199469. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonil-dekahidro-8H-izokino [2,1-g][1,6]-naftiridinek, ezek optikai izomerjei, valamint ezeket a hatóanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
HU 199469 B értékes gyógyászati hatást fejtenek ki a központi idegrendszerre, különösen kedvező szelektív a2-blokkoIó hatást mutattak a standard laboratóriumi tesztek során. Ennek megfelelően ezek a vegyületek és ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyászatilag elfogadható készítmények alkalmasak a2-receptorokkal kapcsolatos fiziológiai jelenségek szabályozására, így például a vérnyomás csökkentésére, ami a magas vérnyomás kezelésénél hasznosítható, a depresszió enyhítésére, a vérlemezkék aggregációjának gátlására, a cukorbetegség tüneti kezelésére, a hím impotencia csökkentésére, a testtömeg-csökkenés stimulálására például elhízás esetén. Továbbá az (I) általános képletű vegyületek, előnyösen az (1) általános képletű vegyületek bélpanaszok, menstruációs zavarok, szorongásos tünetek kezelésére és a szem belső nyomásának csökkentésére, például glaukoma esetén, használhatók. A CNS által szabályozott kóros állapotoknak a találmány szerinti vegyületekkel történő gyógykezelésekor a hatóanyagok és ezek sóinak beadása bármilyen, a depressziót enyhítő vagy a központi idegrendszerre ható szereknél alkalmazott elfogadott kezelési módszerrel, így orális, szisztémiás (például bőrön keresztül, orron át vagy kúpok révén) vagy parenterális (például intramuszkuláris, szubkután vagy intravénás úton) vagy más szisztémiás vagy topikális úton történhet. A gyógyszerkészítmények szilárd, félkemény vagy folyékony alakban, például tabletta, kúp, pilula, kapszula, por, folyadék, szuszpenzió stb. alakjában, előnyösen meghatározott dózisokat tartalmazó adagolási egységek alakjában készíthetők vagy nyújtott hatású gyógyszerkészítmények is előállíthatok belőlük. A készítmények valamely szokásos, gyó^yászatilag elfogadható vivőanyagot vagy higítószert és valamely (I) általános képletű, előnyösen valamely (1) általános képletű hatóanyagot vagy ennek gyógyászatilag elfogadható sóját, továbbá adott esetben más, gyógyhatású anyagokat, vívőanyagokat, segédanyagokat stb. tartalmazhatnak. A beadandó hatóanyag mennyisége természetesen függ a kezelendő betegtől, az eset súlyosságától, a beadás módjától és a kezelőorvos döntésétől. Mégis, a hatásos napi adag 0,0001 — 10 mg/kg, előnyösen 0,01 — 1 mg/kg, még előnyösebben 0,1—0,5 mg/kg. 70 kg-os átlagtömegű betegre számítva ez a menynyiség napi 0,007—700 mg, előnyösen 0,7— 70 mg, még előnyösebben 7—35 mg lehet. Szilárd készítményekhez szokásos, nem toxikus szilárd vivőanyagok, például gyógyszerészeti minőségű mannit, tejcukor, keményítő, magnézium-sztearát, nátrium-szacharinát, talkum, cellulóz, glükóz, szacharóz, magnézium-karbonát és hasonlók alkalmazhatók. Végbélkúpok készítéséhez vivőanyagként például polialkilén-glikolokat, így polipropilén-glikolt használhatunk. A folyékony készítményeket például a hatóanyagnak a folyékony vi17 10 vőanyagban való oldásával vagy diszpergálásával készíthetjük és kívánt esetben gyógyszerészeti segédanyagokat adhatunk hozzá. Vivőanyagként például víz, sóoldat, vizes dextrózoldat, glicerin, etil-alkohol alkalmazhatók, ily módon oldatokat vagy szuszpenziókat készíthetünk. Kívánt esetben a beadandó készítmény kis mennyiségű, nem toxikus kiegészítő anyagokat is, például nedvesítő vagy epiulgeálószereket, pH-puffer anyagokat és hasonlókat, például nátrium-acetátot, szorbit-monolaurátot, trietanol-amin-oleátot stb.,. tartalmazhat. Az ilyen készítmények előállítása önmagában ismert és a szakember számára kézenfekvő módon történhet, például a Remington’s Pharmaceutical Sciences, Mack Publishing Company, Easton, Pennsylvania, 15. kiadás (1975) leírtak szerint. A kezelésre használt készítmény annyi hatóanyagot tartalmaz, amennyi a betegség tüneteinek enyhítéséhez elegendő. A találmány szerinti (I) általános képletű, előnyösen (1) általános képletű vegyületeket vagy ezek sóit hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények adagolási egységei 0,25—95% hatóanyagot, továbbá vivőanyagot és egyéb nem toxikus segédanyagot tartalmaznak. Orális kezelés céljára a gyógyászatilag elfogadható, nem toxikus gyógyszerkészítményhez bármilyen általánosan használt segédanyagot alkalmazhatunk, ilyenek például a gyógyszerészeti minőségű mannit, tejcukor, keményítő, magnézium-sztearát, nátrium-szacharinát, talkum, cellulóz, glükóz, szacharóz, magnézium-karbonát és hasonlók. Az ilyen készítmények oldatok, szuszpenziók, tabletták, pilulák, kapszulák, porok, elhúzódó hatású készítmények alakjában készíthetők, amelyek 1—95% hatóanyagot, előnyösen 5—50% hatóanyagot tartalmazhatnak. Parenterális kezelés céljaira általában szubkután, intramuszkuláris vagy intravénás beadásra alkalmas injekciós készítményeket állítunk elő. Ezek a szokásos módon készülhetnek oldatok, szuszpenziók vagy a beadás előtt oldattá, szuszpenzióvá vagy emulzióvá alakítható szilárd készítmények alakjában. Vivőanyagként víz, sóoldat, dextróz, glicerin, etil-alkohol és hasonlók alkalmazhatók. Kívánt esetben az ilyen készítmények is tartalmazhatnak kis mennyiségű nem toxikus adalékanyagokat, például nedvesítő és emulgeáló szereket, pH-puffer anyagokat, például nátrium-acetátot, szorbitán-monolaurátot, trietanol-amin-oleátot és hasonlókat is. Parenterális beadásra újabban a hatóanyagot késleltetetten vagy lassan felszabadító implantációs készítményeket alkalmaznak; ezekkel az adagolás állandó szintje tartható fenn, vö. például: 3 710 795 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. A parenterális készítmények százalékos hatóanyagtartalma erősen függ ezek tulaj-18 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
