199491. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonált triaril-foszfinok kvaterner ammóniumsóinak előállítására
HU 199491 B 4 a szerves fázisba jut át, míg a reagálatlan kénsav a vizes fázisban marad. A szerves fázist elválasztjuk. A kívánt kvaterner ammóniumsó előállítása céljából a szerves fázisban oldott aminsót ekvivalens mennyiségű kvaterner ammóniumsó-hidroxid-vegyület vizes oldatával kezeljük. Ekkor az (I) általános képletű kvaterner ammóniumsók vizes oldatát kapjuk. A vízben oldhatatlan amin a szerves oldószerben marad vissza, és az eljárásban ismét felhasználható. Egy előnyös eljárásmód szerint a kvaterner ammónium-hidroxid vizes oldatát részletekben — például egy előre meghatározott pH-érték eléréséig — adjuk a szerves fázishoz, és a mindenkor elkülönített vizes oldatokat külön-külön dolgozzuk fel. Az aminsó átalakításához szükséges kvaterner ammónium-hidroxid mennyiségét az aminsó összetételének figyelembevételével számíthatjuk ki, vagy előkísérletekkel határozhatjuk meg. Az előkísérletek során kismértékű pH-változás eléréséig adunk kvaterner ammónium-hidroxid-oldatot a szerves fázishoz, majd a vizes fázist elkülönítjük és elemezzük. Eljárhatunk úgy is, hogy kisebb mennyiségű szulfát-szennyezések eltávolítása céljából az aminsót tartalmazó szerves fázishoz először vizes alkálifém-hidroxid-oldatot adunk. A vizes alkálifém-hidroxid-oldatot előnyösen egy előre meghatározott pH-érték eléréséig adagoljuk be. Ezután a vizes fázist eltávolítjuk, majd a szerves fázist a megfelelő mennyiségű kvaterner ammónium-hidroxiddal kezeljük. Különösen tiszta termékeket állíthatunk elő akkor, ha a szerves fázisban oldott aminsót nem közvetlenül alakítjuk át a kívánt ammóniumsóvá, hanem az aminsóból. első lépésben, a megfelelő bázis felhasználásával más sót — például alkálifém- vagy alkáliföldfém-sót — alakítunk ki. A sóképző bázist ebben az esetben is célszerűen részletekben adjuk a szerves fázishoz, és az elkülönített vizes fázisokat célszerűen külön-külön dolgozzuk fel. Ezzel az eljárással a különböző mértékben szulfonált termékeket, valamint a foszfin-oxidokat és foszfin-szulfidokat elkülöníthetjük egymástól. A vizes elegy bepárlása vagy kristályosítás útján szilárd állapotban kapott sókat kívánt esetben átkristályosítással tovább tisztíthatjuk. Végül a kapott sót vízben oldjuk, az oldatot híg ásványi savval — célszerűen híg vizes kénsavoldattal — megsavanyítjuk, és az így képződött szabad szulfonsavat a korábbiakban ismertetett módon aminsójává, majd kvaterner ammóniumsójává alakítjuk. A találmány szerinti eljárásban aminokként vízben oldhatatlan, homo- vagy heterociklusos alifás, aromás vagy aralifás aminokat használhatunk fel. Különösen előnyösen alkalmazhatunk nyíltláncú, egyenes vagy elágazó szénláncokat hordozó, 10—60, célszerűén 13—36 szénatomot tartalmazó alifás aminokat. A találmány szerinti eljárásban 3 kevésbé alkalmasak azok az aminok, amelyek a szulfonált aril-foszfinokkal az adott szerves oldószerben nem vagy csak korlátozottan oldódó sókat képeznek. Különösen előnyösen használhatunk fel például trisz(n-oktil)-amint, trisz(izo-oktil) -amint, trisz(2-etil-hexil)-amint, metil-bisz(oktil)-amint és trisz ^dodecil) -amint. Vízzel nem elegyedő szerves oldószerekként előnyösen alifás vagy aromás szénhidrogéneket vagy szénhidrogén-elegyeket, például toluolt vagy kerozin-frakciókat, továbbá 4—20 szénatomos alkoholokat és 8—20 szénatomos étereket használhatunk fel. A kvaterner ammónium-hidroxidokat vizes oldataik formájában használjuk fel. A találmány szerinti eljárásban a megfelelő kvaterner ammónium-sók anioncserélővei végzett kezelésekor, illetve a megfelelő kvaterner ammónium-halogenidek ezüst-hidroxiddal végzett reakciójakor kapott vizes oldatokat közvetlenül is felhasználhatjuk. Az (I) általános képletű vegyületeket például a vizes oldatok csökkentett nyomáson (így 10—50 mbar, azaz 10'3 — 5x1 (T3 Pa nyomáson) végzett bepárlásával különíthetjük el. A termékeket kristályos anyagokként kapjuk. A találmány szerint előállított (I) általános képletű új vegyületek vízben könnyen oldódó, színtelen, kristályos anyagok. Ezek a vegyületek rövidszénláncú alkoholokban oldhatók, toluolban, acetonban, tetrahidrofuránban és acetonitrilben azonban nehezen vagy egyáltalán nem oldódnak. Az (I) általános képletű új kvaterner ammónium-sókat elsősorban szerves vegyületek kétfázisú (azaz vizes és szerves fázisból álló) elegyekben végzett reakcióihoz használhatjuk el vízben oldódó katalizátor-komponensekként. A reakciókhoz felhasznált katalizátor-rendszerek az (I) általános képletű vegyületeken kívül fémeket — elsősorban nemesfémeket — is tartalmaznak. Az (I) általános képletű vegyületek növelik a szerves szubsztrátum vízoldékonyságát, következésképpen javítják a reakció hozamát. Az (I) általános képletű vegyületek a szerves fázisban igen csekély mértékben oldódnak, ami azzal az előnnyel jár, hogy jelenlétükben a katalizátor-rendszer fémkomponense nem távozik el a szerves reakciótermékkel együtt a reakciótérből, illetve az ilyen okokra visszavezethető fémveszteség elhanyagolhatóan csekély. Az (I) általános képletű vegyületek említett kedvező hatása különösen jelentős akkor, ha azokat nemesfém-katalizátorokkal együtt használjuk fel» mert ilyen esetekben a nemesfém-veszteség csökkentése, illetve a nemesfémek visszanyerhetőségének mértéke döntően befolyásolja az eljárási gazdaságosságát. Katalizátor-komponensekként különösen előnyösen használhatjuk fel azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében Ar fenilcsoportot jelent, x1, x2 és x3 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
