199469. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonil-dekahidro-8H-izokino [2,1-g][1,6]-naftiridinek, ezek optikai izomerjei, valamint ezeket a hatóanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

20 rionságaitól, továbbá a vegyület hatékony­ságától és a kezelendő betegtől. Mégis, olda­tokban általában 0,1 —10% hatóanyagot al­kalmazunk, ez a százalékos arány szilárd anyagok esetében nagyobb és a szükséges arányt hígítással érjük el. Az oldatok elő­nyösen 0,2—2% hatóanyagot tartalmaznak. A végbélkúp készítéséhez szokásos kötő- és vivőanyagokat, például polialkilén-glikolo­­kat vagy triglicerideket használhatunk. Ilyen kúpokat készíthetünk olyan keverékekből, amelyek 0,5—10%, előnyösen 1—2% ható­anyagot tartalmaznak. A szem belső, rendellenesen magas nyo­másával összefüggő szembetegségek vagy rendellenességek kezelésére alkalmas talál­mány szerinti hatóanyagok beadását bármi­lyen olyan gyógykezelési módszerrel végez­hetjük, amellyel a kívánt hatás eléréséhez szükséges helyi koncentrációt biztosítani tud­juk. Erre a célra a szemcseppekkel és a ható­anyagot szabályozottan felszabadító inzertek­kel vagy implantációs készítményekkel tör­ténő közvetlen kezelési módszerek alkalma­sak, vagy a kezelés történhet a fentiekben ismertetett szisztémiás úton is. A szem közvetlen kezelésére használt csep­pek és oldatok általában sterilizált vizes ol­datok, amelyek 0,001 —10%, előnyösen 0,005- -1% hatóanyagot tartalmaznak alkalmas puf­fer anyagokkal, stabilizátorokkal és tartó­sítószerekkel összekeverve. Az oldott anyagok össz-koncentrációja lehetőleg olyán legyen, hogy a kapott oldat a könny-folyadékkal izo­­tóniás legyen, bár ez nem feltétlenül szük­séges, és pH-értéke 6—8 között mozogjon. Sterilező anyagokként használhatók általában a fenil-higany(II)-acetát, timerozal, klór­­-butanol és benzalkónium-klorid. Puffer­­-rendszerként alkalmazhatók a citrátok, borá­tok vagy foszfátok. A stabilizátorok közül megemlítjük a glicerint és a poliszorbát 80-at. A vizes oldatokat úgy készítjük, hogy az ol­dandó anyagokat megfelelő mennyiségű víz­ben egyszerűen feloldjuk, a pH-t 6,8-8 közötti értékre állítjuk be, a végső térfogatot további víz hozzáadásával érjük el, majd a kapott oldatot önmagában ismert módon sterilizál­juk. A készítmény adagolási egysége a cseppek koncentrációjától, a beteg állapotától és a beteg egyéni érzékenységétől függ. A szemé­szeti készítmények napi adagja 0,1% ható­anyagot tartalmazó oldatok esetén általá­ban 2—10 csepp.* A találmány szerinti gyógyszerkészítmé­nyek az emlősök topikális kezelésére hasz­nált készítményekhez hasonló módon állít­hatók elő szokásos gyógyszerészeti vivőanya­gokkal és adalékanyagokkal való összeke­verés útján. Topikális kezelésre a gyógyászati* lag elfogadható, nem toxikus készítmények félszilárd, folyékony vagy szilárd alakban készíthetők el, ilyenek például gélek, krémek, lóciók, oldatok, szuszpenziók, kenőcsök, porok 19 és hasonlók. A hatóanyagokból géleket ké­szíthetünk például etanol, propilén-glikol, propilén-karbonát, polietilén-glikolok, diizo­­propil-adipát, glicerin, víz, stb. alkalmazásá­val a megfelelő gélképzőszerek, például Car­­bomerek, Klucel, stb. segítségével. Kívánt esetben a készítmény kis mennyiségű nem toxikus adalékanyagokat is tartalmazhat, ilyenek például a tartósítószerek, antioxidán­­sok, pH-puffer anyagok, felületaktív anyagok és hasonlók. Az ilyen adagolási egységek elő­állítási eljárásai ismertek vagy a szakember számára nyilvánvalók például a Remington’s Pharmaceutical Sciences, Mack Publishing Company, Easton, Pennsylvania, 16. kiadás (1980) könyv útmutatásai alapján. A találmányt az alábbi köztitermék-elő­­állítási módszerek és példák ismertetésével szemléltetjük, anélkül azonban, hogy talál­mányunkat e példákra korlátoznánk. 1. köztitermék-előál 1 ítási példa (± )-5,6,13,13a-tetrahidroizokino [2,1 -g] -[1,6] naftiridin és hasonló (IV) általános kép­­letű vegyületek előállítása. A) 28 ml diizopropil-amin 150 ml tetra­­hidrofuránnal készített oldatát —65°C-ra le­hűtjük és 125 ml (1,6 mól) n-butil-lítiumot adunk hozzá. A kapott oldathoz 16,2 g 3,4-di­­hidroizokinolin és 38,4 g 2-metil-nikotinsav­­-dietil-amid tetrahidrofuránnal készített olda­tát adjuk. A reakcióelegyet hagyjuk —20°C-ra felmelegedni és 600 ml 3 n sósav-oldatot, majd 200 ml vizet adunk hozzá. Az elegyet ezután ammónium-hidroxiddal meglúgosítjuk és éter­rel kétszer extraháljuk. Az éteres extraktumo­­kat egyesítjük, vízmentes magnézium-szulfát­tal szárítjuk és bepároljuk, majd a maradé­kot metanolban oldjuk és vízmentes hidro­­gén-klorid éteres oldatával megsavanyítjuk. Ezt követően 50 ml acetont adunk az elegyhez és éjszakán át állni hagyjuk. Szűrés után 34 g kristályos (±)-5,6,13,13a-tetrahidro­­izokino[2,1-g] [1,6]naftiridin-8-on-hidrokIori­­dot kapunk. Op.: 220—222°C. A fenti terméken kívül 7,5 g cím szerinti terméket kapunk szabad bázis alakjában oly módon, hogy az anyaldgot bepároljuk, majd éter és vizes ammónium-hidroxid-oldat kö­zött megoszlatjuk és az éter elpárologtatása után kapott maradékot szilikagélen, etil-ace­­tát eluálószer alkalmazásával kromatogra­­fáljuk. A kapott szabad bázis olvadáspont­ja 72—73°C. B) Az A) szakasz szerinti eljárással, de kiindulási anyagként a 3,4-dihidroizokinolin helyett a megfelelő (III) általános képletű vegyületek alkalmazásával az alábbi (IV) általános képletű vegyületeket állítjuk elő: ( ± )-3-metoxi-5,6,13,13a-tetrahidroizoki­­no- [2,1-g] [1,6] naftiridin-8-on-hidrokIorid; op.: 244—246°C, ( ±)-3-metoxi-5,6,13,13a-tetrahidroizoki­­no-[2,1-g] [1,6] naftiridin-8-on; op.: 115— 116°C, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11

Next

/
Thumbnails
Contents