199491. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonált triaril-foszfinok kvaterner ammóniumsóinak előállítására

HU 199491 B 4 a szerves fázisba jut át, míg a reagálat­­lan kénsav a vizes fázisban marad. A szer­ves fázist elválasztjuk. A kívánt kvaterner ammóniumsó előállí­tása céljából a szerves fázisban oldott amin­­sót ekvivalens mennyiségű kvaterner ammó­­niumsó-hidroxid-vegyület vizes oldatával ke­zeljük. Ekkor az (I) általános képletű kvater­ner ammóniumsók vizes oldatát kapjuk. A vízben oldhatatlan amin a szerves oldószer­ben marad vissza, és az eljárásban ismét fel­használható. Egy előnyös eljárásmód szerint a kvaterner ammónium-hidroxid vizes olda­tát részletekben — például egy előre megha­tározott pH-érték eléréséig — adjuk a szer­ves fázishoz, és a mindenkor elkülönített vizes oldatokat külön-külön dolgozzuk fel. Az aminsó átalakításához szükséges kva­terner ammónium-hidroxid mennyiségét az aminsó összetételének figyelembevételével számíthatjuk ki, vagy előkísérletekkel ha­tározhatjuk meg. Az előkísérletek során kis­mértékű pH-változás eléréséig adunk kva­terner ammónium-hidroxid-oldatot a szerves fázishoz, majd a vizes fázist elkülönítjük és elemezzük. Eljárhatunk úgy is, hogy kisebb mennyiségű szulfát-szennyezések eltávolítása céljából az aminsót tartalmazó szerves fá­zishoz először vizes alkálifém-hidroxid-oldatot adunk. A vizes alkálifém-hidroxid-oldatot elő­nyösen egy előre meghatározott pH-érték eléréséig adagoljuk be. Ezután a vizes fázist eltávolítjuk, majd a szerves fázist a megfe­lelő mennyiségű kvaterner ammónium-hidr­­oxiddal kezeljük. Különösen tiszta termékeket állíthatunk elő akkor, ha a szerves fázisban oldott amin­sót nem közvetlenül alakítjuk át a kívánt ammóniumsóvá, hanem az aminsóból. első lépésben, a megfelelő bázis felhasználásá­val más sót — például alkálifém- vagy alká­­liföldfém-sót — alakítunk ki. A sóképző bázist ebben az esetben is célszerűen részletekben adjuk a szerves fázishoz, és az elkülönített vizes fázisokat célszerűen külön-külön dol­gozzuk fel. Ezzel az eljárással a különböző mértékben szulfonált termékeket, valamint a foszfin-oxidokat és foszfin-szulfidokat el­különíthetjük egymástól. A vizes elegy bepár­­lása vagy kristályosítás útján szilárd álla­potban kapott sókat kívánt esetben átkristá­­lyosítással tovább tisztíthatjuk. Végül a ka­pott sót vízben oldjuk, az oldatot híg ásványi savval — célszerűen híg vizes kénsavoldat­­tal — megsavanyítjuk, és az így képződött szabad szulfonsavat a korábbiakban ismer­tetett módon aminsójává, majd kvaterner ammóniumsójává alakítjuk. A találmány szerinti eljárásban aminok­­ként vízben oldhatatlan, homo- vagy hetero­ciklusos alifás, aromás vagy aralifás amino­­kat használhatunk fel. Különösen előnyösen alkalmazhatunk nyíltláncú, egyenes vagy elágazó szénláncokat hordozó, 10—60, célsze­rűén 13—36 szénatomot tartalmazó alifás aminokat. A találmány szerinti eljárásban 3 kevésbé alkalmasak azok az aminok, ame­lyek a szulfonált aril-foszfinokkal az adott szerves oldószerben nem vagy csak korláto­zottan oldódó sókat képeznek. Különösen előnyösen használhatunk fel például trisz­­(n-oktil)-amint, trisz(izo-oktil) -amint, trisz­­(2-etil-hexil)-amint, metil-bisz(oktil)-amint és trisz ^dodecil) -amint. Vízzel nem elegyedő szerves oldószerek­ként előnyösen alifás vagy aromás szénhid­rogéneket vagy szénhidrogén-elegyeket, pél­dául toluolt vagy kerozin-frakciókat, továbbá 4—20 szénatomos alkoholokat és 8—20 szén­atomos étereket használhatunk fel. A kvaterner ammónium-hidroxidokat vi­zes oldataik formájában használjuk fel. A találmány szerinti eljárásban a megfelelő kvaterner ammónium-sók anioncserélővei vég­zett kezelésekor, illetve a megfelelő kvater­ner ammónium-halogenidek ezüst-hidroxiddal végzett reakciójakor kapott vizes oldatokat közvetlenül is felhasználhatjuk. Az (I) általános képletű vegyületeket pél­dául a vizes oldatok csökkentett nyomáson (így 10—50 mbar, azaz 10'3 — 5x1 (T3 Pa nyomáson) végzett bepárlásával különíthet­jük el. A termékeket kristályos anyagokként kapjuk. A találmány szerint előállított (I) álta­lános képletű új vegyületek vízben könnyen oldódó, színtelen, kristályos anyagok. Ezek a vegyületek rövidszénláncú alkoholokban oldhatók, toluolban, acetonban, tetrahidro­­furánban és acetonitrilben azonban nehezen vagy egyáltalán nem oldódnak. Az (I) általános képletű új kvaterner ammónium-sókat elsősorban szerves vegyü­letek kétfázisú (azaz vizes és szerves fázis­ból álló) elegyekben végzett reakcióihoz hasz­nálhatjuk el vízben oldódó katalizátor-kom­ponensekként. A reakciókhoz felhasznált katalizátor-rendszerek az (I) általános kép­letű vegyületeken kívül fémeket — elsősor­ban nemesfémeket — is tartalmaznak. Az (I) általános képletű vegyületek növelik a szerves szubsztrátum vízoldékonyságát, kö­vetkezésképpen javítják a reakció hozamát. Az (I) általános képletű vegyületek a szer­ves fázisban igen csekély mértékben oldód­nak, ami azzal az előnnyel jár, hogy jelen­létükben a katalizátor-rendszer fémkompo­nense nem távozik el a szerves reakcióter­mékkel együtt a reakciótérből, illetve az ilyen okokra visszavezethető fémveszteség elhanya­golhatóan csekély. Az (I) általános képletű vegyületek említett kedvező hatása különösen jelentős akkor, ha azokat nemesfém-katali­zátorokkal együtt használjuk fel» mert ilyen esetekben a nemesfém-veszteség csökkentése, illetve a nemesfémek visszanyerhetőségének mértéke döntően befolyásolja az eljárási gaz­daságosságát. Katalizátor-komponensekként különösen előnyösen használhatjuk fel azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyek kép­letében Ar fenilcsoportot jelent, x1, x2 és x3 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents