KOH/g Határviszkozitás-szám: 8—16 ml/g (kloroform, 20°C) A találmány szerint előállított emulzióra fentiekben megadott értékhatárok az amin­szám és határviszkozításszám tekintetében kritikusak. A többi paraméter előnyös érték­határait adtuk meg, ezek azonban tágabb határok között variálhatók. Telítetlen zsírsavként alkalmasak 125-nél nagyobb jódszámú, izolált és konjugált kettős­kötéssel rendelkező telítetlen zsírsavak. Ilyen például a szója-, sáfrány-, len- vagy tallolaj­­zsírsavak, valamint a dehidr'atált ricinus­olaj és faolaj zsírsavat. Az olajsavak szabad alakjukban vagy gliceridolaj vagy szinte­tikusan előállított poliészter alakjában alkal­mazhatók. Az aromás vagy cikloalifás mono­karbonsavak, polialkoholok és dikarbonsa­­vak kiválasztása nem kritikus, és szakem­ber részéről a kívánt tulajdonságok és para­méterek ismeretében könnyen elvégezhető. Diizocianátként a keményedési sebesség és film-keménység szempontjából elsősorban aromás termékek, mint 4,4’-difenilmetándiizo­­cianát és toluiléndiizocianát jön számításba. Előnyösen a technikai, 80% 2,4- és 20% 2,6- -toluiléndiizocianát tartalmú elegyet használ­juk. A tercier aminocsoportok bevezetésére (II) általános képletű aminokat használ­tunk — a képletben Y jelentése hidroxil- vagy primer vagy szekunder aminocsoport, R, jelentése 2—5 szénatomos alkiléncsoport, és R2 jelentése, valamint R3 jelentése 1—4 szén-, atomos alkilcsoport. Az amin mennyiségét úgy választjuk meg, hogy a diizocianáttal végzett reakció után 3 és 25 közötti, előnyö­sen 5 és 15 mg KOH/g közötti aminszámú terméket kapjunk. Az uretánnal módosított alkidgyanta elő­állítása két lépésben történik. Először vala­mely kis molekulatömegű, hidroxilcsoportok­­ban gazdag, 5 alatt savszámú alkidgyantát állítunk elő. Ehhez azután iners oldószert adunk, majd 40—60°C-on hozzáadjuk a diizo­­cianátot. A reakcióelegyet addig tartjuk 60— 80°C-on, míg a szabad NCO-csoport-tartalom 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents