199480. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált tiacikloalkeno [3,2-b]piridin-származékok, és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 199480 B 6 Parenterális alkalmazási mód esetén a hor­dozóanyag rendszerint steril víz, amely azon­ban egyéb komponenseket, például oldódást elősegítő anyagokat vagy konzerválószereket is tartalmazhat. Injektálható szuszpenziókat is készíthetünk, ebben az esetben megfelelő cseppfolyós hordozóanyagokat, szuszpendáló­­szereket, és hasonló segédanyagokat kell hasz­nálnunk. Aeroszol formájában történő alkal­mazás esetén szuszpenziókat vagy oldatokat használunk. A gyógyászati készítmények ál­talában dózisegységenként — például tablet­tánként, kapszulánként, porcsomagonként, in­jekciónként, teáskanalanként, stb. — közel 0,001 —100 mg/kg, előnyösen közel 0,001 — 20 mg/kg hatóanyagot tartalmaznak. Az (I) általános képletű új vegyületeket a találmány értelmében az 1. és 2. reakció­vázlat szerinti eljárással állíthatjuk elő. A reakcióvázlat képleteiben Ri, Rí. R3. R< és R5 jelentése a fent megadott, MCPBA jelentése m-klór-perbenzoesav, és Y jelentése p-metil-fenil- vagy alkilcsoport. Azokat az (V) általános képletű 3-keto­­-ciklusos szulfonokat, amelyek képletében n értéke 2—4, B. Listert, P. Küffner és T.J. Ara­­ckel [Chem. Bér. 110, 1069—1085 (1977)] módszere szerint állíthatjuk elő. Azonban a 3-oxo-tetrahidrotiofén - 1,1 -di­­oxíd esetén — azaz abban az esetben, ha n ér­téke 2 — a fenti eljárás igen nehézkes. Azt tapasztaltuk, hogy azokat az (V) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében n ér­téke 2 vagy 3, magas hozammal állíthatjuk elő, kerülőutak nélkül, a megfelelő (II) ál­talános képletű 3-keto-ciklusos szulfidokból. A (II) általános képletű vegyületeket E. A. Fehnel [J. Amer. Chem. Soc. 74, 1569—1574 (1952)] eljárása szerint állíthatjuk elő. A (II) általános képletű vegyület 3-oxo­­-csoportját előnyösen nátrium-bór-hidriddel redukáljuk alkohollá [(III) általános képletű vegyület], azonban más redukálószert — pél­dául diboránt, lítium-alumínium-hidridet vagy nátrium-ciano-bór-hidridet — is használha­tunk. Ezután a (III) általános képletű vegyü­­letet előnyösen m-klór-perbenzoesavval oxi­dáljuk (IV) általános képletű vegyületté. Oxi­dálószerként alkalmazhatunk hidrogén-peroxi­­dot vagy nátrium-perjodátot is. Végül a (IV) általános képletű vegyület hidroxilcsoportját oxocsoporttá oxidálva (V) általános képletű vegyületet kapunk, az oxidálást előnyösen Jones-féle reagenssel (krómsavanhidrid hígí­tott kénsavban, amelyet az alkohol acetonos oldatához adunk) végezzük. Oxidálószerként használhatunk kálium-dikromátos vagy Col­­lins-reagenst (krómsavanhidrid piridinben) is. A 7-, 8- és 9-tagú 3-keto-ciklusos szulfonok Listert és munkatársai fent idézett eljárása szerint állíthatók elő. Azokat az (I) általános képletű vegyülete­ket, amelyek képletében n értéke 2 (a 2. reak­cióvázlatban ezeket (la) általános képlettel jelöljük), úgy állíthatjuk elő, hogy a 3-oxo-5-tetrahidrotiofén-l,l-dioxid, a megfelelően szubsztituált (VII) általános képletű aldehid és a (VI) általános képletű szubsztituált 3- -amino-észter ekvimoláris mennyiségeit eta­­nolban 2—24 órán keresztül szobahőmérsék­leten keverjük (például a 4. példa szerint). A kapott (VIII) általános képletű hidroxi­­-köztitermék új vegyület. A (VIII) altalános képletű vegyületet ezután toluolVan 1 — 24 órán át visszafolyato hűtő alatt forralva dehidratáljuk, a reakció termékeként (la) ál­talános képletű vegyületet kapunk (például 5. példa). A 6—9 gyűrűatomot tartalmazó (I) általá­nos képletű ciklusos szulfonokat — azaz azo­kat a vegyületeket, amelyek képletében n érté­ke 3—6 — hasonlóan állíthatjuk elő, oly módon, hogy az (V) általános képletű keto­­-szulfon, a (VII) általános képletű aldehid és a (VI) általános képletű 3-amino-észter ekvimoláris mennyiségeit etanolos közegben közel 16 órán át keverjük, a 6, példában leír­takkal összhangban. A reakció termékeként abban az esetben, ha n=3 vagy 4, (Ib) általá­nos képletű vegyületet kapunk, azaz olyan (I) általános képletű vegyületet, amelynek képletében n értéke 3 vagy 4, abban az esetben, ha n=5 vagy 6, a termék (XII) általános képletű vegyület. Ha a reakció termékeként új (XII) általá­nos képletű vegyület keletkezik, azt izolálás után, vagy anélkül etanolos hidrogén-klorid­­dal vagy toluollal melegítve (Ib) általános képletű vegyületté alakíthatjuk. Azokat az (I) általános képletű vegyülete­ket, amelyek képletében R2 jelentése -alkilén­­-NR4R5 általános képletű csoport, úgy is elő­állíthatjuk, hogy egy (V) általános képletű vegyületet egy (VII) általános képletű megfe­lelő aldehiddel és egy (Via) általános képletű (2-hidroxi-etil) -3-amino-krotonáttal reagál­­tatunk, a reakció termékeként (le) általános képletű vegyületet kapunk (például a 8. pél­dával összhangban). A kapott (Ic) általános képletű köztiterméket ezután előnyösen egy (IX) általános képletű vegyülettel — a kép­letben Y jelentése p-metil-fenil-csoport vagy alkilcsoport — visszafolyató hűtő alatt for­ralva alakíthatjuk a megfelelő szulfonil-ész­­terré. A kapott (X) általános képletű szulfonil­­-észtert ezután egy (XI) általános képletű megfelelő aminnil helyettesítjük, a reakció termékeként (Id) általános képletű vegyületet kapunk (például 9. példa). A leírás példáiban a 6. példa és a 10. példa is az (Ib) általános képletű vegyületek elő­állítását valószínűsíti, az (V), (VII) és (VI) általános képletű vegyületek közvetlen reagál­­tatásával (n értéke 3 vagy 4). A fent ismertetett reakcióutak a következő irodalmi helyeken vannak ismertetve: G. A. Pagani: J. Chem. Soc. Perkin Trans. 2, 1392—1397 (1974); K. G. Mason, M. A. Smith és E. S. Stern: J. Chem. Soc. (C) 2171—2176 (1967); Maruko Seiyaku, Japán, 58201764 (1984). 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents